Uniós pénzek: közel lehet a megegyezés a Bizottsággal, az Európai Parlament viszont közbelép

Az elmúlt napok turbulens politikai környezetben teltek hazánkban. Egyik napról a másikra a hazai közéletet követők mellett az uniós fősodratú média is Magyarországra szegezte tekintetét, ugyanis az Európai Parlament égisze alatt működő Költségvetési Ellenőrző Bizottság delegációja Budapestre látogatott.

E küldöttség soraiban olyan neveket találhatunk, mint Monika Hohlmeier, a CSU politikusa, néppárti EP-képviselő, Lara Wolters holland munkáspárti politikus, Daniel Freund német EP-képviselő, Petri Sarvamaa finn néppárti képviselő, valamint csatlakozott a csoporthoz a momentumos Cseh Katalin és a DK politikusa, Rónai Sándor is.

A küldöttség azért utazott Budapestre, hogy az EU-s költségvetés védelmével és a jogállamisági feltételességi mechanizmussal kapcsolatos, folyamatban lévő ügyekről tájékozódjon. Továbbá a bizottság tagjai a Covid-járvány hatásainak enyhítése céljából létrehozott helyreállítási és ellenálló-képességi eszköz (RRF) magyarországi működtetésére kialakított folyamatokat és ellenőrzési mechanizmusokat is meg akarták vizsgálni.

Annak ellenére, hogy a delegáció elutazása után megállapítható, hogy a vádirat mellett már az ítélettel a zsebükben érkeztek Magyarországra, a látogatásnak politikai szempontból hatalmas jelentősége volt – ugyanis azt vetíti előre, hogy

Ahhoz azonban, hogy átlátható képet kapjunk és el tudjuk helyezni a politikai ármányok és cselszövések, erőviszonyok és érdekek átláthatatlan útvesztőjében a CONT-bizottság látogatását, szükséges néhány lépést hátralépnünk, és az időben visszamenve távolabbról megközelíteni a bizottság látogatásának időzítését. 

Eljárások garmadája

Az uniós jogállamisági eszközrendszer teljes és átfogó számbavétele meghaladná ezen cikk kereteit, azonban érdemes feleleveníteni, hogy jelenleg milyen alapon folynak különböző eljárások Magyarországgal szemben az Európai Unióban.

Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárással érdemes kezdeni. Ez az, amelyet az Európai Parlament indított el 2018-ban Judith Sargentini zöldpárti EP-képviselő jelentése alapján.

Majd négy évvel később, a magyarországi országgyűlési választás után két nappal az Európai Bizottság úgy döntött, hogy egy új, az Unió többéves költségvetéséről szóló 2020-as tárgyalások során elfogadott, az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendelet elnevezésű, a közbeszédben csak jogállamisági kondicionalitási rendeltként emlegetett eszközt is letesztel.

A két eljárás között jelentős a különbség, mivel az első esetében az eljárás alá vont tagállamnak nem kell jelentős retorzióktól tartania, ugyanis ebben az esetben a Tanács legfeljebb ajánlásokat fogalmazhat meg; a második esetében viszont a Bizottság kezdeményezésére

A fentebb említett „jogállamisági kondicionalitási” rendeletet akkor lehet alkalmazni, ha a Bizottság megállapítja, hogy a jogállamisági elvek megsértése közvetlen hatást gyakorol az uniós költségvetés vonatkozásában a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra, illetve az Unió pénzügyi érdekeire, vagy ha nagy a veszélye annak, hogy ez bekövetkezik.

A rendelet értelmében a Bizottság aggályokat fogalmazhat meg egy adott tagállam tekintetében és kérheti a tagállamot a visszásság orvoslására. Abban az esetben, ha a Bizottság és a tagállam nem jut dűlőre a kérdésben, akkor a kondicionalitási rendelet értelmében a Bizottság megfelelő és arányos intézkedéseket javasol a Tanácsnak. A Tanács ezt követően pedig végleges határozatot hoz az intézkedésekre vonatkozó javaslatról. 

A magyar kormány és az Európai Bizottság között ennek a rendeletnek a keretében 2022-ben egy mind a mai napig tartó tárgyalási folyamat vette kezdetét a közös költségvetésből járó kohéziós támogatások vonatkozásában; amellyel párhuzamosan egy másik tárgyalás is folyik a Bizottság és Magyarország között, amely a Covid-járvány utáni gazdasági helyreállítást segítő alapból (RRF) Magyarország számára járó 5,8 milliárd eurós támogatás folyósítása körül zajlik.

Az RRF forrásaival kapcsolatos egyeztetések már 2021 óta zajlanak, azonban

Az eljárás keretében a formális kapcsolat ellenére tehát az Európai Bizottság előzetes politikai feltételekhez kötötte a magyar helyreállítási terv jóváhagyását, és egymással részben átfedésben lévő vállalásokhoz kapcsolta a Magyarországnak járó kohéziós pénzek kifizetését. 

