„A nagyszerű bor arról ismerszik meg, hogy egyetlen kortyban is a teljesség élményét adja.”
Sauska Krisztián írása a Mandiner hetilapban.
A legtöbbet a találkozásoknak köszönhetek az életemben. Voltak közöttük véletlenek és tervezettek, vágyottak és valószínűtlenek, de egy biztos: minden fontos találkozást kitörölhetetlenül őriz az emlékezetem, színeivel, illataival, hangsúlyaival és apró, mások számára jelentéktelennek tűnő részleteivel együtt.
Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az embertársainkkal való kapcsolódás magasabb szintű minden másnál, az én toplistámon megbecsült helyük van a tájaknak, az utcáknak, a gépeknek, az autóknak, a kutyáknak, az ételeknek és persze a boroknak is. Életem meghatározó borait bármikor fel tudom sorolni, és jólesik arra gondolni, hogy bármikor, akár holnap is részem lehet a következő nagy élményben.
Szeretem már a várakozást is, ami az első kortyot megelőzi. Jólesik közben tenni-venni, ellenőrizni a palack hőmérsékletét, a pohár tisztaságát, tisztelettel ránézni a címkére, felidézni az évjárat karakterét, elképzelni, milyen lesz a bor, elővenni a nyitót és végül a poharat. A poharat, amit érdemes komolyan venni, mert valóban megkérdőjelezhetetlen a szerepe a borok élvezetében. Nem nehéz belátni, miért: a pohár a szükséges harmadik a bor és fogyasztója közötti kapcsolatban, az egekbe emelheti és tönkre is teheti a borélményt.
A megfelelő pohár tényleg képes rá, hogy a legelőnyösebben mutassa be a bor egyéniségét, összegezze tulajdonságait úgy, hogy közben kiemeli a színek, illatok és ízek sajátos, finom részleteit. Számtalan jó pohár létezik, az üveggyárak hatalmas összegeket költenek fejlesztésre, a kutatók és tervezők pedig nem felejtik el új trendekkel kényeztetni a háztartásokat és az éttermeket. Vannak azonban olyan alaptulajdonságok, amelyekben téren, időn és divatokon átlendülve egyetért a borértő nagyvilág.
Ilyen például, hogy a borospohár legyen színtelen és átlátszó, mert a bor szép és természetes ital, az élvezethez pedig a látvány is hozzátartozik. Fontos, hogy a pohár kellően öblös legyen, hogy a bort a pohárban megforgatva a felszabaduló aromák a lehető legkoncentráltabb élményt adják a fogyasztónak. Végül pedig legyen a pohárnak szára, amire ujjaink kényelmesen kapcsolódhatnak, stabil fogást biztosítva.
Akkor végül hányféle méretű és formájú pohárra van otthon szükségünk? Személyes pohárfilozófiám bizony jelentősen egyszerűsödött az utóbbi évtizedekben, ami biztosan a korral jár, de sokkal jobban hangzik, ha tapasztalatnak nevezzük: mindent burgundi vörösborospohárból iszom, mérete és öblössége révén valamennyi bor a leginkább önmagát adja benne a pezsgőtől a vörös- és fehérborokon át a tokaji aszúig. Ha pedig még arra is figyelünk, hogy a poharat ne töltsük túl – vagyis az ital szintje a kehely legszélesebb pontja alatt maradjon –, nemcsak a fogyasztási hőmérséklet marad ideális, de a bort a pohárban megforgatva az aromáit is maradéktalanul élvezhetjük.
A nagyszerű bor arról ismerszik meg, hogy egyetlen kortyban is a teljesség élményét adja. Töltsünk keveset, inkább többször! Élvezzük a kortyot, aztán tegyük félre a poharat. Térjünk vissza hozzá később, nézzük meg, mi újat kapunk tőle. A bor remek játszótárs, mindig van új mondanivalója, még a kiürült pohár is szerez meglepetést.
A vékony peremű pohár megkönnyíti a bor áramlását a nyelvre, igaz, könnyebben törik. Gyakorló nagypapaként tudom, hogy van az a gyerekszám körülöttünk, amikor ezeknek a poharaknak nincs esélyük, ezért könnyebb volt megbarátkoznom a divatos, szár nélküli, de jó öblös borospoharakkal, mert stabilan állnak az asztalon.
Végül kell tennem egy gyors kitérőt a barkácsolás világába egy személyes vallomás erejéig. Amit igazán gyűlölök, az a szekrényszagú pohár, a bor legnagyobb ellensége, igazi hangulatgyilkos. Könnyű ellene tenni: a szekrények aljára és tetejére néhány lukat fúrva biztosítható a poharak folyamatos átlevegőzése, szagmentes tárolása.
Szóval komolyan kell venni, de nem szabad túlkomplikálni ezt a pohárkérdést. És ez annyi minden másra is igaz az életben.
Nyitókép: Shutterstock
Rezeda Kázmér újabb utazásai címmel mutatták be november 15-én, pénteken a Budapest belvárosi Scruton kávézóban Bayer Zsolt új szépirodalmi kötetét. Bayer Zsolttal Szentesi Zöldi László beszélgetett. Mi a bemutató után kérdeztük a szerzőt. Interjúnk.
Reggeli piacozás közben erdélyi pacalcsorba és pezsgő – lehet, hogy elsőre szokatlannak tűnik, de a Fény utcai piacon esélyes, hogy megszokott jelenség lesz hétvégenként.
Az amerikai elnökválasztásig és még azon túl is letiltották a politikai hirdetéseket.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Elképesztő erővel, piaci fölényüket minden szinten kihasználva törnek előre a technológiai óriások, mára egyfajta feudális rendszert kiépítve. Ahogy a középkorban a földbirtokosok uralták a termelőeszközöket, úgy modern digitális megfelelőjüket fél tucat vállalat tartja a markában.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Az ukrán haderő volt főparancsnoka őszintén elmondta a véleményét.
