Zelenszkij markában van Magyarország – ha az ukrán elnök ezt meglépi, azzal óriási kárt okozhat

Súlyos következményekkel járna Magyarország számára, ha megszűnne az orosz olaj szállítása az Ukrajna által az utóbbi időben többször támadott Barátság kőolajvezetéken keresztül. A szállítás augusztusi hosszabb megszakadása egyelőre nem okozott hiányt, de a végleges leállás drasztikus hatással lenne a gazdaságra. 

Nyilvánvaló tény, hogy Magyar­ország igencsak sérülékeny a kőolaj­importnak való kitettsége miatt. A felhasználás mindössze 10 százalékát lehet fedezni hazai forrásokból, a szükséglet 90 százalékát importáljuk, ennek közel 60 százaléka orosz, 40 százaléka pedig más, észak-afrikai vagy közép-ázsiai forrásból érkezik. Előbbi a Barátság, utóbbiak pedig az Adria-vezetéken keresztül érkeznek Magyarországra. 

Drágulást hozhat a hiány 

Bár a kutakon még nem érezni a hatást, minél többször következnek be, illetve minél hosszabbak a leállások, annál inkább szembesülhetnek majd a következményekkel az autósok. Toldi Ottó, az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatója a Mandinernek azt mondja: a Mol ismét figyelmeztetett, hogy 

ami közvetlen áremelkedéssel járhat. Ennek kezdeti mértéke szakértői becslés szerint 10 százalékos lenne. „Ezután minden attól függene, hogy van-e kilátás a vezeték újraindítására. Ha véglegesen leáll, további áremelkedésre kellene számítani. Ez egyrészt abból fakad, hogy a tengeri szállítás drágább, másrészt abból, hogy Horvátország már eddig is folyamatosan emelte a tranzitdíjat az Adria-vezetéken” – húzza alá a szakértő. 

Felmerülhet a kérdés, hogy végleges leállás esetén mikorra alakulhat ki hiány. Toldi Ottó rámutat, hogy az Európai Unió előírásai szerint minden tagállamnak legalább 90 napra elegendő stratégiai kőolajkészletet kell fenntartania; Hernádi Zsolt, a Mol elnök­-vezérigazgatója közlése szerint ehhez még hozzá kell adnunk, hogy a vállalat 25-30 napnyi olaj- és üzemanyagkészlettel rendelkezik. Vannak továbbá kisebb-nagyobb tartalékok erőművekben és egyéb ipari üzemekben is. 

Súlyos csapás a régiónak 

Az Európai Bizottságnak régóta kívánalma, hogy a tagállamok minél előbb szüntessék meg az oroszenergia-függőséget. A szakértő szerint ha a bizottság leválást akar, akkor annak kizárólagos indoka a zöldítés, a fosszilis energia használatának elhagyása. „Ha viszont így van, akkor az EU finanszírozza is ezt az átállást, hiszen anélkül rövid és középtávon jelentős pénzügyi károkat okoz hazánknak” – hangsúlyozza. Az ellátás diverzifikációja régóta kiemelt feladata a magyar olajvállalatnak, de nem észszerűtlenül. Kikötő híján nehézkesen és drágán lenne megoldható a népszerű norvég vagy más olaj behozatala. Nem beszélve arról, hogy ezek finomítása is körülményes lenne. 

A kiemelt régiós szereplő Mol két finomítót üzemeltet, egyet Százhalombattán, egyet Pozsonyban, ezekből látja el a lengyelországi, a csehországi, a horvátországi, a szlovéniai, a romániai, a szerbiai és a bosznia-hercegovinai piacot is. Mindezeken felül még több tucat országba szállítja a termékeit. Nem meglepő – amint Hernádi Zsolt kifejtette a Mandinernek adott interjújában –, hogy a teljes kiesés láncreakciót generálna, amit egész Közép-Európa megérezne. Szemléletesen úgy fogalmazott: az egész régió letérdelne. 

„Nem felsorolva a Mol érdemeit, mégiscsak régiós multivá nőtte ki magát saját erőből és tudásból, ma már döntő hatást gyakorolva az üzemanyagok és a finomított termékek közép-­európai piacára. A profitjából sok-sok adót fizet be az államkasszába – ágazati különadót is –, és futja a sport, a művészetek és az innováció támogatására is. Mindenkori pénzügyi teljesítménye nagyban köszönhető annak, hogy az európai uniós tőzsdei árat meghatározó brent és az észak-amerikai tőzsdei árat megszabó WTI kőolajfajtánál jellemzően 15-20 százalékkal olcsóbb orosz olajból gyártott termékeit évtizedeken át kedvező áron tudta kínálni. Ezért fontos, hogy továbbra is hozzáférjen az orosz kőolajhoz” – magyarázza Toldi Ottó. Hozzáteszi: a Barátság vezetékre mint diverzifikációs eszközre is szükség van, ami ellátásbiztonsági szempontból is releváns. „A háborúnak inkább előbb, mint utóbb vége lesz, akkor pedig nem lesz indok a szankciók fenntartásához” – teszi hozzá. 

A Mol mindkét finomítója az urals típusú kőolajra van optimalizálva; a brentet is képesek finomítani, de csak bizonyos százalékig. Az orosz–ukrán háború eszkalációja után jelentős kiadással járó fontos lépéseket tett a vállalat ezen a téren, így a korábbiaknál már jóval nagyobb mértékben képes boldogulni más típusú kőolajjal is. A teljes átálláshoz azonban további nagyarányú beruházás kellene, ami extra költséggel járna. 

Alternatív megoldások

Magyarország főként Azerbajdzsánból importál olajat – ez az azeri light típus – az Adria-vezetéken keresztül, ennek egy része a Mol-leányvállalat Slovnaft pozsonyi finomítójába kerül. Kisebb mennyiségben, tesztelés céljából észak-afrikai könnyűolajok is voltak a beszerzett tételek között. Korábban egyébként az orosz olaj szállításában is szerepet kapott az Adria, de nem közvetlenül, hanem török és olasz olajterminálokon keresztül. 

„Magyarország éves kőolaj-felhasználása nagyjából 10 millió tonna, amivel megegyezik az Adria-vezeték kapacitása. 

Ehhez egy 80 kilométeres szakaszon fennálló szűkületet kell megszüntetni. Nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, bár kétségtelenül drága mulatság” – jegyzi meg az MCC vezető kutatója. 

amely a jövőben csatlakozhat a Triesztet Konstancával összekötő pán­európai kőolajvezetékhez, illetve szeretne kapacitást vásárolni az Odessza–Brodi-csövön, ezzel Ukrajnán keresztül tengeri szállítású kőolajhoz jutni. 

A hazai ásványvagyon-nyilvántartás és a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat szakértői becslése alapján az ismert kitermelhető hagyományos kőolajvagyon 21,5 millió tonna, a reménybeli kitermelhető mennyiség pedig 30–50 millió tonna. A nem hagyományos kőolaj- és gázkondenzátum-készlet 45-46 millió tonnára tehető. A 10 millió tonnás éves felhasználásunkat és a 0,9–1 millió tonnás kitermelésünket számításba véve kijelenthető, hogy szükség esetén – a földgázhoz hasonlóan – lenne lehetőség a kőolajtermelést akár 30 százalékkal is növelni. Toldi Ottó kiemeli: az alkalmazható megoldások eltérő idő- és pénzbefektetést igényelnek, s a növelt mennyiségű termelés elindításához időre van szükség. Alapvetően minden a politikai szándék és a pénzügyi források kérdése.

Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij

***

***