Háborús pszichózis Európában

Stratégia helyett hirtelenkedés, védelem helyett támadás, megfontoltság helyett pánik – Európa továbbra sem tért magához a trumpi sokkterápiából.

Brüsszel egyre több jel szerint nem csak az európai védelmet, de az európai élelmiszer-ellátást is Ukrajnára bízná. Kijev erőltetett uniós csatlakozása esetén azonnal tönkremenne az uniós élelmiszer-előállítás, miközben a kontinens élelmezése néhány ukrajnai oligarcha kezében összpontosulna azokon az óriásbirtokokon, ahol nem a minőség az első.
Brüsszel egyelőre nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy Ukrajna mezőgazdasága jóval versenyképesebb és teljesen más szerkezetű, mint az európai országoké. Egy biztos: az ukrán élelmiszerek és alapanyagok már eddig is nagy kárt okoztak az EU piacain, és a KAP forrásainak jelentős részére is Kijev lenne jogosult az EU 28. tagállamaként.
Gyakorlatilag teljesen tönkretenné az európai mezőgazdaságot és az élelmiszeripart, ha Ukrajna teljes körű tagjává válna az Európai Uniónak. Alapesetben a csatlakozási folyamat több évtizedet venne igénybe. Olyan óriási eltérések vannak Ukrajna és az EU fejlettségében, hogy a különbségek csökkentésére belátható időn belül nincs remény. Ráadásul, ha meg is valósulna az évtized végéig, az uniós tagság által megkövetelt intézményrendszer aligha tudna működni a világ egyik legkorruptabb országában.
Brüsszel azt szeretné, ha Ukrajna már 2030-ra az unió teljes jogú tagja lenne, noha a csatlakozási tárgyalások elvileg csak tavaly kezdődhettek el, ráadásul Kijev még csak töredékét teljesítette azoknak a feltételeknek, amelyek egyáltalán ahhoz lennének nélkülözhetetlenek, hogy érdemben lehessen tárgyalni a jogszabályok, a működés és a gazdaság összehangolásáról. A folyamatot ellehetetleníti a háborús helyzet és az ukrán oligarchák érdekei. Az Európai Bizottság ugyanakkor minden jel szerint azt akarja, hogy a jövőben Ukrajna és a háborús tapasztalatot szerző ukrán hadsereg lással el Európa védelmét, az amerikai biztonsági garanciák csökkenését követően.
Ezt is ajánljuk a témában
Stratégia helyett hirtelenkedés, védelem helyett támadás, megfontoltság helyett pánik – Európa továbbra sem tért magához a trumpi sokkterápiából.
Ukrajna uniós csatlakozásának egyik legsúlyosabb következménye az lenne, hogy a Közös Agrárpolitika (KAP) támogatásait és a kohéziós források jelentős részét azonnal magához szívná.
A helyi intézményrendszer hiánya és az ország működését átható korrupció miatt pedig nem kérdés, hogy ezek a többi uniós ország számára is létfontosságú kifizetések azonnal az ukrán oligarchák és a nyugati befektetők zsebébe vándorolnának.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyre kevésbé egyértelmű, hogy Brüsszel vagy Kijev szeretné jobban Ukrajna EU-s tagságát.
Ukrajna mezőgazdasági területe – az Oroszország által megszállt területekkel együtt – több, mint 41 millió hektár. Ha Ukrajna csatlakozna az unióhoz, akkor az EU mezőgazdasági területeinek ötödét birtokolná. Ráadásul a termőterületek közel fele a legjobb minőségű, humuszban gazdag termőtalaj, amelyet több tízezer hektáros területet művelő óriásbirtokok uralnak.
Az óriásbirtok-rendszert jól szemlélteti, hogy az EU mezőgazdasági területének négyszeresével azonos méretű ukrán mezőgazdasági terület 110 vertikálisan integrált nagyvállalat kezében összpontosul.
A birtokszerkezet össze sem hasonlítható az EU-s birtokviszonyokkal. Míg az EU-ban a családi, kis- és közepes gazdaságok határozzák meg a mezőgazdasági termelést, átlagosan 50-1000 hektár közötti egybefüggő földbirtokokkal, addig Ukrajnában több tízezer, vagy akár százezer hektáros nagybirtokrendszer a jellemző.
Az integráltan működő, nagy ukrán agrárüzemek gyakorlatilag a termékpályák egészét lefedik, vagyis egy-egy nemzetközi nagyvállalat tartja kézben az alapanyag-termelést és a feldolgozást is.
Az integrált működésnek, a hatalmas birtokméretnek, a kiváló adottságú termőföldnek és a lazább szabályozásnak köszönhetően az ukrán mezőgazdaság jóval hatékonyabb, mint az uniós: akár 10-20 százalékkal is költséghatékonyabb az alapanyag- és élelmiszer-előállítás.
