Aszály sokszorozza a gazdagondokat – riport a Dél-Alföldről

Joó István írása a Mandiner hetilapban.

Autóval száguldva a Dél-Alföldön eléggé összetéveszthető a tarló és a még lábon álló, de csak az ember bokájáig növekedett búza. Egy-egy napraforgó- vagy kukoricatábla meg első pillantásra olyan, mint valami gyomos, kopár föld – persze aztán észrevesszük, nem gazok a zöld foltok, hanem gyéren kelt, csenevész „haszonnövények”.

Békés megye, ezen belül Szarvas és környéke egyike az ország azon területeinek, amelyet a leginkább sújt az aszály. Nagy baj ez, mert a békési emberek többsége mezőgazdasági tevékenységből él, ugyanis szűkebb pátriájában nem jellemző az ipar, viszont az agráradottságok kitűnők. Leszámítva az aszályosságot.

Bokaficamító repedések a termőföldben

Szántosi Attila 52 éves szarvasi biogazda, családi gazdálkodó három helyre visz ki minket. A várostól délkeletre elterülő határ neve – Jajka – beszélőnév, azzal lehet összefüggésben, hogy gyakran belvizes. De most a táblák látványa másképp siralmas. Hetven centi magasak a kukoricaszárak, pedig már legalább kétméteresnek kellene lenniük. A lándzsás, csúcsaikban már elszáradt levelek hosszában összepöndörödtek, szabályos hengert formázva. Erre mondják, hogy furulyázik a kukorica. Az egész 18 hektár ilyen, ugyanis e határrészen nincs mód az öntözésre.

„Ez a növény gyakorlatilag már nem él – közli a gyászhírt az agrármérnök-növényorvos végzettségű gazda. – Ha jönne is kiadós eső, utána ugyanilyen maradna. Pedig tényleg mindent megtettünk a termésért: őszi mélyszántás, szántáselmunkálás, tápanyag-visszapótlás… Idejében vetettük el a megfelelő fajtát, gyommentesen tartottuk. Egyedül az eső nem jött meg. Három hónapja egyetlen csepp eső sem érte ezt a kukoricatáblát! Jó évben hat-nyolc tonna termést hoz hektáronként, most nulla lesz. Nem minden gazda tudja ezt feldolgozni, én törekszem rá…”

A több mint száz szarvasi gazda már tavaly nyártól érzékelte a vészes csapadékhiányt, a tavaszi vetésű növények, az őszi betakarítású kapások 2021-ben is rosszul teljesítettek öntözetlen viszonyok közepette. A több évre elterpeszkedő aszály csak átmenetileg enyhült a múlt esztendő utolsó negyedében. Ezzel az őszi vetésű gabonafélék átteleltek. De a 2022-es év első negyedévében csak 50-60 milliméternyi csapadék hullott… Ez bizony egyáltalán nem tudta feltölteni téli vízkészlettel a talajt. Szántosiéknak februárban már gabonát kellett öntözniük, majd márciusban megismételni. Erre jött a második negyedév teljes szárazsága, pedig máskor a legtöbb csapadék júniusban esik errefelé. Hogy mekkora az aszály? „Jó harminc éve vagyok a szakmában, és ilyet még sose tapasztaltam; gyanítom, párját ritkítja az utóbbi száz évben is” – feleli a szarvasi őstermelő.

Szántosi Attila Ezüstszőlők tanyacsoport mellett fekvő, szintén öntözetlen földje nemcsak a legfeljebb méteres, láthatóan félbemaradt napraforgói, hanem a talaj néhol két méter mély repedései miatt is emlékezetes. Olyan szélesek, hogy kibicsaklik a láb, ha az ember óvatlanul beléjük lép. Pedig jó termőföld ez is, csak agyagtartalma miatt térfogatcsökkenéssel válaszol a nedvesség elpárolgására. Ez a kultúra szintén idejében megkapott minden művelési-ápolási munkát, de a vízhiány miatt törpe maradt, holott a nyár első harmadára már egy méter nyolcvan centisnek illenék lennie.

A gazdálkodó megmutatja az egyik napraforgó elszáradt, bizonyosan örökre zárva maradó csillagbimbóját, és így sóhajt: „A gazdák mindig abban bíznak, hogy a következő év jobb lesz. Nekünk már az is eredmény, ha túléljük ezt a második igen rossz évet, és jövőre újult erővel gazdálkodhatunk.” Nincs kétségem, hogy így lesz, mert előzőleg elárulta, mindkét ágon birtokos parasztok az ősei.

