Ukrajna EU-tagsága: Kijev a bástya, de pontosan kiket és kiktől védene az ukrán hadsereg?

Március elején fontos csúcsot tartottak Európa vezetői Brüsszelben, amely során két jelentős fejlemény is történt: megállapodást kötöttek a vezetők a kontinens védelméről, illetve döntöttek Ukrajna további támogatásáról is. Az eseményen természetesen Orbán Viktor miniszterelnök képviselte Magyarországot, aki előbbi kezdeményezést aláírta, utóbbi esetében viszont vétózott. Tette mindezt egyedüliként az uniós vezetők közül.

Mindkettőnek jelentősége van, de kezdjük az előbbivel. Európa hosszú évek óta adós egy átfogó, egységes védelmi tervvel, ami több mint három évvel a szomszédban zajló háború kitörése óta kifejezetten kellemetlen szituáció. Mármint az, hogy egészen mostanáig képtelen volt Brüsszel bármit is letenni az asztalra.

Védelemre igen, háborúra nem

Persze sok konkrétum ezúttal sem hangzott el, de a közös célokat, elképzeléseket végre összetették egy ReArm Europe névre hallgató tervezetbe. A lényeget hét pontba sűrítették, amelyek között olyanok szerepelnek, mint például az az alapvető tény, hogy Európának meg kell tudnia védeni magát. 

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrég ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a továbbiakban mindenképp európai fegyvereket kellene vásárolniuk a tagállamoknak és nem amerikait. Igaz, ebben nincs teljes egyetértés: Franciaország örülne, ha vinnék a portékáját, de más országok, mint Hollandia és Lengyelország maradna az amerikai fegyvereknél – mutatott rá az AP márciusi cikke.

Megállapodtak továbbá a védelmi kiadások növelésében és abban, hogy az EU összes szárazföldi, légi és tengeri határának védelmét meg kell erősíteni, különösen az orosz és fehérorosz viszonylatban. Ugyanakkor a NATO-tagállamok semlegességét is tiszteletben tartanák, nem váltják le az atlanti szerződést, hanem csak kiegészítenék azt.

Mindez tehát remekül hangzik, nem véletlen, hogy a magyar kormányfő is támogatta. 

A második kezdeményezésre azért is lenne Brüsszelnek szüksége, mert ott is látják, a ReArm Europe terv megvalósításához még jó pár évre lesz szükség – halkan jegyeznénk meg, ha három évvel ezelőtt teszik az asztalra, akkor ennyivel előrébb is tartana a terv, nem pedig az USA-ra kellett volna mutogatni közben –, addig pedig az a furcsa elképzelés született, hogy az épp brutális háborút vívó Ukrajna lássa el a kontinens védelmét.

Óriási hadsereg

Tény: Ukrajna jelenleg egyértelműen Európa legnagyobb és az állandó nyugati szállítmányoknak köszönhetően a legjobban felfegyverzett hadseregével rendelkezik. A becslések szerinti 1,3 millió orosz katonával szemben az ukránok mintegy 800 ezer főt tudnak kiállítani. Az ehhez a számhoz legközelebb álló Franciaország is maximum közel 300 ezer katonát tud harcba küldeni, az Egyesült Királyság 150 ezer körül húzhatja meg a határt, a többiek pedig még ettől is jelentősen elmaradnak.

Azt, hogy Európának még többet kell költenie a védelemre, nemrég Mark Rutte, a NATO főtitkára is kiemelte, hiszen az Egyesült Államok a továbbiakban már nem tud teljes egészében kizárólag az öreg kontinensre figyelni. Ez még természetesen nem jelenti azt, hogy az USA kivonná haderejét Európából.

A Bruegel Intézet február végén már készített is egy gyorselemzést, amelyben arra jutottak, hogy Európának nagyjából másfél millió katonája van, de közülük a bevethetők száma elenyésző. 

Az Intézet utóbbival kapcsolatban egyértelműen az orosz fenyegetést hozta fel. Ezt mások is osztják és az elmúlt hetekben rendre előkerült az a feltételezés, mely szerint Oroszország 2030-ban támadást készül indítani Európa ellen. Hogy miért várna arra Moszkva, hogy közben Európa felfegyverkezzen, és miért érné meg nekik újabb elhúzódó és végeláthatatlan háborút kirobbantani, az nem egészen világos.

De térjünk vissza az európai haderőre. Amíg ez a sereg nem áll fel, tehát Ukrajnára támaszkodna a kontinens. Az Economist épp a napokban írt Kaja Kallas korábbi ész miniszterelnök nagyszabású tervéről, amely kvázi „acél sündisznóvá” változtatná Ukrajnát és megduplázná, 40 milliárd euróra emelné az ország idei támogatását. Kallas azt szeretné, ha állig felfegyverezné Európa Ukrajnát, függetlenül attól, sikerül-e tető alá hozni egy esetleges tűzszünetet. Egyelőre ez a terv, úgy tűnik, jegelve lett.

Az viszont, hogy Európa védelmét, még ha csak átmenetileg is, egyetlen ország lássa el hatalmas haderejével, érthetően sokakban kényelmetlen érzetet kelthet. Főleg, hogy az ukrán hadseregben uralkodó körülmények – irtózatos korrupció, pénzen megvett eltávok és sorozás-megúszások, kézivezérelt egységek, amelyek ráadásul sokszor teljesen saját fejük után mennek – nem éppen megnyugtatóak egy európai értékekhez szokott uniós állampolgárnak.

Csökkenő támogatottság

Brüsszel ennek ellenére mégis efelé fordulna és gyakorlatilag figyelembe sem veszik az állampolgárok véleményét. Épp az Euronews számolt be nemrég arról a statisztikáról, hogy a három éve tartó háború miatt kezdenek az európaiak befásulni és a kezdeti lelkesedés apátiába csaphat át. Míg 2022-ben az Eurobarometer adatai szerint az unió lakosságának 88 százaléka vélte úgy, hogy a háború elől menekülő mintegy 7 millió ukránt kiemelten kell támogatni, addig ez a szám 2024-re 71 százalékra esett.