Hogyan változott a minimálbér 2025-2026-ban az EU-ban?

„Az elmúlt években a minimálbér alakulása az egyik legfontosabb gazdasági indikátorrá vált, mivel nemcsak a legalacsonyabb keresetűek helyzetét, de a teljes bérdinamikát is befolyásolja. 2026. január 1-től 11 százalékkal emelkedett a minimálbér, amelynek eredményeivel a kormányzat többször is dicsekedett – például Nemzetgazdasági Minisztérium közleményében is, hangsúlyozva az emelés jelentőségét. Elemzésünkben annak jártunk utána, mennyiben állja meg a helyét a kormányzat állítása a minimálbér-emelés sikerességéről, és milyen képet mutat mindez európai uniós összevetésben. Az adatok alapján jelentős különbségek rajzolódnak ki Nyugat- és Közép-Kelet-Európa között. A kérdés tehát nem csupán az, hogy emelkedtek-e a bérek, hanem az is, milyen ütemben és milyen nemzetközi környezetben.

Mielőtt azonban a konkrét rangsorokat és grafikonokat megvizsgálnánk, érdemes tisztázni az összehasonlítás módszertani kereteit és korlátait. Az Európai Unió 27 tagállama közül ugyanis Finnországban, Svédországban, Dániában, Ausztriában és Olaszországban nincs országosan kötelező minimálbér, így ezek az államok nem szerepelnek a statisztikai rangsorokban. A fennmaradó 22 ország adatai alapján a 11 százalékos hazai nominális emelés a negyedik legmagasabb érték. A lista élén Bulgária és Szlovákia áll, mindkét országban 12 százalék feletti növekedéssel. Ezzel szemben Észtországban, Spanyolországban, Romániában és Szlovéniában nem történt emelés.

Csehországban az árfolyam-erősödés és az emelés együtt 11,2 százalékos növekedést eredményezett, Lengyelországban 4,4 százalékosat. Romániában viszont a lej leértékelődése és az emelés hiánya miatt 2,3 százalékos visszaesés következett be. A kép tehát árnyalt, de a magyar adat európai összevetésben kifejezetten kedvező tendenciákra enged következtetni.

Az alábbi grafikon az Európai Unió tagállamaiban a minimálbérek euróban számolt, 2025–2026 közötti százalékos változását mutatja. A térkép egyértelművé teszi, hogy az emelési dinamika nem egységes Európában. A nyugati tagállamok többségében mérsékelt, 1–5 százalék közötti növekedés látható, míg Közép- és Kelet-Európában több ország kétszámjegyű emelést hajtott végre. A színskála jól érzékelteti a regionális különbségeket és a konvergencia irányát. Egyes országokban stagnálás, máshol még visszaesés is megfigyelhető. A százalékos adatok a változás ütemét mutatják, nem az abszolút bérszintet. Ebben az összevetésben Magyarország kifejezetten kedvező helyen áll, a növekedési ütem ugyanis az uniós élmezőnybe sorolja hazánkat. A grafikon így nemcsak a különbségeket, hanem a relatív pozíciókat is világosan kirajzolja.

Több közép-európai ország is jelentős bővülést mutat, de a magyar adat még ebben a körben is kiemelkedő. A nyugat-európai gazdaságok többségében jóval szerényebb dinamika figyelhető meg. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a mutató a növekedés mértékét tükrözi, nem a bérszint abszolút nagyságát. Mindezzel együtt a magyar minimálbér emelkedésének tempója európai összehasonlításban erősnek tekinthető. A grafikon alapján jól látszik, hogy a hazai adat a legintenzívebb kategóriába esik. Ez a dinamika a bérfelzárkózási célkitűzések szempontjából is jelentős, a változás üteme tehát uniós mércével mérve is versenyképes.

A minimálbérért dolgozók arányát több tényező is befolyásolja. Azokban az országokban, ahol a gazdaság jelentős része a turizmusra épül – például Franciaországban vagy Görögországban –, gyakran magasabb a minimálbéres foglalkoztatás aránya, mivel a jövedelem egy része borravalóból származik. Szintén növelheti ezt az arányt az adóelkerülés vagy a rejtett gazdaság jelenléte, amire Bulgária és Románia esetében gyakran hivatkoznak. A munkaerőpiac feszessége is meghatározó tényező, a túlkínálattal jellemezhető országokban ugyanis a munkavállalók alacsonyabb bérezés mellett is elfogadják az állásokat, ami magasabb minimálbéres arányt eredményez. Ezzel szemben a feszes munkaerőpiacon a vállalkozások kénytelenek versenyezni a munkavállalókért. Ilyenkor a bérek gyorsabban emelkednek, és kevesebben maradnak a legalsó bérsávban.

A fenti grafikon azt szemlélteti, hogy az egyes országokban mekkora a minimálbéren foglalkoztatottak aránya a teljes munkavállalói körön belül. A különbségek jelentősek, ami alátámasztja, hogy a minimálbér szerepe gazdaságonként eltérő. A magasabb arány nem feltétlenül jelent alacsony bérszínvonalat, hiszen utalhat eltérő szerkezeti sajátosságokra is. A turizmusra épülő gazdaságokban vagy a kevésbé feszes munkaerőpiacon nagyobb lehet ez a csoport. Más országokban a minimálbér inkább referenciaérték, mint ténylegesen elterjedt fizetési kategória. 

Ez összhangban áll a bérfelzárkóztatási törekvésekkel. A kormány azon állítása tehát, miszerint a 2026. január 1-jei, 11 százalékos emelés európai összevetésben is jelentős előrelépést jelent, a növekedési ütem alapján részben megalapozottnak tekinthető, hiszen a dinamika valóban az uniós élmezőnybe sorolja Magyarországot. Ugyanakkor az összehasonlítás azt is megmutatja, hogy a kedvező százalékos adat nem azonos a bérszint abszolút felzárkózásával, és a hosszú távú értékelés szempontjából az a döntő, hogy ez a növekedési tempó fenntartható-e, illetve képes-e érdemi konvergenciát biztosítani az európai bérszintekhez. A következő évek valódi kérdése így már nem pusztán a növekedés üteme, hanem annak tartóssága is lesz az európai versenyben.” 

Nyitókép: Nikolas Kokovlis / NurPhoto / AFP