Orbán Viktor üres kézzel tér haza Trumptól, nekünk pedig végünk lesz – kivéve, ha máris halottak vagyunk

„A magyar »jogállam« ma kétszer közelebb áll az afgánhoz, mint a dánhoz” – írja a sajtószabadság zászlóshajója, a többszörösen igazmondó, ugari juhász, a 444. Mi több, a már nevében is megbízható és tekintélyes World Justice Project friss felmérésére hivatkozva teszi ezt,

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy örülnöm kell vagy sírnom a hír hallatán. Tudtommal Afganisztában főképp a házasságtörő asszonynak van félnivalója, hogy elveszti a fejét. Ha egész nap térdepel az ember egy szőnyegen, akkor akár az emberi kor legvégső határát is könnyen megérheti, s mit számít akkor a jogállam. Ezzel szemben Dánországban mérhetetlen mennyiségű szeszt kell naponta elfogyasztania, mert csak így lehet a nemzete a világon első alkoholfogyasztásban.

Ugyanígy nehezen igazodok el a 444 egy másik hírén. Eszerint a fővárosi önkormányzat történelmi győzelmet aratott a kormányzat felett a szolidaritási hozzájárulás ügyében, a bíróság ugyanis minden jogvitás kérdésben szabadságunk szilaj őre, a politikai autonómia harcos birtokosa mellé állt. Kivéve egyet, derül ki a cikk legmélyén. Ez pedig az, hogy a kormánynak nem kell visszafizetnie az eddig beszedett több tízmilliárdnyi adót, és a jövőben is beszedhet akármennyit belőle, ha akarja. Jelenleg többet erről nem mondhatok, először szótárral próbálom értelmezni az újság szavait.

Elöljáróban annyit, hogy továbbra is szemelvények, vagy inkább nemes gondolatok foszlányai következnek az ellenzéki sajtóból, s nem baj, ha az olvasó sem ért belőlük semmit. A lényeg, hogy a végsőkig keseredjen el, de csak lazán, természetes módon, érezze magát megalázva és teljesen kifosztva, és ordítson, mint Alföldi Róbert, hogy elég!

Ebből a cikkből megtudhatod:

Orbán Viktor egy magyar miniszterelnök, aki a minap Washingtonba utazott, ami egy amerikai város Amerikában. Szerencsére nemcsak a nemzetközi statisztikai és felméréstudomány, de a mára morzsányira zsugorodott, független sajtó is rajta tartja a szemét a kritikus folyamaton.

Nagy fába vágta a fejszéjét a Telex, amely a borzasztóan nehéz témát (repülőút oda) szó szerint komplexen közelítette meg. Kezdetnek az önhergelés előtt egy apró pontosítás. Azt írta a lap egy helyütt, hogy több fideszes propagandista is Washingtonba utazott a kormánydelegációval. A mondat helyesen így hangzik: a propagandistákat kormánydelegáció is kísérte. A pindurka hibától eltekintve természetesen kellően meg kell rémülnünk itt. A magyar miniszterelnök nem pápa, hogy újságírókkal utazzék, és dehogy is tud érvényesülni nálunk a jogállami hatalommegosztás! Hová fogunk jutni, mi vagyunk Európa szégyene!

Ugyancsak a Telex hívja fel a figyelmet arra a sajnálatos körülményre, hogy a küldöttségnek több miniszter és egy olajtársaság vezetője is a tagja. Ami másképp nemigen értelmezhető, minthogy

Rögtön adódik a kérdés: Mégis mit fog tudni csinálni egy miniszter Washingtonban? Egy vagy több üzleti vezető? De most komolyan! Vegyük már észre, hogy az Orbán repülőjére írt Wizz szó felszólító módban van, jele két z, amely szó még akkor is igazán rémisztően fenyegető, ha nem értjük, hogy mit jelent.