A KAP az Európai Unió meghatározó és alapvető finanszírozási kerete, amelynek célja mindig is az volt, hogy garantálja Európa élelmiszer-önellátását. A kétpilléres támogatási rendszer első pillére a területalapú- és más, termeléshez kötött közvetlen támogatásokból áll, míg a második pillér a fejlesztésekre, beruházásokra rendelkezésre álló vidékfejlesztési pályázatokat fedi le.
Brüsszel már régóta fontolgatja, hogy a KAP-ot, a felzárkóztatási forrásokat és minden más uniós alapot is összevon, vagyis nem lennének a különböző szakpolitikai területekre elkülönített források. Az új rendszerben a gazdáknak járó pénzt már nem a terület méretétől tennék függővé, hanem az úgynevezett közösségi célok teljesítése alapján osztanák el.
A tervek között szerepelnek, hogy az agrártámogatásokat a környezet javítására és a 2040-es klímacélok szolgálatába állítanák. A beruházások tehát azokhoz a gazdaságokhoz érkezhetnének, amelyek jelentős átalakításokkal hozzájárulnak Európa károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez.
Ezzel is az ukrán agráróriások járnának jól, mivel a legmodernebb amerikai technológiát alkalmazó ukrajnai óriásbirtokokon a környezeti és fenntarthatósági célok nem jelentenek prioritást. Az ukrán oligarchákat ugyanakkor már érdekeltté tenné a környezeti beruházások végrehajtására – legalábbis papíron –, ha ez ingyen uniós pénzeket juttatna a vállalkozásokhoz.
Az EU és Ukrajna között zajló csatlakozási tárgyalások részeként kell megállapodnia Brüsszelnek és Kijevnek arról, hogy milyen kereskedelmi szabályok szerint érkezhetnek júniustól az ukrán agrártermékek az EU-s piacokra. Ismert, a háború 2022-es kirobbanását követően az EU – ideiglenes szolidaritási intézkedésként – eltörölte az ukrán élelmiszerek és mezőgazdasági alapanyagok behozatalát korlátozó importvámokat és a behozott mennyiségre vonatkozó kvótákat. Az úgynevezett ATM-rendelet következményei beláthatatlan károkat okoztak az uniós agrárpiacokon, kiemelten sújtva Kelet-Európát, így hazánkat is.
A rendelkezés legutóbbi meghosszabbításakor ugyanakkor a felek világossá tették, idén júniusban már nem lesz újabb időhúzás, ugyanakkor az ATM-rendelkezés lejáratának időpontjára már meg kell állapodnia az EU-nak és Ukrajnának arról, milyen új behozatali szabályok váltanák, immár nem ideiglenes jelleggel a szolidaritási intézkedést.
Azt is világossá tették a felek, hogy a csatlakozási tárgyalások keretében kell erről megállapodásra jutni. Ha ez nem sikerül, akkor a 2016-tól bevezetett kedvezményes vám- és kvótaszabályok állnak vissza, ám ez ellentétes Ukrajna és az ukrajnai agrárbárók érdekeivel.
Ukrajna óriásbirtokain a legmodernebb termelési technológiák nem a talaj- és környezetkímélő, élelmiszer-biztonsági szempontból kiváló alapanyagok termelését szolgálják, hanem a minél nagyobb mennyiség előállítását. Ez pedig azt jelenti, hogy a minden uniós tagországra kötelező növény- és állategészségügyi, állatjóléti szabályokat az ukrán mezőgazdaság nem alkalmazza.
Olyannyira nem, hogy több olyan növényvédő szer is általános használatban van a szomszédunkban, amelyeket az EU már évtizedek óta tilt, azok súlyos egészségre és környezetre veszélyes hatásai miatt.
Ukrajnának elvben az uniós tagsággal együtt a világ legszigorúbb uniós élelmiszer-minőségi szabályrendszerét is kötelező lenne alkalmaznia, de már ezen a téren is látható, hogy Brüsszel kész lenne átmeneti időszakot is elfogadni az átállásra, vagyis még hosszú éveken keresztül – immár az áruk és szolgáltatások szabad áramlását garantáló legfőbb uniós vívmány keretében – érkezne az EU-ba a rossz minőségű, akár az egészséget is veszélyeztető olcsó ukrán élelmiszer.
Az ukrán agrárbirodalmak az európai szolidaritási folyosók megnyitását nem arra használták, hogy a világ élelmiszer-ellátása szempontjából nélkülözhetetlen alapanyagok eljussanak a korábbi célországokba, például a Közel-Keletre, vagy Afrikába.
E helyett az EU vált Ukrajna első számú célpiacává, vagyis az olcsó ukrán gabona célzottan érkezik évek óta az uniós piacokra.
A legnagyobb ukrán agrárcégek pénzügyi beszámolóiból pedig rendre az derül ki, megérte számukra az uniós szolidaritás, ugyanis a háborús nehézségek és az önköltség növekedése ellenére is óriási profitot realizálnak a szereplők.
