Amennyire nagyszerű a Szép versek 1944 alapötlete, annyira meglepő, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe összeállítani egy efféle kiadványt. Zoltán Gábor az éves versantológia mintájára egy kötetbe szelektáltarendezte az 1944-es év költői termését, könyvét pedig az a radikális gesztus teszi igazán érdekessé, hogy a szélsőjobbos sajtóból éppúgy válogatott verseket, mint mondjuk Illyés Magyar Csillagából. Egy lapon, elegyesen közli a korszak kimagasló alkotóinak – köztük számos, zsidósága miatt üldözött szerzőnek – és a véresszájú nyilas rigmusgyártóknak a műveit. Ezekből kiindulva Zoltán nem sejtett összefüggéseket tár fel, kényes-különös információkkal gazdagítja a 20. századi művészvilágról alkotott képünket: megtudjuk tőle például, hogy Rátonyi Róbert és Bilicsi Tivadar nyilas pártünnepségen szórakoztatta a nagyérdeműt, illetve megismerhetjük a későbbi popcézárnak, Erdős Péternek a német megszállás előtt közölt, nem is tehetség nélkül írt verseit. Zoltán Gábor a kutyaütő pártköltők mellett érdekes szerzők sorsát emeli ki a feledésből: az egyik legnagyobb felfedezés az egyébként Sára Sándor Pergőtüzében is feltűnő Gellért Sándor, aki Don-kanyari tapasztalataiból írt eposzt „népies”, ám összehasonlíthatatlanul egyéni stílusban.
Ugyancsak fontos alakja a könyvnek a népi táborból induló Erdélyi József, akiből a világháború idejére Szálasi egyetlen nagy formátumú költő híve lett – most láthatjuk, milyen kegyetlen sorokra ragadtatta vakhite. „Így is lehet, lám, zsidók nélkül; / így is szép, szebb a Dunapart: / népesebb bár, halkabb… E tájkép / nem feledte el a magyart” – örvendezett a zsidóüldözés csúcspontján. Erdélyi a háború után bujkált, majd börtönbe került, hogy aztán csakhamar rehabilitálja a kommunista rendszer. Nem ez az egyetlen eklektikus életút, amelyet Zoltán antológiája felrajzol.
Jelentős kutatómunkán alapuló, az 1944-es évet a maga szörnyű komplexitásában láttató válogatást adott közre Zoltán Gábor – kár, hogy a versrészletekre felhúzott fejtegetései többnyire bornírt közhelyeknél ragadnak le. Mondandójának alapgondolata, hogy az emberből minden civilizált máza ellenére bármikor előhozható animális, gyilkolásra kész valója. Ez – gondoljunk csak a szerzőnek a nyilas infernót lefestő, megrázó dokumentumregényére, az Orgiára – teljességgel elfogadható állítás. Az író innen azonban ahhoz a következtetéshez jut, hogy bármiféle kollektív hovatartozásra való hivatkozás a vérszomjas törzsiség jele, s a modern, urbánus individualizmus az etikus emberlét legbiztosabb záloga.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A magyar boszorkányokról készült, gyönyörűen illusztrált néprajzi kötet a Bestiarium Hungaricum alkotóitól, benne Könyves Kálmántól a pap kenyerén ürülékké váló vajig.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
A várakozásokat is felülmúlva, összesen több mint ezer pályázat érkezett a Libri Talent második évadára és a Libri Talent Mini meseíró pályázatára.
Az ő szabályokkal teli univerzuma mára a modern nők menekülőútja és vágyott fantáziavilága lett. Az éppen negyed évezrede, december 16-án világra jött angol írónő népszerűbb, mint valaha.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Peter Thiel szerint a gazdasági és politikai feszültségek nyolcvan százaléka világszerte a lakhatással lehet összefüggésben. Ehhez képest a földtulajdonlás természetéről, a modern emberre és kultúrára gyakorolt hatásáról kevés szó esik – s ha nem figyelünk oda, a szocializmus újra népszerű lesz.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
