Ki lehet-e gyógyulni a HIV-fertőzésből?

A természetes HIV-rezisztencia működésének felderítése a HIV-oltást fejlesztő kutatók kezébe is új muníciót adhat.

 

A lány esete rendkívül ritka bár, de nem teljesen példa nélkül álló: a szakirodalomból és a sajtóból is ismert néhány ún. elit kontroller – olyan HIV-fertőzött, aki sosem kapott kezelést, mégis megbirkózik a vírussal –, illetve kezelés utáni kontroller, mint a „Mississippi baby”-ként híressé vált páciens, aki 18 hónapos koráig kapott csak antiretrovirális (ARV) kezelést, a rákövetkező több mint két évben mégis vírusmentes maradt. A „Mississippi baby”‑t 2013-ban sok szakember már gyógyultnak tekintette, amikor a vírus 27 hónapnyi kezelésmentes időszak után sajnos újult erővel támadt.

 

Ezúttal nyilvánvaló, hogy a francia lány a szó szoros értelmében nem gyógyult, hiszen immunsejtjeiből minden kétséget kizáróan kimutatható a vírus örökítőanyaga, és a sejtek megfelelő stimulus hatására meg is kezdik a vírusrészecskék termelését. Ezzel együtt ő az első olyan dokumentált HIV-páciens, aki ennyire hosszú idővel a kezelés felfüggesztése után is tünetmentes.

 

„Fogalmunk sincs, miért van ez így”– vallotta be Asier Sáez-Cirión vírusimmunológus, aki az esetet a konferencián ismertette. A rejtély nyitja talán az ún. VISCONTI-csoportba tartozó különleges HIV-fertőzötteknél keresendő. A VISCONTI csoport olyanokból áll, akik felnőttként kerültek érintkezésbe a kórokozóval, és az ARV-terápia abbahagyása után évekig vírusmentesek maradtak. Róluk írott közleményükben Sáez-Cirión és munkatársai kiemelnek néhány közös vonást: e felnőtt páciensek mindegyikénél röviddel a fertőződés után felismerték a betegséget, majd azonnal megkezdték és átlagosan 3 évig fenn is tartották az ARV-kezelést.

 

A cikk 2013-as megjelenésekor a csoport tagjai átlagban 7 éve hagyták el az ARV szereket. A francia lánnyal mint új esettel együtt a VISCONTI-csoport most 20 tagot számlál.

 

Tőlük nagyban különböznek az elit kontrollerek, vagyis a HIV-fertőzötteknek azon mintegy 1 százalékát kitevő páciensek, akiknél már a betegség első heteire jellemző magas vér-vírusszint sem alakul ki soha, pedig semmiféle kezelésben sem részesülnek.

 

Bár nem azonosítható egyetlen konkrét tényező a HIV-vel szembeni extrém ellenállás képessége mögött, az elit kontrollerek rendszerint kiemelkedő számban tartalmazzák azokat az ún. CD8-pozitív sejtölő nyiroksejteket, amelyek a HIV-et rejtegető sejtek felismeréséért és elpusztításáért felelősek. A kezelés utáni kontrollerek, mint a VISCONTI-csoport tagjai ezzel szemben röviddel a fertőzés után magas vírustitert mutatnak, és immunrendszerük gyors hanyatlásnak indul.

 

Ellentmondásos módon sokuk örökletesen gyenge adaptív immunválaszadó képességgel rendelkezik a HIV-vírussal szemben. Ugyanakkor, miközben az adaptív – a kórokozóra fajlagos, az immunrendszer „tanulása” útján létrejövő – immunválaszuk nem igazán ütőképes a HIV ellen vívott közdelemben, Sáez-Cirión szerint az immunrendszer ősibb és kevésbé hatékony ága, a veleszületett immunitás kisegíti őket. A kutatók azt gyanítják, hogy a veleszületett immunitás azokban a betegekben lehet elég erős a HIV féken tartásához, akik csak igen csekély mennyiségű virális örökítőanyagot hordoznak.

 

A VISCONTI-páciensekben az lehet a sajátos, hogy a diagnózis gyors felállításának és az azonnal megkezdett terápiának köszönhetően a vírus eleve nem tudott a szervezetükben elszaporodni.

 

Egy másik – bár a józan logikával kissé ellenkező – feltételezés szerint a vírus elszaporodásának éppen az immunválasz lanyhasága szab gátat. A HIV ugyanis pont azokat a CD4 molekulával rendelkező T-nyiroksejteket támadja meg, amelyek a kórokozók adaptív leküzdésében szerepet játszanak. A gyenge CD4-válasz egyben azt is jelentheti, hogy kevés célpont áll a vírus rendelkezésére. Sáez-Cirión egy harmadik hipotézist is felvázolt, melynek értelmében a kezelés utáni kontrollerek némelyike a HIV egy gyengébb természetes variánsával kerülhetett kapcsolatba. A vírus örökítőanyag-másoló rendszere ugyanis hibázásra hajlamos, ezért viszonylag gyakran előállnak kevésbé virulens természetes mutánsok.

 

A párizsi tudós fontosnak látta figyelmeztetni: a VISCONTI-csoport tagjai a kivételt jelentik a szabály alól, ugyanis a betegek többségének vírusszintje az ARV-terápia felfüggesztését követően szinte azonnal megugrik, s ha a kezelést nem kezdik újra, egészségük hamar leromlik.