Jönnek a robotok? S ha igen, milyen gyorsan?

Brain Bar Budapest néven tartanak egy technológiai fesztivált Budapesten. A Design Terminál által szervezett eseményen a technológia új kihívásai és lehetőségei, valamint az új technológia és az ember, az emberiség találkozási és ütközési pontjai szerepelnek a napirenden. Számos nemzetközi szakértő, kutató, tudós és megmondóember tart előadást vagy vitatkozik egymással a június 4 és 6 között megtartott, koncertekkel is tarkított eseményen.

A Brain Bar Budapest csütörtöki nyitónapja máris a legizgalmasabb kérdések egyikét dobta fel: mihez kezdjenek az emberek a technológiával, az új gépekkel, a robotokkal – és mihez kezdjenek ők velünk? A robotika jelenlegi robbanásszerű fejlődése elképesztő, s talán még beláthatatlan fejleményeket hozhat a következő évtizedekben – de milyen gyors is valójában ez a fejlődés és képesek vagyunk-e mi, emberek lépést tartani a változásokkal, fel tudjuk-e fogni, mi várhat ránk a közeli s távoli jövőben?

A téma első előadója Ken Goldberg, amerikai mérnök, művész, filmkészítő és a kalifornia Berkeley egyetem professzora volt, aki munkássága során a robotikára és automatizálásra koncentrált. Rögtön felidézett egy több mint húsz évvel ezelőtti pillanatot, amikor is 1993-ban a hallgatói felhívták a figyelmét a world wide web (www) lehetőségeire. Azt kezdte kutatni munkatársaival, mihez lehet kezdeni a robotika terén az akkor még gyerekcipőben járó interneten. Létrehoztak egy kísérletet Telegarden néven: egy ágyásnyi kis kertet hoztak létre növényekkel, amit a webes felhasználók nézegethettek s az interneten keresztül öntözhették is azt egy robotkar segítségével.  A projekt 1995-től 2004-ig működött. Sok év elteltével egy hallgatója megkérdezte Goldberget: honnan lehet tudni, hogy ez a kert tényleg létezik-e? A prof el is gondolkodott a felvetésen, s azon, hogy vajon tényleg mi különbözteti meg a virtuális és a létező, de távoli (distal) valóságot. Erről tudós, író és művész kollégáival egy komplett esszékötetet is írt aztán.

Ken Goldberg

Most viszont már 2015 van, a robotika fejlődik, a Google robotautót fejleszt, amelynek robotsofőrje megbízhatóbban vezet, mint bármely emberi sofőr; a robotok pedig mindenhol ott vannak az egészségügytől kezdve a hadászaton keresztül az egyszerű otthoni háztartásokig – emlékeztet a robotika-professzor.

De hol húzódik a jelenlegi lehetőségek határa? Goldberg a Moravec-paradoxonra hívta fel a figyelmet: a mesterséges intelligencia és a robotika kutatói meglepve fedezték fel, hogy a magas szintű gondolkodás nagyon kicsi számítási teljesítményt vesz igénybe, viszont az alacsony szintű készségek óriási számítási erőforrásokat igényelnek. Moravec szerint „a számítógépeket viszonylag könnyen képessé tehetjük arra, hogy felnőttekéhez mérhető szintű eredményeket érjenek el intelligenciateszteken vagy a dámajátékban, de a lehetetlent súrolóan nehéz eljuttatni őket az egyéves gyerekek szintjére az észlelés és manőverező képesség területén”. Az ember még mindig előnyben van a mai robotokhoz képest, amelyek nem tudnak mondjuk egyszerűen összepakolni egy szobában a fejletlen érzékelési, fogási, érintési képességeik miatt. „A robot tud porszívózni, de nem tudja elrakni az elmosott csészéket”.

Ken Goldberg szerint azonban a felhő alapú számítástechnika hatalmas lehetőségeket rejteget magában. A felhő-robotika lehetőségeit így sorolta: egyrészt a big data, vagyis az egyre több mindenről rendelkezésre álló, elképesztő mennyiségű és mélységű globális adatbázis segíthet a robotika fejlődésében, finomításában. Másrészt a felhő segítségével lehet megoldani azt, hogy a robot „fejében” modellezni lehessen a tárgyak végtelen mennyiségű formáját, fajtáját, anyagát és más tulajdonságait, hogy képesek legyenek gyorsan érzékelni és megérinteni, megfogni és mozdítani azokat. Harmadrészt Goldberg nagyon fontosnak tartja az open source, a nyitott forráskódú rendszerek használatát, hogy a tudás minél szélesebb körben elterjedjen – ő maga például részt vesz egy afrikai egyetemisták által működtetett robotikai kutatóhálózat működtetésében és támogatásában. A negyedik lehetőség pedig a robotok tanulási képességeinek fejlesztésében van: a Berkeley professzora fel is hívta a figyelmet az Amazon online óriásáruház raktáraira, amikben robotok dolgoznak és pakolnak tárgyakat ide-oda.

Goldberg tehát úgy látja, a robotok fogási képességének bizonytalansága az a terület, amiben még rengeteget kell fejlődni. Ő maga – sok techno-evangelistával ellentétben – nem hisz abban, hogy a szingularitás, vagyis a mesterséges intelligencia létrejöttének történelmi és kiszámíthatatlan következményekkel járó pillanata a következő néhány évtizedben megtörténhet, szerinte még hosszú az út odáig. Addig is a multiplicitás (multiplicity) korszaka vár inkább ránk, amikor is emberek és gépek, robotok különböző csoportjai együtt dolgonak különböző problémák megoldásán. Emellett a diverzitás, vagyis a kutatások, kutatócsoportok, fejlesztések sokszínűsége, annak megőrzése is nagyon fontos lenne. „A robotok jövője változóban van, a felhő nagyon fontos lehetőség lesz, a szingularitás pedig még távol van” – zárta összefoglaló szavaival előadását Ken Goldberg a Brain Bar Budapesten.

***

Tudósításunkat itt folytatjuk:

Visszavehetjük a hatalmat a technológiai óriáscégektől? Jevgenyij Morozov előadása.