Japán utunk véget ér – Hungarikumokkal a világ körül 9/6.

Így a Hungarikumokkal a világ körül utolsó előtti részében külön megtiszteltetés volt az interjú Kaneko Miyuji világhírű zongoraművésszel. Még mindig kevesen tudják, hogy ő nem csak japán, hanem magyar is. Édesanyja magyar, gyermekéveit pedig Magyarországon, Kismaroson és Vácon töltötte, ott kezdett el zenét is tanulni.

Életcéljának tűzte ki, hogy megismertesse az emberekkel a magyar zenét és kultúrát, így koncertjein mindig van legalább egy Bartók és egy Liszt darab a műsoron. Ráadásul iskolákba is gyakran jár játszani a világ minden táján olyan gyerekekhez, akik valószínűleg máshogy nem jutnának el egy koncertre. Az évek során rájött, hogy úgy tudja lekötni ilyenkor leginkább a gyerekek figyelmét, ha a koncertjét egy-egy Bartók művel kezdi. Érdemes lenne átgondolni, hogy a hétfő reggeleket a BKV, és az összes általános iskola az Allegro Barbaróval kezdi mostantól.

Magyar gasztronómia Tokióban is

A gasztronómia kedvelői Tokióban sem maradnak magyar étel nélkül, hiszen több vendéglő is várja a magyar ízek kedvelőit. Az egyik ilyen hely a Balaton Café-hoz tartozó „Kurtosh” nevű hely, ahol kipróbálhatjuk a Kovács Emese által a negyedik részben említett fúziós zöldteás kürtőskalácsot, de van vannak más, szintén kevésbé klasszikus ízek is. Végül is koncepciójában nem hangzik rosszabbul, mint a Budapest belvárosában turistafogóként árult fagyis-tejszínhabos-nutellás változatok. Megkóstolva azonban, olyan mintha arcon csapnának. A hideg száraz kalácsszerűség olyan messze van az igazitól, mint Tokió, Székelyudvarhelytől. De lehet kapni lángost és gulyáslevest is, vagy legalábbis annak nevezett dolgokat – ezeket már nem mertük megkóstolni. Majd ti! A PC kedvéért azért fontos hozzá tenni, hogy a tulajdonos japán, és semmi köze a magyarokhoz, így jó indulattal érthetőek az eltérések és vadhajtások.

A Döbrögi nevű étterem tulaja azonban ízig-vérig magyar, így biztosak lehetünk abban, hogy az ételek is autentikusak. Interjút sajnos idő szűkében nem tudtunk készíteni Kotaszek Lászlóval, de megengedte, hogy megnézzük az éttermet, és készítsünk pár vágóképet.

Bartók Records Japan

Szintén nem tudtunk interjút készteni Murakami Yasuhiroval, aki 14 éven keresztül vezette a Bartók Records Japan nevű online boltot, és terjesztette a zeneszerző kottáit, hanglemezeit szerte az országban. Rossz az, aki rosszra gondol, mindezt ugyanis teljesen legálisan művelte, nem pedig fű alatt, vagy feketén. Sőt, Yasu és Bartók Péter – Bartók Béla fia – jó barátok voltak egészen az utóbbi haláláig. 2010-ben a kiadó kiadta A csodálatos mandarin japán változatát, 2013-ban pedig a japán fordítását Bartók Péter Apám című könyvének.
 

Még pár japán furcsaság

Nem zárhatjuk le japán krónikánkat anélkül, hogy szót ejtenénk két dologról.  Az egyik az éjjel-nappali boltok (japánul röviden konbinik), melyek nagyon gyakoriak és nagy kultúrájuk van Japánban. Bár főleg élelmiszerüzletek, lehet itt mindent kapni. A meleg készételtől kezdve a papír-írószeren át a zokniig és alsónadrágig majdnem mindent, amire csak szükségünk lehet. Ezekhez kapcsolódnak tematikában az italautomaták, melyek talán még sűrűbben fordulnak elő, mint a konbinik. Ezekben szintén a különféle italok nagy választéka kapható: üdítő, hideg elektrolit ital, meleg zöld tea, meleg pet-palackos kávé, és még sorolhatnánk.

Japánban – főleg a nyári párás hőségben – fontos, hogy megfelelően hidratált legyen az ember, de mégsem kell aggódni a műanyagok miatt, mondjuk Kínában, vagy Vietnamban. A szigetországnak igen fejlett a hulladék-újrahasznosító rendszere és az ehhez kapcsolódó kultúrája. Apropó hulladék, az utcákon hiába keresünk, nem fogunk szemetest találni. Ennek oka, hogy megakadályozzák az 1995-ös tokiói gáztámadáshoz hasonló eseteket. Ennek ellenére Japán egy nagyon tiszta város, az emberek odafigyelnek, hogy ne szemeteljenek és legtöbben egy kis zacskóban hazaviszik a napközben termelt szemetüket. Turistaként segítség lehet, ha tudjuk, hogy a konbinikben általában, és néha az italautomaták mellett is találhatunk kukát. 
 

Szóval a várva várt másik dolog a különös marketingszokásokhoz tartozik. Az élethű műanyag ételeken kívül gyakran látni plakátokat, amin egy ember a fején viseli az épp reklámozandó dolgot. Ez lehet ananász, cipő, de néha még autó is. Eleinte úgy tűnik, mintha valami jelmez lenne, de mikor feldolgozzuk az élményt, hogy a modell fején egy takoyaki – vagyis az „oszakai dödölle” – áll, kicsit meghökkenünk. Utazásaink során eddig csak Japánban találkoztunk ezzel a stratégiával, de kíváncsiak lennénk, valóban több matchás sütit, vagy takoyakit sikerül-e így eladni.

El sem hisszük, hogy tényleg véget ért ez a sorozat. Annyi év és annyi élmény, melyek biztos, hogy egy életre megmaradnak. Jövő héten érkezünk még egy utolsó, különleges résszel, így a 7. epizóddal zárul majd az évad.

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet. 

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!

Nyitókép: Hungarikumokkal a világ körül