A kommunista vezetők folyamatosan számoltak egy merénylet vagy egy újabb forradalom rémképével, komplett BM-apparátus vigyázott ezért mindennapjaikra.
Az alábbiakban elsősorban azt tekintjük át, hogyan védte a BM a főbb, kormány által használt biztonsági útvonalakat és a kormány kerületben élő tagjait a budai Vár környékén. Az I. kerületben és azon belül is a Vár környékén számos olyan forgalmi csomópont, vagy kiemelt jelentőségű épület („objektum”) volt, amelyet az állambiztonság feladata volt óvni, itt az esetleges rendzavarásokat, merényleteket megakadályozni. Az I. kerületbeli „politikailag kompromittált személyek” adatait már voltaképpen 1957-től külön dossziéban vezették. Ebben a dossziéban megállapították, hogy „Budapest I. kerületének sajátossága, hogy igen kevés ipari objektum van területén, ezzel szemben viszonylag nagyszámú különböző kategóriákhoz tartozó ellenséges elem lakja, főleg volt horthysta katonatisztek, csendőrök, arisztokraták, a Horthy-rendszer államapparátusának és államigazgatásának tagjai, stb. […] Fenti kategóriához tartozó elemek, népi demokrácia ellenes tevékenységüket igen konspiráltan végzik, így körükben nehéz operatív felderítő és elhárító munkát végezni.” A dokumentum szerint
„elsősorban fenti kategóriákhoz tartozó ellenséges elemek tevékenységének hálózati úton való figyelemmel kísérése indokolt, ezen túlmenően a róm. katolikus plébániák, iskolák, eszpresszók, vendéglők, stb. objektumokba való beépülés is fontos feladat.”
A várat ezért műveleti területetekre osztották, az I. terület volt a Vár, Várfok u., Vérmező u., Krisztina krt. és az Alagút utcák által határolt terület. A területen élő, priuszos lakosokat nyilvántartásba vették, köztük igen sok II. világháborús bűnöst, „fasisztát”, volt nyilast, stb.
Jóval „kifinomultabb” megközelítést alkalmazott Harangozó Szilveszter, a BM III/III. Csoportfőnökség csoportfőnök-helyettese, aki 1969. február 3-án a „belügyminiszter elvtárs” parancsára elrendelte az I. kerületben lévő, merénylet-elhárítás szempontjából kiemelt objektumot környékének biztosításáról szóló objektum-dosszié nyitását. Ez vonatkozott az I. kerületben lévő közúti alagútra és környékére, vagyis a „7, 8, 9-es forgalmi gócokra”. Mint érvelt, a Vár alatti alagutat a „Párt és Kormányvezető elvtársak gyakran használják munkahelyük és lakásuk közötti közlekedési útvonalként. Ezért »7-es forgalmi góc« néven a Krisztina krt. és Alagút utca kereszteződésében elhárító munkát végzünk.”
Ekkor úgy tudták, hogy „az elhárítás alá vont területen és annak környékén »galeri« működéséről tudomásunk nincs. Politikai, vagy komolyabb köztörvényes bűncselekmény az elmúlt évben nem volt”.
A kibővített elhárítási terület felnőtt lakosságát, összesen 326 főt, a BM nyilvántartási rendszerében priorálták, melynek során megállapították, hogy a BM ORFK bűnügyi nyilvántartásában 21 fő szerepelt, de köztük „szokásos bűnöző nincs”, mindössze három fő követett el visszaesőként kisebb súlyú bűncselekményeket. Ezen kívül a BM Op. Hálózati Nyilvántartásban szerepelt 16 fő, de közülük mindössze három főt találtak a kapcsolat felvételére alkalmasnak.