Beszél arról is, mennyire helye van most a gazda­szolidaritásnak. A bionövény-termesztő és az állattenyésztő alapesetben is szimbiózisban él. Például utóbbi istálló­trágyát szolgáltat a kemikáliákat nem használó előbbinek, ez meg ad a szálastakarmánynak-valóból és a szalmából – növényei melléktermékéből.

Már a szarvasi határ halásztelki részén vagyunk, amikor egy tanyára bök Szántosi, melynek birkatartó tulajdonosa önellátó. Riportalanyunk, aki öt-hatszáz hektár családi és ugyanennyi bérelt földet művel, most kétszeres áron adhatná tovább a szalmáját, amivel enyhíthetne valamennyit a jövedelemhiányán, de azért nem kér többet, mert tudja, milyen szalmaínségben van most egy állattenyésztő…

Az egykori mezőváros halásztelki határa északra esik, a név arról vall, hogy itt valaha kis halászfalu volt. Ma ez a tanyás külterület a szarvasi földek legjobban öntözhető része, mert itt folyik a Körös. A síkon erre-arra ezüstnyárfa-sorok kanyarognak, kirajzolva a lomboktól rejtett öntözőcsatornák útját. Ezek belvíz idején elvezetik és a Körösökbe juttatják a vizet, de a békésszentandrási duzzasztómű segítségével nyáron fordított a folyamat: öntözővizet nyújtanak a termelőknek. Most szeretné megmutatni egyéni gazdálkodó informátorunk a különbséget öntözetlen és öntözött termőföld között.

„Itt semelyik növényem nem tud arról, hogy aszály van” – büszkélkedik Szántosi Attila. Fotósunknak, aki a javában vizet szóró, csévélhető öntözőberendezéshez akar közel jutni, úgy int a kukoricásból, merre is kövesse, hogy csak a feltartott karja látszik ki az üdezöld óriáslevelek közül. Szivattyúval kétszer kell átemelnie a vizet, hogy a földekre juttassa: előbb a Malomzugi-csatornából, majd a saját kis víztározójából. Így lehet, hogy itteni tábláinak talaja puha és nedves, és hogy itt semmi elmaradásban nincsenek a napraforgók.

Öntözővíz hozza az életet

Szántóföldi biozöldségeit mind öntözi, a paradicsomon a sok virág között már zöld bogyók is mutatkoznak. Másutt szintén sok hektáron a sütőtök is készül, hogy termést hozzon. Ezekből nemzetközi piacra biobébiételek alapanyagait, félkész termékeit szállítja majd a BioHungaricum nevű cége, ebben idén sem lesz zökkenő.

Miközben egy állattenyésztő gazda tejelőtehenészetéhez autózunk, arról esik szó: Békés megye azon országrészeink közé tartozik, ahol sokkal gyakoribb az aszály, mint másutt, nagyobb tehát az időjárásnak és most már a klímaváltozásnak való kitettség. Ezért a gazda szerint mindenütt, ahol van természetes felszíni vízforrás, olyan helyzetbe kell hozni a termelőket, hogy tudjanak élni az öntözés lehetőségével. Ő helyben, Szarvas határában azt tapasztalja: az elvileg öntözhető helyeknek még csak csekély hányadát öntözik.

Az állami beavatkozás kiterjesztése szükséges, hogy a vízhez való hozzáférés széles körben biztosítva legyen. „Ekkor már a gazdákon a sor, hogy éljenek is a lehetőséggel, és merjenek belevágni az államilag támogatott öntözési beruházásba” – buzdítja társait a termelő, akinek családi magángazdaságában, az idénymunkásokat is beleszámolva, 60-70 ember jut munkához, jövedelemhez a nyári főszezonban. Közben odaérkezünk Székács István szarvasmarhatelepéhez. A hetvenes-nyolcvanas években még az állami gazdaság állatorvosa volt az 1956-os születésű férfi, 1993-tól maszekként vitte tovább az itteni nagyarányú állattenyésztést.

Akkor széna vagy szalma?

Az aszály miatt nehéz idők járnak rá. Annak ellenére mondható ez, hogy 650 hektár saját, illetve bérelt földjét mind a takarmány előteremtésére használja. „Hektáronként egy-két bála szénát tudtam csak betakarítani, arra kényszerülök, hogy holnaptól szalmát keverjek a takarmányhoz, lucerna és gyepszéna helyett. Emiatt kisebb lesz a tejhozam” – tárja fel a gondját a szarvasmarha-tenyésztő. Bő 900 tehene a Lidlnek beszállító Szarvasi Mozzarella tejfeldolgozóhoz szolgáltat alapanyagot. Az abrakhoz kellő takarmánygabona rendelkezésre áll, de szénát vásárlásból sem tud pótolni, mert másnak sem termett a környéken.

