És akkor még a nem teljesen magyar, de hazánkban működő vállalatokról nem is beszéltünk. Persze fel lehet hozni, hogy az extraprofitadó is érintette a Forbes Top100-ban szereplő cégek egy részét – valószínűleg –, csakhogy van egy lényeges különbség: míg a vagyonadó újra akarja osztani azt, amit ezek a cégek létrehoztak (meg sok másik is!), keményen büntetve a tőkeintenzív ágazatokat, például a gyáripart vagy épp a kutatás-fejlesztést, addig az extraprofitadó lényege az, hogy ha egy cég piaci helyzetéből, monopóliumából, válsághelyzetből vagy külső körülményekből aránytalanul sokat profitál, akkor abból járuljon hozzá kicsit jobban a közteherviseléshez.
Ehhez a kommunista újraelosztó ideológiához pedig szépen passzol az orwelli nevű Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal ötlete is – csakhogy ott legalább (feltehetőleg) nem szőnyegbombázásszerűen sújtanának minden, ötmilliárdnál vagyonosabb céget, hanem egyesek vagyonát államosítanák – Dobrev Klára meg közben nevet a villájában. Csak azokat a magánszemélyeket, akik bennfentes kereskedelemmel szereztek súlyos summákat, ugye. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy a Tisza Párt fő gazdasági programpontjáról, az áfacsökkentésről még az ellenzéki G7 is csak azt írja, hogy „marketingre jó lenne a zöldség-gyümölcs áfacsökkentés, tartós árcsökkentésre aligha”, miközben lyukat ütne a költségvetésben.
Nyitókép: Facebook