A területen élt továbbá egy “F” dossziés személy, bizonyos Ármai Lajos 46 éves fogtechnikus, az Alagút utca 1. sz. alatt. 1943-tól repülő hadnagy volt, 1956-ban munkástanács-tag. 1958-ban fegyverrejtegetés miatt 7 év börtönt kapott, 1962-ben egyéni kegyelemmel feltételesen szabadult. Ellenőrzésének helyzetét ezért fel tervezték mérni, s amennyiben szükségesnek ítélik meg, javaslatot tesznek annak javítására. Ellenőrzésre javasolták továbbá Faragó Ervin 32 éves gépkocsivezetőt, az Attila u. 57. sz. alól, aki tiltott határátlépési kísérlet miatt 1966-ben 8 hónap börtönt kapott. 1956-ban disszidált, majd egy évet szolgált az amerikai hadseregben. 1963-ban engedéllyel tért haza. Hasonlóan ellenőrzésre javasolták Hámori Henrik 59 éves műszaki foglalkozású személyt (Alagút u. 3.), aki 1956-ben a „kommunisták ellen uszított”, ezért 7 hónap börtönt kapott. Utóbbi ellenőrzését csak 1981-ben zárták le.
Utánanéztek még néhány gyanúsnak tűnő névnek – Asbóth János villanyszerelő egy év börtönt kapott 1948-ban, mert 1944 novemberében belépett a Hunyadi hadosztályba, míg Vizi Makkai János 1967-ben 1 év 4 hó börtönt kapott tiltott határátlépési kísérletért –, de megállapították, hogy előbbi elhunyt, utóbbi pedig disszidált.
Idős kora miatt viszont eltekintettek Baglyos Imre 63 éves volt nyilas párttag, Mravik Pálné (53 éves takarítónő, 1950-ig a Szociális Missziótársulat női szerzetesrend tagja), vagy éppen Antóni Anna (61 éves takarítónő, 1944-ben a német SS kötelékében teljesített szolgálatot) ellenőrzésétől.
Az újonnan beköltözőket folyamatosan figyelték, elvégezték a BM nyilvántartási rendszerében való priorálásukat, és az elhárítás szempontjából figyelmet érdemlő személyeket ellenőrzés alá vonták, ez a munka folyamatosan zajlott. 1981-ben például felvették a kapcsolatot „a preventív védelem szempontjából figyelmet érdemlő létesítmények”, így a Zöldfa Étterem, az Alagút borozó és a Lánchíd Espresso vezetőivel. Ekkor a lakosok áttekintését újra elvégezték: 97 fő – gyermekek, idős személyek, BM-, HM-dolgozók és MSZMP-alkalmazottak – vizsgálatától eltekintettek, a kutató nyilvántartásban találtak viszont 10 újabb érdekes személyt az alábbi lakóházak lakói között: Lánchíd u. 5., Hunyadi János u. 1., Alagút u. 1., 2., 4., Krisztina krt. 65., 67., Attila u. 4., 57. Ide sorolták például az 1921-es születésű Ferenczi Annát, aki korábban az angolkisasszonyok szerzetesrend tagja volt, de „büntetve nem volt”.
Összességében arra jutottak, hogy az operatív helyzet 1969 óta javult, politikai, illetve komolyabb köztörvényes bűncselekmény nem történt,
„a politikai hangulat megfelelő, rendszerünket támogatják, anyagi helyzetük életkörülményük átlagos szintű. A kompromittáltak száma csökkent”.
Az operatív ellenőrzést ekkor 4 fő társadalmi kapcsolat, 3 fő alkalmi kapcsolat és 2 fő hivatalos kapcsolat segítségével végezték, ők szinte mind az Alagút utcában és a Hunyadi utcában laktak. Feladatuk volt a területen előforduló, biztonsággal kapcsolatos események, az újonnan beköltözők, és a külföldi vendégek figyelése. A területre vonatkozó dossziét utoljára 1989 márciusában frissítették.
Külön dossziét kapott Németh Miklós politikus Sziklai Sándor utca (ma: Lovas út) 35-36. sz. alatti lakásának biztosítási terve, melyért a BM III/III-A. önálló osztály felelt. A lakás „Z-3” fedőszámú objektum néven szerepelt, és az operatív helyzetét elemző iratban nem is szerepelt az itt lakó személy neve, csak hogy
„itt lakik az MSZMP KB tagja, a KB titkára”.
