Patsch Ferenc megemlítette: Ferenc pápa enciklikáját mély spiritualitás hatja át, magas fokú szociális érzékenységről tesz tanúságot, és a nők helyzete is napirendre került benne. Az enciklika – bár viszonylag hosszú szöveg: az olasz zsebkiadásban 250 oldal – nemcsak épületes olvasmány, hanem egyúttal gazdagító és élvezetes is. Már II. János Pál is sokat tett azért, hogy hivatalának elsősorban lelki, globális spirituális oldala domborodjon ki, de ha lehet, Ferenc pápa még tovább ment ezen az úton.
Ferenc pápa életmódja tekintetében szakított a reneszánsz „pápai udvar” stílusával, s ez olyan változás, ami azt jelenti, hogy a korábbi szokásokhoz nem lehet majd visszatérni. Minél kisebb a pápaság világi hatalma, annál nagyobb esélye van annak, hogy valódi, spirituális hatalma érvényre jusson. Nyilvánvalónak nevezte, hogy „a vagyonkezelés terén történtek visszaélések” a Vatikánban, ugyanakkor nagyon jó hírnek tartja azt, hogy „a megtisztulás jelei mutatkoznak”.
A gyermekeket szexuálisan bántalmazó papok esetével kapcsolatban a szerzetes megjegyezte: „a katolikus egyház talán az egyetlen közintézmény, amely az utóbbi években a felelősségvállalás irányába mozdult el”, noha a visszaélések legnagyobb része családi környezetben történik. Senki sem tett többet az egyháznál, és mégis az egyház az egyetlen, amelyet támadnak, ami részben érthető, hiszen „itt a legkiáltóbb az ellentmondás a hirdetett elvek és a megtörtént visszaélések között”, ezért továbbra is meg kell tenni minden óvintézkedést a további esetek elkerülésére.