A zöldátállás újra elhozza a nyersanyag-nacionalizmust

Santo Martin elemző és Bácsi Attila junior elemző írása a Mandiner hetilapban

A hamarosan megjelenő rekordkereslet miatt óriási szükség lenne a kritikus fontosságú nyersanyagok kitermelésének növelésére, az intenzív állami szerepvállalás viszont el­riaszthatja a részt venni kívánó külföldi tőkét. A múltban az OPEC létrejöttében és a tagországok olajkitermelésének állami irányításában testesült meg a nyersanyag-­nacionalizmus, és most valami hasonló történhet a kritikus nyersanyagok lelőhelyeivel bíró országok körében.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem részét képező zöld­átállás, a karbonsemlegességi célok elérése óriási mértékű, évi 7 ezer milliárd dollárnyi befektetést igényel, ennek 47 százaléka az elektromos járművek, további 18 százaléka pedig az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelési módok iparába irányul. Mindez példátlan keresletet támaszt a zöldtechnológia, például a napelemek, a szélturbinák és az akkumulátorok előállítása során használt kritikus ásványi anyagok és fémek iránt. A klímacélok tartásához az energiatároláshoz használt grafit, lítium és kobalt kitermelésnek a 2018-as szint 450 százalékára kellene emelkednie 2050-ig, s 2030-ig legalább háromszáz új bányát kell üzembe helyezni, elsősorban a kobalt, a réz, a grafit, a lítium, a nikkel, a vanádium és a ritkaföld­fémek elegendő mennyiségű kinyeréséhez. Az elhatározástól a bányák üzembe helyezéséig azonban könnyen eltelhet tíz év, még akkor is, ha azonnal rendelkezésre áll a szükséges tőke. A várt nyersanyaghiány drámai léptékét mutatja, hogy a jelenlegi kitermelési ráta a Nemzetközi Valutaalap becslése szerint az olyan anyagok esetében, mint a grafit, a kobalt, a vanádium vagy a nikkel, a kereslet alig harmadát tudja csak kielégíteni a 2050-ig tartó időszakban. Az S&P Global friss tanulmánya szintén arra figyelmeztetett, hogy az évtized közepére krónikus szakadék keletkezhet a réz világszintű kínálata és kereslete között, ami súlyos következményekkel járhat a világgazdaságban, és kedvezőtlenül befolyásolhatja a nettó nulla kibocsátási célok elérését.

Növekvő állami felügyelet