A BM Kormányőrség 1-es osztálya 1987. július 15-én megszervezte az objektum külső biztosítását, melyet gépkocsizó járőrszolgálattal láttak el. Az elhárítási terület a Sziklai Sándor utca 32-42., a Várfok u. 2-8., és a Mátray u. 4-10., 1-5/7. számok által határozott terület volt.
A biztosítási terv szerint „a védett vezető elvtárs egy kétemeletes társasházban lakik, melynek lakói különböző vezető beosztásokat betöltő személyek.” A dokumentum felmérte a környék társadalmi összetételét: „A lakosság összetétele heterogén, többségük az értelmiségi réteg képviselője, kisebb hányaduk fizikai dolgozó.” Az általános operatív helyzet felmérése céljából természetesen a területen élők adatait beszerezték és ellenőrizték, összesen 403 főt. Így 3 fő aktív, 7 nő inaktív hálózati személyt találtak, és persze feljegyezték a „problémásokat”, így pl. Csikós Nagy Istvánt, a volt ’56-os Forradalmi Tanács-elnök Tiszalökönön (ezért két évet kapott), vagy éppen Bakonyi Józsefet, aki 1956-ban részt vett a rádió ostromában (ezért 8 évet kapott). A terület a dokumentum szerint „a budai Várnegyed szerves része, melyből következik, hogy a budapesti idegenforgalom egyik legfrekventáltabb pontja, így külföldi turisták megjelenésére egész évben számítani kell”. Ezért a hálózati tagokat utasították a gyanús turisták megfigyelésére, és a rendőröknek is fokozottan ügyelniük kellett a nyugati rendszámú járművekre.
Ez viszont így nem volt elég, ezért tovább kutattak hálózati feladatok ellátására alkalmas személyeket, és három már kiszemelt fővel társadalmi kapcsolatot létesítettek. A rend kedvéért a területen dolgozó postai alkalmazottakat is ellenőrizték a BM egyetemes nyilvántartási rendszerében.
A fenti történet bemutatja, hogyan figyelte az állambiztonság az I. kerületet, beleértve a magas rangú politikai személyeket, a hétköznapi lakosokat és a nyilvános tereket. A lakókat, üzleteket és még a külföldi látogatókat is nyilvántartásba vették, értékelték, és ellenőrzés alá vonták politikai megbízhatóságuk alapján. Ez a kiterjedt, több évtizeden át fennálló megfigyelési rendszer jól tükrözi a rezsim állandó félelmét egy újabb forradalom, egy esetleg merénylet, vagy egyszerűen a kontroll elvesztésének veszélye miatt.
Fotó: Fortepan 292848
Élnek még sokan ebben az országban, akik tudják, milyen volt a Kádár-rezsim és meg is szenvedték. Az ő fájdalmaik, fájdalmaink miatt sem tűrhető el egy ilyen mondat. Petri Lukács Ádám írása.
Kádár Jánosék szerint az erdélyi szegénység túl nagy terhet jelentett volna az országnak.
Döbbenetes dolgokat állít a román lap.
Verebes a Kádár-rendszert jobbnak tartotta, mint az Orbán-rendszert. Ha tetszik: a diktatúra számára jobb volt, mint a demokrácia. Horváth K. József írása.
Még az általa nevetségessé akart tenni vasút területén is, ahol pontosságban még a németekre is rávertünk. Horváth K. József írása.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter azt is elmondta, hogy mire számít az ellenzéktől a választásig hátralévő hat hónapban.
A Toyota 20. században kifejlesztett technológiája új időszámítást hozhat az ország űriparában.
Segítek neki eligazodni: java részt bent ülnek a parlamentben, dolgoznak, intézik a választókerületük ügyeit, és járják a településeket.
