Régóta nem követem igazán a kortárs magyar költészet alakulásait, a pályakezdő költők műveit alig ismerem. Nem jó, hogy így van, de miután olvasásra is egyre kevesebb időm jut, azt a kevés időt inkább olyan szerzőknek szentelem, akikben jó eséllyel nem fogok csalódni. Hébe-hóba azért az én ingerküszöbömet is átlépi egy-egy debütáló verseskötet, valahogy megtalálnak. Így volt például Borsik Miklós Átoknaptár című kötetével is, ami néhány hónapja jelent meg. A szerző eddig leginkább szerkesztőként és kritikusként volt ismert a kortárs magyar irodalom szűkös berkeiben, de grafikusként is aktív.
Az Átoknaptár »elbeszélője« összefüggéseket keres a jelenségek között, de amit talál, az egyáltalán nem megnyugtató”
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
Őrült világ ez tényleg, és mindenhová beszivárog. Csender Levente írása.
Rezeda Kázmér újabb utazásai címmel mutatták be november 15-én, pénteken a Budapest belvárosi Scruton kávézóban Bayer Zsolt új szépirodalmi kötetét. Bayer Zsolttal Szentesi Zöldi László beszélgetett. Mi a bemutató után kérdeztük a szerzőt. Interjúnk.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
A díj kapcsán általában felmerül Krasznahorkai László és Nádas Péter neve is, akik hosszú ideje a magyar irodalom nemzetközi szinten is elismert alakjai.
Egy helyi lakos elmondása szerint öt lövés dördült el egymás után.
Miként lehet a pszichológiai és pedagógiai kutatási eredményeket játékos formában a tanári hivatás, azon belül kiemelten a tehetségpszichológia szolgálatába állítani? Erre a kérdésre kíván választ adni egy magyar fejlesztésű szakmai beszélgetőkártya-sorozat.