Az EP politikai aktivizmusa közrejátszott a tárgyalási folyamatok elnyúlásában 

Hosszas egyeztetési folyamatot követően a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti eredményes párbeszéd és a kormány által tett vállalások nagy részének végrehajtása ellenére a biztosi testület úgy döntött, hogy a a 2022-es év végén az Európai Tanács számára csak részleges jóváhagyásra javasolja Magyarország helyreállítási tervét, míg a közös költségvetésből járó kohéziós támogatás egy részét felfüggesztették.

A tárgyalások kimenetelében jelentős szerepet játszott az Európai Parlament, ugyanis a testület igyekezett a neki tetsző irányba terelni az Európai Bizottságot, hogy

Mindezt abból is pontosan lehetett látni, hogy a parlament mindig a magyar kormány és a Bizottság között folyó tárgyalások kritikus pontjaiban igyekezett politikai nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra. Az EP mindent megtett annak érdekében, hogy aktív alakítója legyen az ügynek, az informális egyeztetések és politikai intrikák mellett még egy állásfoglalást is elfogadott, amelyben a képviselők leszögezték, hogy a  Bizottságnak és a Tanácsnak a magyar nyomásnak ellenállva el kellene fogadni a források felfüggesztését jelentő, a jogállamisági mechanizmus keretében javasolt intézkedéseket; valamint azt is kijelentették, hogy a Bizottság és a magyar kormány által megtárgyalt 17 intézkedés nem elegendő az EU pénzügyi érdekeit jelenleg fenyegető rendszerszintű kockázat kezeléséhez, még akkor sem, ha azokat teljes mértékben végrehajtják.

Az Európai Parlament nyomásgyakorlásának – hivatalosan természetesen ki nem mondott – eredménye pedig az lett, hogy a közös költségvetésből járó kohéziós támogatás kifizetéséhez kötött 17 közbeszerzési és korrupcióellenes intézkedés mellett a Bizottság úgy döntött, hogy a helyreállítási alap pénzeihez való hozzájutás érdekében további 10 vállalással bővíti a magyar kormány által teljesítendő listát.

Jól látható tendencia volt tehát az elmúlt egy évben, hogy az Európai Parlament mindig akkor aktivizálta magát a jogállamisági kondiconalitási eljárás vonatkozásában,

Ennek pedig azért van óriási jelentősége, mert hajlamosak vagyunk az Európai Bizottságot egy olyan testületként szemlélni, amely saját meggyőződéséből dönt úgy, hogy minden lehetséges eszközt bevet a politikai szempontból eltérő állásponton lévő tagállamokkal szemben. Holott politikai aktivizmusból az Európai Bizottság is jelesre tudna vizsgázni, ez még sincs teljesen így, a biztosi testület is kötött pályán tud mozogni, ugyanis az Európai Unió joga értelmében a parlament nem csak ellenőrzési jogosultságokat gyakorolhat a biztosi testület vonatkozásában, hanem el is mozdíthatja azt – ami annyit jelent, hogy a megfelelő alakszerűségek érvényre juttatása mellett, a bizalmatlansági indítvány megindokolásával és a képviselők minősített többségének szavazatával lemondásra kötelezheti a testületet.  

Az elmúlt évek gyakorlata során egyértelműen kijelenthető, hogy

aktivizmusának egyik eredményé pedig az lett, hogy a magyar jogállamiságról szóló vita a Bizottsággal politikai-ideológiai síkra terelődött, a felek közötti egyeztetések pedig elhúzódtak. 

Közel lehet a megegyezés magyar kormány és a Bizottság között, az Európai Parlament megakasztaná a folyamatot 

A jogállamisági, szakmai kérdések politikai síkra terelésének a tendenciájába illeszkedik az CONT-bizottság múlt heti látogatása is, ugyanis április végén technikai megállapodást kötött a magyar kormány és az Európai Bizottság a magyar igazságügyi reformcsomagról.

A döntés azonban szakértői szinten született, az egyezségre még rá kell bólintaniuk a biztosoknak és a bizottsági elnöknek, vagyis a politikai jóváhagyás hátravan, abban az esetben viszont, ha az Európai Bizottság elfogadja a javaslatot, Magyarország hozzáférhet a visszatartott kohéziós alap egy részéhez. Az Európai Parlament magyar jogállamisági helyzetért aggódó, a magyar kormánnyal politikailag antagonista tagjai pedig ebbe, a sikeres szakmai egyeztetések és konstruktív együttműködés által elindított folyamatba szerettek volna ismét éket verni. 

A delegáció vezetője, Monika Hohlmeier a Magyarországon eltöltött három nap után egy sajtótájékoztatón hosszan sorolta a magyarországi jogállamisági problémákat, majd a pozitívumokat néhány mondattal lerendezték. A delegáció szerint ezek közé tartozik az a fejlemény, hogy

A problémákra rátérve a delegáció többek között azt állapította meg, hogy a a magyar törvényhozás „nagyon kapkodó és gyors”, nehezményezték, hogy idén többször is módosította a költségvetést az Orbán Viktor vezette kabinet. Azt is kiemelték, hogy a regionális és települési önkormányzatokat nem vonják be a fejlesztési tárgyalásokba, és az ellenzéki vezetésű önkormányzatok hátrányt szenvednek. A megállapítások között az is szerepel, hogy a magyar hatóságok különféle módokon vegzálják a külföldi cégeket, és a magyar törvények azt a célt szolgálják, hogy kiszorítsák a multinacionális vállalatokat Magyarországról. 

