Gyurcsány Ferencék az élen, a Momentum lemaradóban, a többiek a túlélésért küzdenek – röviden így foglalható össze az ellenzéki pártok helyzete egy évvel az európai parlamenti és önkormányzati választás előtt. Megvizsgáljuk mindezt közelebbről is.
Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.
Egy évvel az országgyűlési választás után stabilizálódni látszanak az erőviszonyok a pártpolitikában. A Fidesz az eltelt évben veszített valamennyit a népszerűségéből, de mostanra a válság ellenére is korrigálni tudott, és ha nem érte is el a tavalyi szintet, biztosan megnyerne egy most rendezett voksolást. Az ellenzéki térfélen nagyobb változás tapasztalható, a folyamatok látszólag épp ellentétesek azzal, ami négy évvel korábban történt. 2018-ban – leginkább a győzelem lehetőségét reálisnak gondoló Jobbik miatt – nem tudtak összefogni a pártok, ám másfél évvel később, a 2019-es önkormányzati választásra szövetséget kötöttek, és viszonylagos sikereket értek el. Ezzel szemben a minden addiginál nagyobb 2022-es vereség után azonnal, már a voksolás estéjén szétesett az alkalmi szövetség, és ez mindent megváltoztatott.
Úgy néz ki, a Momentum mindent feltesz a kordonbontásra”
A vereségből a leggyorsabban a Demokratikus Koalíció állt talpra. Gyurcsány Ferenc kimondta, hogy az összefogásnak vége, és új irányba fordította a pártot. Nyár elején marketingkampányba kezdtek a „törvénytelen a kormány” és a „készülünk” jelszavakkal beharangozott árnyékkabinet felállításával, és ennél is fontosabb, hogy folytatni tudták a fejvadász-politikát, újabb és újabb politikusokat csábítottak át a többi ellenzéki pártból. A DK nemcsak nem csinált titkot a dologból, de trófeaként mutogatta új szerzeményeit, ezzel erősítve domináns szerepének látszatát. A recept bevált, érvényesült az erősebbhez húzás szabálya, s a folyamat szinte öngerjesztővé vált, ami a szavazókra is hatással volt. A legtöbb mérés szerint messze a DK a legerősebb ellenzéki párt: a biztos szavazóknál 20, a teljes választókorú népességnél 12 százalék körül mérik.
A Momentum mintha kissé megilletődött volna attól, hogy bekerült a parlamentbe, eleinte nem sok aktivitást mutatott, le is maradt a DK mögött. Gelencsér Ferenc elnök-frakcióvezető nem túl karizmatikus karakterével és suta megnyilvánulásaival finoman szólva nem tudta megerősíteni a pártot. A vezetőség először az EP-képviselő, volt pártelnök Donáth Anna reaktiválásában bízott, aki gyermeke születése után februárban egy nagy marketingkampánnyal beharangozott beszéddel tért vissza a politikába, ám ez nem szólt akkorát, mint tervezték. Hiába ő a formáció valódi vezetője, az utóbbi hetekben inkább a háttérben maradt, nem vesz részt például a Hadházy Ákos által indított kordonbontási akciókban sem. Több momentumos országgyűlési képviselő viszont mintha egymással versengve próbálná kihozni a legtöbbet a kezdeményezésből – nemcsak pártja, hanem saját maga részére is. Úgy néz ki, a Momentum mindent feltesz a kordonbontásra, így próbálja felvenni a versenyt a DK-val. A háttéralkuk megkötésében biztosan gyengébb, de az utcai politizálásban van tapasztalata. Hogy mindez mennyit hoz a konyhára, valószínűleg csak később derül ki, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a támogatottsága jó ideje nem változott érdemben. A Závecz Research legfrissebb mérése szerint a biztos pártválasztók 6, a teljes választókorú lakosság 5 százaléka szavazna a Momentumra.