Székács István másik nagy problémája, hogy az aszály miatt a földbérleti díjak megkétszereződtek a magas gabonaárnak megfelelően. „Nem elég, hogy nem termett elég takarmánynakvaló, még többet is kell fizetni a földbérletért” – panaszolja. Ezért örül annak, hogy hét éve 200 hektár hosszú távú, fix és szolid bérleti díjú állami földbérleményhez jutott.

Az állatorvos arra kér, ne hagyjam ki a cikkből: az állam azzal tudná a legjobban támogatni az állattenyésztőket, ha célzottan nekik adna bérbe hosszú távra állami földeket. „Akkor nem lennénk ennyire kiszolgáltatva az aszálynak és a magánbérbeadóknak. Hosszú távú földbérlet mellett valószínűleg beruháznék öntözőberendezésekbe” – gondolkozik hangosan a tehenészet tulajdonosa. A rendkívüli aszály nagy próba ennek a két gazdának, de azt is jegyezzük még föl: mindkettejüknek van olyan szakirányú végzettségű fia, aki kész folytatni majd a családi gazdaság irányítását. A jelen küzdelemhez biztos ez is ad némi ösztönzést…

 ***

*** 

*** 

*** 

*** 

*** 

Magyarország ellátása biztosítva van
Az utóbbi száz év eddigi legnagyobb aszálya sújtja Magyarországot – nyilatkozza lapunknak Nagy István agrárminiszter. Nem véletlen, hogy folyamatosan növekszik az a termőföldterület, amelyre agrárkárigényt jelentettek be a termelők. A tárcavezető elmondja, az utóbbi két-három hétben a korábban szokásos szűk 50 ezer hektár helyett már több mint 300 ezer hektár földre adtak bejelentést. A kialakult helyzetben a szaktárca minden lehetséges eszközzel támogatja a gazdálkodókat, az agrárkárenyhítési rendszer fontos segítséget jelent a termelőknek. Főleg Kelet-Magyarországon az állattenyésztő ágazat mellett, ahol a takarmány hiánya, illetve drágulása is gondot jelent, bajban van sok gabonatermelő és szántóföldi zöldségtermelő is, különösen azok, akik nem tudnak öntözni. Kérdésünkre, mennyire rontja a helyzetet a szomszéd országban dúló háború, Nagy István rámutat: „Az aszály, illetve – például az energia- és üzemanyagárak révén – az elhúzódó háború és a brüsszeli energiaszankciók együttesen súlyos gondot okoznak a magyar mezőgazdaságban. Egész Európában drágul az élelmiszer, de az a veszély nem fordulhat elő, hogy nem terem a magyaroknak annyi, amennyi szükséges, hiszen Magyarország alapvetően húszmillió embernek, vagyis a lakosságunk duplájának az ellátására képes.” Hozzáteszi, a kormány bejelentési kötelezettséget léptetett életbe, amelyből felmérhetik, mekkora terméskészlet várható a betakarítás nyomán. Ezáltal nem történhet meg, hogy túlzott mennyiségű gabona kerüljön ki az országból a globális piac vészjelzései miatt. (A globális élelmiszerválságról részletesen Makronóm rovatunkban olvashatnak.)

Az utóbbi száz év eddigi legnagyobb aszálya sújtja Magyarországot – nyilatkozza lapunknak Nagy István agrárminiszter. Nem véletlen, hogy folyamatosan növekszik az a termőföldterület, amelyre agrárkárigényt jelentettek be a termelők. A tárcavezető elmondja, az utóbbi két-három hétben a korábban szokásos szűk 50 ezer hektár helyett már több mint 300 ezer hektár földre adtak bejelentést. A kialakult helyzetben a szaktárca minden lehetséges eszközzel támogatja a gazdálkodókat, az agrárkárenyhítési rendszer fontos segítséget jelent a termelőknek. Főleg Kelet-Magyarországon az állattenyésztő ágazat mellett, ahol a takarmány hiánya, illetve drágulása is gondot jelent, bajban van sok gabonatermelő és szántóföldi zöldségtermelő is, különösen azok, akik nem tudnak öntözni. Kérdésünkre, mennyire rontja a helyzetet a szomszéd országban dúló háború, Nagy István rámutat: Hozzáteszi, a kormány bejelentési kötelezettséget léptetett életbe, amelyből felmérhetik, mekkora terméskészlet várható a betakarítás nyomán. Ezáltal nem történhet meg, hogy túlzott mennyiségű gabona kerüljön ki az országból a globális piac vészjelzései miatt. (A globális élelmiszerválságról részletesen Makronóm rovatunkban olvashatnak.)

 Nyitókép: Ficsor Márton