El kell fogadni, hogy a Föld már nem a világ közepe, az emberiség pedig utazik és kolonizál. A nyersanyag-készlet igen szűkös, de azért minden vállalat megtalálhatja, hol tudja a legnagyobb szeletet hasítani a tortából.
Az Európai Unió kísérletet tesz arra, hogy a Green Deal részeként megpróbáljon részlegesen lecsatlakozni Kínáról.
Kitermelésük és tisztításuk kulcsfontosságú szerepet játszik a szén-dioxid-mentes átmenet elérésében, támogatva az akkumulátortechnológiát, a szélerőművek hatékonyságát és a napelemgyártást.
A Kínától való kereskedelmi függetlenedés slágerkifejezését, a „kockázatmentesítést” Ursula von der Leyen alkotta meg. És nagyjából ez volt az egyetlen, amit sikerként könyvelhet el. A megvalósításban alig történt érdemi előrelépés, az Európai Bizottság pedig teljesen eltévedt a maga által épített labirintusban.
Az elektromos átálláshoz szükséges kritikus fontosságú nyersanyagokat már nemcsak a szárazföldön bányásszák, megkezdődött az óceánok mélyének kiaknázása is. A globális erőforrásversenyben az óceán feneke válik a következő színtérré – és minden jel arra mutat, hogy Kína fogja uralni azt is.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint az elektromos járművek (EV) hatszor annyi ásványi anyagot igényelnek, mint a hagyományos autók. Az EV-k pedig egyre népszerűbbek, ezáltal a nyersanyagok iránti kereslet is folyamatosan nő. Vajon képes tartani a tempót a kitermelés a kereslettel?
Ezenfelül fontos hadiipari nyersanyagok szállítása is az ügylet részét képezheti.
Uniós gyártással próbálja kiváltani Brüsszel a kritikus nyersanyagok kínai exporttilalmát. Cseppet sem udvarias nevetés a válasz az EU-s vállalatok részéről.
Oroszok már egyenesen arról írnak, hogy országuk átveszi a vezetést a 21. század fémjéért folyó versenyben.
A globális zöldtörekvések megsokszorozzák a keresletet a kritikus nyersanyagok iránt, amelyeket többnyire fejlődő, politikailag instabil országokban termelnek ki. Mivel a kínálat nem tud majd lépést tartani a kereslettel, az egész világnak tartósan magas árakkal kell számolnia.