Hasonló erőt képvisel a tavaly 6 százalék feletti eredményével sötét lóként befutó Mi Hazánk Mozgalom. A radikálisok az utóbbi években stabil tábort építettek, négy év alatt 1 százalékról erősödtek idáig, s a mérések alapján kevésbé a Fidesz-tábor jobbszéléről, mint inkább a Jobbiktól elfordulók és a bizonytalanok közül szereztek szavazókat. A Mi Hazánk kis költségvetésből nagy elérésű kommunikációs csatornákat épített ki – részben kényszerűségből, hiszen a Facebook karanténba zárta a pártot –, hozzá köthető a több tízezres nézettségű Magyar Jelen videócsatorna is.A párt elnöke pedig mára a legnagyobb YouTube-követőtábort vezető magyar politikus lett. Mindezek ellenére a Mi Hazánk népszerűsége nagyjából ugyanakkora, mint a választások idején volt, támogatottságuk a legfrissebb adatok szerint 6-7 százalék.
A Mi Hazánk népszerűsége a választás óta stagnál”
Az „anyapárt”, a Jobbik viszont eltűnni látszik, a parlamentbe kerülés határán mozog a népszerűsége, és az utóbbi fél évből az egyetlen esemény, amely elérte a média ingerküszöbét, Gyöngyösi Márton elnök széderesti vacsorája volt az amerikai nagykövettel. A szocialisták szintén 5 százalék körül billegnek, és szintén nem sokat hallani róluk, leginkább akkor, amikor egy régi motoros kilép. A bejutási szint alatt mérik a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot, amely biztos bázist épített a csalódott baloldali szavazókból, de tavaly óta szintén nem erősödött. Benne azonban aktív utcai jelenléte miatt az önkormányzati választáson mindenképp van potenciál. Az LMP és a Párbeszéd 1-2 százalékon áll, ez lehet az aránya az önálló pártként való túlélésüknek is.
Az egy év múlva rendezendő két választás legalább annyira meghatározza a pártpolitikát, mint a tavalyi. Érdekes helyzetet teremtett, hogy egy időpontra tették az EP- és az önkormányzati voksolást. Az előbbin szinte biztos, hogy nem lesz közös ellenzéki lista, az utóbbin számos helyen kénytelenek lesznek együttműködni a pártok – sokszor elfogadni a domináns szerepet megszerző DK ajánlatát. Még a Gyurcsány Ferencékkel való együttműködést a visszatérésekor kizáró Donáth Anna pártja is veszítene azon, ha nem egyezkedne velük, a kis és mikropártok pedig egyértelműen „rászorulnak” a DK szövetségére, hisz önállóan gyakorlatilag semmi esélyük. Ezért aztán hamarosan ismét füstös szobákban folytatott tárgyalásokra számíthatunk.
***
– Mráz Ágoston, a Nézőpont Intézet vezetője
A 2022-es választást követően a 2018 után létrejött ellenzéki összefogás megszűnt, és újra egyfajta aszimmetrikus centrális erőtér működik. Egy „most vasárnapi” választáson a Fidesz legalább 50, a baloldal legfeljebb 40, a Mi Hazánk maximum 10 százalékos eredményt érne el, ez a kormánypártok újabb határozott győzelmét jelentené. A baloldalon zavaros a helyzet. Az eltelt egy év aknamunkájával, a politikai fejvadászattal a kínálatot sikerült szűkítenie a Gyurcsány-pártnak, a keresletet azonban nem volt képes növelni. A baloldali szavazók nagyjából fele a DK-ra szavazna, a maradékon a harmadakkora Momentum, a küszöb környékén ingázó Jobbik, néhány „frakciópárt” és a „baloldalkritikus baloldal”, az MKKP osztozik. A legnagyobb átjárás ebben a körben van, mert egyik pártnak sincs országos szervezete, elkötelezett tábora, így a szavazók az aktuálisan legszimpatikusabbat választják.
