I. Bartolomaiosz a keresztény egyházak nevében mondott beszédében a szegénységben való példamutatást nevezte Ferenc pápa megkülönböztető jegyének. A konstantinápolyi ökumenikus pátriárka hozzátette, hogy az egész világot sújtó gazdasági válságban olyan pásztorra van szükség, aki a szenvedőkkel törődik, és példát mutat abban, hogy „akinek több van, többet is adjon belőle másoknak”. Péteri szolgálata kezdetének másnapján Ferenc pápa a vatikáni Kelemen-teremben fogadta a keresztény egyházak és más vallások képviselőit. A harminc küldöttség tagjai a keddi beiktatási szentmisén is részt vettek. Amikor belépett a terembe, a pápát taps fogadta.
Ferenc „testvérének” nevezte és átkarolta I. Bartolomaioszt. Válaszbeszédében a pápa a keresztény egyház egységének és az ökumenikus párbeszéd folytatásának jelentőségét hangsúlyozta. Külön szólt a zsidó és a muzulmán delegációk képviselőihez, a nem keresztény vallások iránti „barátságot és tiszteletet” hangoztatva. Kiemelte, hogy a keresztényeket „rendkívüli lelki kötelék” köti a zsidósághoz, amellyel a II. Vatikáni Zsinat szellemében kívánja folytatni a „termékeny párbeszédet”. Ferenc pápa hosszasan kezet fogott Riccardo Di Segni római főrabbival. A pápa a vallások közös céljának nevezte, hogy az emberben felébresszék az „abszolútra való szomjat”, mivel „az ember nem csak az, amit termel és amit fogyaszt”.