Ezek a megállapítások abban a tekintetben több sebből is véreznek, hogy egyfelől a végletekig leegyszerűsítik a magyar kormányzati döntéshozatal mögött meghúzódó stratégiai lépéseket és azok indokait, nincsenek tekintettel a kabineten túlmutató, olyan külső tényezőkre, amelyek az államháztartás gazdálkodásának átstrukturálást teszik szükségessé, valamint a rugalmasságot, másfelől a változó körülményekhez történő gyors alkalmazkodást és a kompetens döntéshozatalt egyértelműen negatívumnak értékelik.

Természetesen egy állam költségvetésének módosítása, főleg különleges jogrend idején, amikor a jogforrási hierarchia a normál állami működéshez képest megváltozik, és a költségvetést rendeleti szinten is lehet módosítani, a mindenkori kabinetnek hatványozott körültekintéssel, a piaci szereplők tekintetében a jogbiztonság és kiszámíthatóság elvének szem előtt tartásával kell eljárnia, azonban

A másik félre nem kíváncsiak

A bizottsági delegáció tagjai továbbá homályos, a tárgyilagosságra nem igazán törekvő, a konkrét bizonyítékokat nélkülöző megállapításokat tesznek, és megállapításaikat politikailag függetlennek nem mondható szervezetek és személyek véleményére alapozzák.

Ennek iskolapéldája azon német cégek és vállalatok ügye, amelyeket állítólag szisztematikusan diszkriminálnak a magyarországi pályázati kiírásokban. E tekintetben a delegáció tagjai szintén konkrétumok nélkül, bizonyítékok felmutatása nélkül vádolják a magyar kormányt a külföldi cégek hátrányos megkülönböztetésével.

Az Európai Parlament bizottságának részrehajló hozzáállásáról már április végén szomorú képet kaphattunk, amikor a CONT-bizottság ülésén meg akart szólalni Arne Gobert üzleti jogász, a Német Gazdasági Klub elnöke, ugyanis a bizottság nem engedélyezte számára, hogy kifejtse véleményét az ügyben.

Gobert utólag elmondta: felszólalásban arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a CONT által kiküldött anyagok rendkívül elfogultak voltak. Szerette volna elmondani, hogy évről évre újabb német cégek fektetnek be Magyarországon, és általánosságban elégedettek a kölcsönös együttműködéssel, azonban erre nem kapott lehetőséget a bizottságtól, mondván, a tagok „már kellő információval rendelkeznek a magyarországi helyzetről”.

Látszik tehát, hogy az Európai Parlament delegációja nem csak a média, az igazságszolgáltatási rendszer vagy az önkormányzatiság tekintetében, de a gazdasági helyzet vonatkozásában is homogén véleményeket vesz figyelembe, a más meglátással rendelkezők véleményét pedig nem lesöpri az asztalról, hanem számba sem veszi.

A delegáció programjának tekintetében is felfedezhető volt ez a fajta egyoldalúság: nem gondolták fontosnak, hogy kiegyensúlyozott információszerzésre törekedve valós képet kapjanak a magyarországi igazságügyi, gazdasági és politikai helyzetről, a vállalkozások és a média helyzetéről, ugyanis

A bizottság ittléte során Iványi Gáborral, különböző civil szervezetekkel, Karácsony Gergely főpolgármesterrel, baloldali és liberális újságírókkal, míg a politikai paletta másik oldalról pusztán Navracsics Tiborral (a miniszter egyébként a tőle megszokott kimértséggel és diplomáciai érzékkel tárgyszerű és a kölcsönös megértésre törekvő beszélgetésnek nevezte a találkozást), valamint az országgyűlés szakbizottságainak tagjaival találkozott. 

A látogatást összefoglalva az mondható el, hogy a delegáció látogatásának politikai jelentősége hatalmas, noha nem a személyi összetétele vagy a bizottság által folytatott „oknyomozó” tevékenység miatt. A látogatás jelentősége abban áll, hogy az EP-képviselők vizsgálódásának időzítéséből, a bizottság személyi összeállításából, valamint a delegáció programjából és megállapításaiból arra lehet következtetni, hogy

ugyanis az Európai Parlament önjelölt jogállamisági ellenőrei mindig ilyenkor kapcsolnak rá, és próbálnak meg újabb és újabb visszásságokat feltárni, valamint az Európai Bizottságra politikai nyomást gyakorolni.

Egyértelműen látszik, hogy az Európai Parlament továbbra sem szeretné, ha ez a megegyezés létrejönne, ezért – ahogy azt tavaly is tette – újra aktivizálja magát a kérdésben, és a magyarországi látogatása során szerezett egyoldalú és részleges információkra alapozottan ismét nyomás alá fogja helyezni az Európai Bizottságot. 

Nyitókép: Monika Hohlmeier Facebook-oldala