A 2022-es vereség megsemmisítő hatású volt az addig is gyenge szervezettségű, mondanivaló és vezető nélküli baloldal számára. A legtöbb párt ettől letargiába esett, a DK viszont építkezésbe kezdett a romokon. Stratégiája csak Gyurcsánynak van, a párt a 2024-es EP-voksoláson akarja kőbe vésni vezető szerepét a baloldalon, hogy a 2026-os választási felkészülésnek ő legyen az irányítója. 2019-ben 16 százalékot ért el, ma legfeljebb 20 százalékot kapna, de a következő évben még ehhez is gyűjthet „gazdátlan” protestszavazókat. A baloldali pártok kilátástalansága a DK erőforrása. A Momentum Gyurcsány-ellenes pólusépítése hamar elbukott, Donáth Anna visszatérése nem váltotta be a reményeket. A kordonbontás meséje a Momentum tanácstalanságának tükre, a cselekvés látszata, a potenciális szavazótábornak előadott műsor. Ha a párt az EP-választáson 10 százalék alatt marad, kiújulhatnak a belső harcok, és a szavazótábor olvadásnak indulhat.
Az összes többi „frakciópárt” nagy dilemmában van: egyedül indulva biztos a bukásuk, összefogva is csak egy helyet szereznének, ami azt jelenti, el kellene dönteniük, ki a domináns. A Momentum pólusképzése azért sem működik, mert hiányoznak a párt gesztusai a többiek felé. Sőt, a rendőrökkel vállalt konfliktusok erőszakos jellege el is riaszthatja lehetséges szövetségeseit. Az EP-választás előtt és után a DK-nak van a legnagyobb lehetősége a baloldal újjáépítésére, a mikropártok beolvasztására. Ebbe az MDF útját választó Jobbik vagy a valódi politikai munka nélkül profitálni akaró MKKP sem szólhat bele. Az egykor Bokros Lajost MDF-esnek álmodó kampánycsapat most Gyöngyösi Márton imázsváltásán dolgozik, de az 5 százalékos EP-eredmény sem jelentené azt, hogy 2024 után egyáltalán túlélő erővé válhat a Jobbik. Az MKKP sem tűnik komoly tényezőnek, a többi baloldali párttal szembeni elégedetlenségből próbál profitálni, egyfajta inverz hatással. Ez azonban csak a baloldalon belüli hatalmi harc eldöntéséig működőképes modell. A DK várható erősödése beleharaphat a Magyar Kétfarkú Kutya Párt virtuális táborába is.
Nyitókép: Mandiner-grafika
Szerződést szegve zsarolja Kijev Magyarországot a Barátság olajvezeték leállításával, Brüsszel az uniós pénzeket tartja vissza, ezzel a gyilkos koktéllal akarják elérni az áprilisi kormányváltást. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Kissé értetlenül nézem bizonyos kommentelők reakciót, akik vagy tagadják a háború tényét vagy nem kívánnak tudomást venni, annak brutalitásáról.
Egyre kevesebben kíváncsiak a TISZA elnökére.
Egy ízig-vérig baloldali politikus szerint is eltolhatná a biciklit.
Levitézlett SZDSZ-esek után újra szocialista lendületet vettek Magyar Péterék.
Nem kérdés, hogy kinek jobbak a mutatói…
Szijjártó Péter külügyminiszter leszögezte, „ameddig Ukrajna blokkolja a Barátságot, addig mi is blokkoljuk az Ukrajna számára barátságos döntéseket”.
Kapcsolódó cikkek a Választás 2024 aktában.
A leginkább csak egyetlen politikusra épített formációkra szinte senki nem volt kíváncsi június 9-én, de egyelőre egyikük sem adta fel.
Brutálisan megerősödött az Európai Parlamentben az ex-kisantant, emellett is vannak hatalmas vesztesek és óriási nyertesek is. Kiszámoltuk, mutatjuk!
A bizottsági helyek kiosztásánál is kiderült: semmibe veszik a konzervatív szavazókat. Megint. Kiszámoltuk, megmutatjuk – vajon hány jobboldali szavazó kell ahhoz, hogy ugyanannyit „érjen” a szava, mint egy balos voksolónak?