A következő hónapok éppen ezért kulcsfontosságúak lesznek az európai mezőgazdaság szempontjából, miközben az látható, hogy Brüsszel – hasonlóan az elmúlt években tanúsított hozzáállásához – akár az európai gazdák érdekeit is képes semmibe venni az ukrán és nemzetközi agrárvállalatok nyeresége érdekében. Ezek a cégek nem mellesleg komoly lobbierővel bírnak a brüsszeli bürokraták körében.
Az elmúlt esztendőkben már a bőrünkön érezhettük, milyen következményekkel járna, ha Ukrajna immár EU-tagjelölt, majd tagországként hozzáférést kapna az uniós belső piachoz.
Az ukrán gabonafélék és késztermékek 2023-ban és 2024-ben óriási válságot okoztak az EU agrárpiacain. A jelentős termelési önköltség-emelkedést az átmenetileg jelentősen megugró mezőgazdasági árak a kelet-európai piacokon nem tudták ellensúlyozni, sőt, az ukrán import árleszorító hatása mellett a kereslet gyakorlatilag összeomlott. Az elmúlt években a kelet-európai alapanyagok helyett a nyugat-európai élelmiszeripar a sokkal olcsóbb ukrán gabonafélékkel töltötte fel készleteit.
A nyugat-európai agrárium védelmében – elsősorban Franciaország nyomására – Brüsszel néhány termékpályán visszaállította a mennyiségi kvótákat, ám a kelet-európai termelők problémáit ezek az intézkedések nem oldották meg.
Ráadásul az ukrán élelmiszereknek úgy vált Európa a legnagyobb célpiacává, hogy az eredetileg a fekete-tengeri szállítási útvonalak orosz lezárása miatt bevezetett szolidaritási intézkedésekre már régóta nincs semmi szükség, mivel a Fekete-tengeren a tranzitforgalom már a háborút megelőző szintre nőtt, vagyis Ukrajna már több mint egy éve ismét a korábbi exportútvonalait használja.
Ukrajna tehát a korábbi piacai helyett nagyrészt Európára önti a silány minőségű élelmiszert. Közben a korábbi ukrán célpiacokat ma már Oroszország látja el, ezáltal Moszkva is profitált a túlzott uniós szolidaritásból.
Az ukrán mennyiségi termelésre berendezkedett agrármultik tehát sokkal versenyképesebbek az európai termelőknél. Ráadásul az integrált óriásgazdaságoknak köszönhetően az alapanyagtól a késztermékekig egyetlen kézben összpontosulhat a gyártás. Ezt a versenyelőnyt még a nyugat-európai termelők sem élnék túl, így gyakorlatilag Brüsszel átadná Ukrajnának a teljes európai élelmiszerellátást. Ukrajna a becslések szerint 400 millió ember számára képes élelmiszert előállítani.
Az uniós normákat ráadásul Kijev nem igazán akarja a jövőben sem alkalmazni, több magas rangú ukrán politikus nyilatkozta a közelmúltban, hogy inkább lemondana az uniós agrártámogatásokról, minthogy betartsa a Green Deal előírásait,
amelyek sokkal nagyobb veszteséget okoznának szomszédunknak, ahol a GDP több, mint 10 százalékához a mezőgazdaság járul hozzá, amely rekord magas arányt jelent.
Az élelmiszer-biztonsági előírások betartására gyakorlatilag remény sem lenne. Jó példa erre, hogy Ukrajnában senki sem tudja, valójában milyen arányt képviselnek az egyébként hivatalosan tiltott GMO-növények.
A jóval magasabb hozamokkal kecsegtető génmódosított növények termesztése elviekben tilos Ukrajnában, ám nem csak a háború, hanem az intézményrendszer és a szándék hiánya miatt senki sem tudja, valójában milyen arányban termesztenek ilyen növényeket.
A GMO-szennyezés miatt az ilyen növények alkalmazása hatással van a nem génmódosított termesztésre is.
Összességében látható, hogy Brüsszel ismét Ukrajna pártján áll és egyre több jel utal arra, hogy az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság nem csak Európa védelmét, de az EU élelmiszer-ellátásának jelentős részét is Kijevre bízná, vagyis Európa jövőjét a harcedzett, korrupt vezetésű ukrán hadsereg és a silány minőségben termelő agráróriások jelentenék.
A Mandiner cikksorozatának célja, hogy részletesen bemutassa, milyen következményekkel járna, ha Ukrajna éveken belül felvételt kapna az Európai Unióba. Az előző cikkünkben azt jártuk körbe, hogy mekkora árat kellene fizetnie minden uniós állampolgárnak azért, hogy a világ egyik legkorruptabb, az EU-hoz képest jóval elmaradottabb, háborúban álló országa gyorsított eljárásban a 28. uniós tagállammá váljon, miközben más, jóval fejlettebb európai országok évtizedek óta arra várnak és arra készülnek, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjai legyenek, megfelelve az uniós működésnek és a világ legszigorúbb szabályainak.
Ezt is ajánljuk a témában
A Mandiner új sorozatában az ukrán EU-tagság hatásait járjuk körbe.
Nyitókép: Mandiner-szerkesztés