Amennyire nagyszerű a Szép versek 1944 alapötlete, annyira meglepő, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe összeállítani egy efféle kiadványt. Zoltán Gábor az éves versantológia mintájára egy kötetbe szelektáltarendezte az 1944-es év költői termését, könyvét pedig az a radikális gesztus teszi igazán érdekessé, hogy a szélsőjobbos sajtóból éppúgy válogatott verseket, mint mondjuk Illyés Magyar Csillagából. Egy lapon, elegyesen közli a korszak kimagasló alkotóinak – köztük számos, zsidósága miatt üldözött szerzőnek – és a véresszájú nyilas rigmusgyártóknak a műveit. Ezekből kiindulva Zoltán nem sejtett összefüggéseket tár fel, kényes-különös információkkal gazdagítja a 20. századi művészvilágról alkotott képünket: megtudjuk tőle például, hogy Rátonyi Róbert és Bilicsi Tivadar nyilas pártünnepségen szórakoztatta a nagyérdeműt, illetve megismerhetjük a későbbi popcézárnak, Erdős Péternek a német megszállás előtt közölt, nem is tehetség nélkül írt verseit. Zoltán Gábor a kutyaütő pártköltők mellett érdekes szerzők sorsát emeli ki a feledésből: az egyik legnagyobb felfedezés az egyébként Sára Sándor Pergőtüzében is feltűnő Gellért Sándor, aki Don-kanyari tapasztalataiból írt eposzt „népies”, ám összehasonlíthatatlanul egyéni stílusban.
Ugyancsak fontos alakja a könyvnek a népi táborból induló Erdélyi József, akiből a világháború idejére Szálasi egyetlen nagy formátumú költő híve lett – most láthatjuk, milyen kegyetlen sorokra ragadtatta vakhite. „Így is lehet, lám, zsidók nélkül; / így is szép, szebb a Dunapart: / népesebb bár, halkabb… E tájkép / nem feledte el a magyart” – örvendezett a zsidóüldözés csúcspontján. Erdélyi a háború után bujkált, majd börtönbe került, hogy aztán csakhamar rehabilitálja a kommunista rendszer. Nem ez az egyetlen eklektikus életút, amelyet Zoltán antológiája felrajzol.
Jelentős kutatómunkán alapuló, az 1944-es évet a maga szörnyű komplexitásában láttató válogatást adott közre Zoltán Gábor – kár, hogy a versrészletekre felhúzott fejtegetései többnyire bornírt közhelyeknél ragadnak le. Mondandójának alapgondolata, hogy az emberből minden civilizált máza ellenére bármikor előhozható animális, gyilkolásra kész valója. Ez – gondoljunk csak a szerzőnek a nyilas infernót lefestő, megrázó dokumentumregényére, az Orgiára – teljességgel elfogadható állítás. Az író innen azonban ahhoz a következtetéshez jut, hogy bármiféle kollektív hovatartozásra való hivatkozás a vérszomjas törzsiség jele, s a modern, urbánus individualizmus az etikus emberlét legbiztosabb záloga.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
