Finom hálót szőtt a pók a muskátli szirmai közé, a fonalak megcsillannak a kora reggeli napfényben. Madarak védik revírjüket megejtően szép énekükkel, a virágoskertben nektárt szívogató rovarok döngenek. Már-már giccs, pedig csak egy hétköznapi idill egy élettel bő kertben.
A publicista úgy fogalmazott, „idős asszonyok esetében a megváltó úr szereti megdicsérni a kerti virágaikat, majd nevére íratni a lakásukat”.
Véletlen baleset történhetett, a rendőrség szerint az ügynek egy gyanúsítottja van.
Apám húgával sosem beszélgettem igazán komolyan. Zárt, rejtőzködő lény volt, a belső világát megtartotta magának. Valójában nem ismertem. És most már nem is fogom megismerni.
Könyvtár és kert. Ha ez a kettő megvan, olyan nagy baj már nem lehet.
A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy megőrizzük történelmi kertjeinket – mondta lapunknak Herczeg Ágnes, aki beszélt a jogszabályi változásokról, a nemzetközi sikerekről, a szakma utánpótlásáról és az őket ért támadásokról is.
A neves íróval, esszéistával, borásszal, a „pannon derű” gyakorlójával és hirdetőjével beszélgettünk egyházashetyei kis barokk házában. „Őszintén szólva, rikoltozhatok én a szőlőhegyem tetejéről, hogy ültessetek gyümölcsfát, telepítsetek szőlőt, de szakembert és munkáskezet nem nagyon látok semerre. De szándékot sem” – mondja. Nagyinterjúnk.