Alkonyatkor a kertben

2024. június 13. 03:00

2024. június 13. 03:00
Dream,Fantasy,Soft,Focus,Sunset,Field,Landscape,Of,White,Flowers
Ádám Rebeka Nóra
Ádám Rebeka Nóra

Nyitókép: Shutterstock 

„Minden a kertből indul, minden a kertbe tér meg. Kerteken visz át az életünk, a kezdettől, az ősitől, saját kezdetünk kertjén át az utolsóig, nyugtatóig, s azon is túl a végsőkig, az ismeretlen fényesig. Szeretnünk kell a kerteket. A kezdetét, ahonnan elindultunk, s az utolsót, ahová majd megérkezünk.” (Rónay György)

Mostanában sokat időzöm a kertben. Mindennap eljön az a pillanat, amikor az ember keltette mesterséges zajok megszűnnek, és maradnak a természetes létezés hangjai. Zümmög, ciripel, motoszkál, suhan, lélegzik – van benne valami megnyugtató, békés és fenséges, ami arra késztet, hogy elcsendesedjek és befelé figyeljek. Egyszerre szűkül és tágul a tér: kifelé szűkül, befelé tágul. Ettől a pillanattól kezdve a kertben minden hétköznapinak tűnő cselekedet rituá­lissá válik. Már-már az időfelettiség szabadságát hordozza.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 96 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!