I. Bartolomaiosz a keresztény egyházak nevében mondott beszédében a szegénységben való példamutatást nevezte Ferenc pápa megkülönböztető jegyének. A konstantinápolyi ökumenikus pátriárka hozzátette, hogy az egész világot sújtó gazdasági válságban olyan pásztorra van szükség, aki a szenvedőkkel törődik, és példát mutat abban, hogy „akinek több van, többet is adjon belőle másoknak”. Péteri szolgálata kezdetének másnapján Ferenc pápa a vatikáni Kelemen-teremben fogadta a keresztény egyházak és más vallások képviselőit. A harminc küldöttség tagjai a keddi beiktatási szentmisén is részt vettek. Amikor belépett a terembe, a pápát taps fogadta.
Ferenc „testvérének” nevezte és átkarolta I. Bartolomaioszt. Válaszbeszédében a pápa a keresztény egyház egységének és az ökumenikus párbeszéd folytatásának jelentőségét hangsúlyozta. Külön szólt a zsidó és a muzulmán delegációk képviselőihez, a nem keresztény vallások iránti „barátságot és tiszteletet” hangoztatva. Kiemelte, hogy a keresztényeket „rendkívüli lelki kötelék” köti a zsidósághoz, amellyel a II. Vatikáni Zsinat szellemében kívánja folytatni a „termékeny párbeszédet”. Ferenc pápa hosszasan kezet fogott Riccardo Di Segni római főrabbival. A pápa a vallások közös céljának nevezte, hogy az emberben felébresszék az „abszolútra való szomjat”, mivel „az ember nem csak az, amit termel és amit fogyaszt”.
Ferenc pápa az egyházi delegációkkal való találkozás előtt négyszemközt tanácskozott a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával a pápai lakosztály dolgozószobájában. I. Bartolomaiosz volt az első konstantinápolyi pátriárka, aki részt vett a római pápa beiktatásán. A vatikáni program szerint a pápa fogadta Hilarion volokalamszki metropolitát, aki a moszkvai patriárkátus képviseletében érkezett a Vatikánba. Ferenc pápa fogadta Dilma Roussef brazil elnököt is, aki a találkozó után a brazíliai tudósítóknak „karizmatikus embernek” nevezte Ferencet, és elmondta, hogy elsősorban a szegénység és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemről beszéltek.