Helyesen ugyancsak a nyelvtan oldaláról közelít a témához a Political Capital (vagy Politische Kapital, ha jobban tetszik) a lap hasábjain, és arra int, hogy

Szénát vinne Washingtonba az állatkert zebráinak. Forró teát termoszban a Nemzeti Gárda tagjainak, hogy fenntartsák a rendet. Egy egész leánykórust, akik elénekelnék a Mennyből az angyal, jóllakott babbal… kezdetű csasztuskát a demokratáknak, vigasztalásképp a sok-sok belső szenvedéséért. Sajnos a mi országunk minden lehetőséget elszalaszt. Az első és a második világháborút is megnyerhettük volna, de nem. Azért van ez, mert sok a megtévesztett ember nálunk. A tanulatlan huszonhétfogú, akiket baksisért bármikor meg lehet venni.

Arról írt posztjában, hogy a magyar hírszerzési szolgáltatásokat (Sic!) pont úgy működtetik, mint a Fornetti sütést a metróbejárónál. Borókának nincs röntgenszeme okuláréval. Logikailag jött rá erre abból, hogy egy újságíró a Lavrovval készített interjú után Moszkvából (figyelem!) majdhogynem egyenesen Washingtonba utazott Orbánnal. A fornettisek ezek szerint gyakran készítenek interjút Lavrovval, és majdhogynem egyenesen távoznak tőle Washington felé, míg kisül a pogácsa az Astorián. Ne szégyellje magát senki, ha elsőre zavarosnak tűnik az okfejtés, vagy inkább észjárás, estére sem lesz tisztább.

A legmélyebben, ugyanakkor a legőszintébben mindközött a 444 írásai érintették Orbán odautazását. Súlyos gondokra hívják fel a figyelmet, és mondhatni, letaglózó látni az egész problémakört. Egyik cikkük arról szól, hogy egy miniszterelnök elaludt a kegyencjáraton, és ezt lefényképezte egy undorító alak, aki ezért itthon kapni fog. Vigyázat! Ne felejtsük el időben eldönteni, hogy sajnáljuk az illetőt vagy kárörvendünk rajta, különben a spontán érzelmi reakciónk közben összezavarodhatunk!

A lap egy másik fontos írása azzal foglalkozik, hogy Orbán találkozni fog egy elítélt exelnök fiával. Azt ugyan nem tudhatjuk biztosan, hogy az elítélt exelnökök fiai is máglyára valók-e, akárcsak az apjuk,

A cikk bátran nem is hagy kétséget a miniszterelnök hajlamai felől. Szóvá teszi, hogy ötcsillagos szállodában fog terpeszkedni Washingtonban az egész küldöttsége.

Azaz felesleges urizálni a mi adónkból, amit amúgy is az Európai Uniótól kapunk.

S még egy fontos körülmény a lapból, pedig még le sem szállt talán az a repülő. A 444 tényekkel bizonyítja, hogy Trump rossz vezető, a Fehér Házban történő fogadás legtöbbször csupán nagy felhajtás nála, de kevés eredménnyel.

Ennyi tehát a körkép. A magam részéről szívesen olvastam volna azért arról is, hogy vittek-e a magyarok libamájat kostolóba az Államokba, illetve miféle vásárfiát terveznek hozni onnét az asszonynak és a gyereknek. Emlékezetes, hogy szegény Örkény István milyen pórul járt. A reptéren nem engedték belépni a hatalmas ország területére, az ajándékba szánt másfél kiló sültmájat együltében kellett elfogyasztania kenyér és hagyma nélkül. Visszafelé pedig a New York-ban kedvezményesen vásárolt számológéppel gyűlt meg a baja. Beleszerelmesedett a barátnak szánt, leértékelt árú eszközbe, és egész úton ki se nézett a repülőgép ablakán, csak nyomkodta a gyökjelet.

Amúgy Vini tényleg nagyot lépett előre a repülőgép-megfigyelésben. Történt mindez koraősszel a Városligetben, ahol is figyelemhiányos nagyapja, elunva a homoktortasütést, egyszer csak felkiáltott: „Nini! Ott egy repülő!”. A gyermek persze nem értette meg elsőre, hogy miről van szó. Két-három napig a nagyapja mutatóujját nézte, majd újabb két-három napig a Királydomb tetején legelésző vau-vau kutyát. Egy hét múlva azonban már ő maga mutatott figyelmesen a végtelen, kék égre, ha sütés közben meghallotta berregni a feje fölött a repülőt.

***

(Nyitókép: SAUL LOEB / AFP)

***