Ez hihetetlen: eltűnhetnek a szemünk elől a csillagok

A globalizáció és a fejlettség haladtával elkerülhetetlenül jelent meg a fényszennyezés problémája, aminek hatására egyre nehezebb észrevenni az égen a csillagokat, ráadásul az űrben zajló események sem segítik ezt a tevékenységet. A trend sajnos aggasztó, egy 2023-ban megjelent tanulmány szerint az éjszakai égbolt évente átlagosan közel tíz százalékkal lesz világosabb. A kutatást szemléző szaklap, az IFLScience szerint ennek hatására az égi objektumok a közeljövőben sokkal kevésbé lesznek kiszúrhatóak. 

Egy több mint tíz éven át tartó vizsgálat kiértékelése után a csillagászokból álló tudóscsoport kiderítette, hogy a csillagok eltűnése 2014 óta drámaian felgyorsult, azóta 7-10 százalékkal kevésbé fényes az ég. A helyzet romlása nem egységes: a kutatók szerint az Egyesült Államokban sokkal gyorsabb ütemben romlik az állapot, mint például Európában. 

Mostanra sok olyan csillag nincs szem előtt az égbolton, amelyeket gyerekként vagy akár egy évtizeddel ezelőtt még könnyen láthattunk. Hogy elképzelhető legyen a folyamat, a tudósok azt közölték, hogy egy gyermek a születésekor még 250 csillag látható az égen, a 18. születésnapján viszont már csak mindössze százat fog látni. 

– üzenték a tudósok. 

Más módon is csökken a csillagok száma

Létezik az égbolton egy hely, ahol a csillagok egyszerűen eltűnnek. A Barnard 68 (B68), vagy ahogy a csillagászok becézik, a „fekete lyuk testvére”, egy titokzatos sötét felhő a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképben, nagyjából 400 fényévnyi távolságban tőlünk. Ez a kozmikus objektum valójában egy sűrű, hideg gáz- és porfelhő, ami szinte teljesen elnyeli a mögötte lévő csillagok fényét, ezért fekete foltnak tűnik az égbolton – erről van szó: Bár kívülről ijesztően üresnek hat, a B68 belsejében éppen egy új csillag születésének előkészületei zajlanak. A kutatók szerint a gravitáció néhány tízezer-százezer éven belül – tehát csillagászati szempontból rövid időn belül – összesűríti az anyagot, amiből kialakul benne egy új csillag. Addig is ott lebeg az űrben, mint az univerzum egyik legkülönlegesebb fekete semmije.

Így múlnak ki

Nem csak a fényszennyezés növekedése az egyetlen oka annak, hogy tűnnek el a szemünk elől az égitestek. A tudomány a mai napig nem tud választ adni, mi történt 1952-ben, mikor is nyomtalanul eltűnt három csillaga az égboltról. 1952 júliusában a Los Angelestől nem messze lévő Palomar Obszervatórium részt vett egy programban, amelyben az égbolton látható égitesteket mérték fel. A módszer az volt, hogy egy bizonyos égterületről több felvételt is készítenek, így megpróbálva beazonosítani csillagászati objektumokat. 

20:52-kor három csillag együttes fényét sikerült megörökíteni, a képen feltűnően fényesek voltak, kevesebb mint egy órával később újra felvételt csináltak róluk, ám addigra nyomuk veszett, azaz 50 perc alatt teljesen eltűntek, a tudomány szerint csak így, ilyen gyorsan nem tudnak csillagok eltűnni. A földrajzórákról ismerős lehet, hogy csillagok felrobbanhatnak vagy egy rövid időre a korábban megszokottnál fényesebbek lehetnek, ám ilyen nyomtalanul nem tűnnek el. 

A tudósok több elmélettel is előrukkoltak, mi történhetett:

• az egyik szerint az első felvételen nem is három csillag volt, csak egy, viszont ebben az esetben a bolygónk és a csillag között egy fekete lyuk haladt el, ami torzította a felvételeket.
• A másik teória szerint ezek az objektumok nem csillagok voltak, hanem egy üstököszóna és a bizonyos Oort-felhő objektumait vették lencsevégre, később már azért nem látták, mert elhaladtak a kamerák előtt az égitestek. 
• A harmadik variáció szerint nem csillag volt a fényképen, hanem egy titkos nukleáris teszt eredményét vették fel, hiszen az obszervatórium nincs messze az új-mexikói sivatagtól, ahol az ‘50-es években több tesztet is végrehajtottak. 

Most múlik pontosan

A legtöbb esetben a csillagok úgy fejezik be pályafutásukat, hogy egy hatalmas robbanással úgynevezett szupernovává válnak. Ez a folyamat azonban egyértelmű és félreérthetetlen bizonyítékokkal jár, ami ismert a tudósok előtt, amikor ez megtörténik, hatalmas fényjelenséget lehet megörökíteni, továbbá a megsemmisült csillag helyén gázfelhők lesznek. 

Beatriz Villarroel svéd csillagász munkája során eddig 800 eltűnő csillagot talált, vannak úgynevezett bukott szupernovák, amikor a csillag belseje fekete lyukká omlik össze és belülről falja fel a csillagot, mindent magába szívva eltüntetve a nyomokat, ez azonban nagyon ritka, a tudomány szerint 300 évente egyszer fordul elő. 

Nyitókép: YASSER AL-ZAYYAT / AFP