Jeleztem, hogy jóval a meghallgatás előtt kértem, hogy hallgassanak meg, ez csak technikai kérdés. Azt válaszolta, szerinte van elég információja, és nincs szüksége másra. Mondtam, hogy ezt értem, de az összefoglalójukról is szeretnék beszélni, mert nagyon egyoldalúnak tartom. Ezután közölte, hogy agresszív és dühös vagyok, és ez nem segít rajtam. Ezután diplomatikusan jeleztem, hogy nagyon „érdekes”, amit a meghallgatás kapcsán művelnek. Ugyanígy járt a Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara küldöttsége is. Nem tudom, mitől félt ennyire, hogy nem akarta, hogy én beszéljek, vagy a kamara beszéljen. Olyan volt az egész, mint a kommunista időkben.
Kik beszéltek akkor?
A Transparency International embere volt az egyetlen kívülálló beszélő, aki korrupcióról beszélt, minden konkrétum nélkül. Monika Hohlmeier az élelmiszeripar szereplőit emlegette, mint akik diszkriminatív gyakorlatra panaszkodtak nála, de nem mondott semmi konkrétumot. Nem tudom, pontosan kire gondol. Monika azt mondta, egyes oligarchák azzal kopogtatnak a vállalatok ajtaján, hogy meg akarják venni a céget, és amikor nem kapják meg, a kormány megbünteti őket. Sőt, szerinte kétféle módon veszik át a magyarok a cégeket. Az egyik a „sweetheart üzlet”, amikor a piaci ár felett vásárolnak, és szerintük így vette meg a magyar állam a Vodafone-t, ami teljes hülyeség. A másik a „maffiamódszer”, amikor az oligarcha kopog. Azt is kifogásolták, hogy Magyarország egyre többet üzletel kelet felé – és nem Kínát említették meg, hanem Dél-Koreát, holott
a Magyarországgal üzletelő dél-koreai vállalatok szoros német üzleti kapcsolatokkal is rendelkeznek.
Szerintem ha a német cégek közül valakinek baja van, akkor a kormánnyal kéne megbeszélniük a dolgokat, nem egy bajor politikussal.
Az egész helyzet nagyon feszült volt Brüsszelben. Ez egy nyilvános meghallgatás volt, amin csak általánosságok hangzottak el. Emlegetik a korrupciót? Akkor mondjanak rá konkrét példákat. Nem akarták, hogy kommentáljam a dolgokat, és kérdéseket tegyek fel, mert kellemetlen lett volna nekik.
Mi értelme van a témát vizsgálni az EP-ben?
Nem tudom. Szerintem úgy került a téma az EP bizottságához, hogy egyes vállalatok állítólagos diszkriminációs gyakorlat miatt panaszkodtak, de nem tudjuk, melyek voltak ezek, vagy hogy Monika Hohlmeier beszélt-e bárkivel, mivel nem említett neveket. Magyarország folyamatosan követi az EU-s ajánlásokat, és egyre nagyobb az esély megkaphatja a pénzeket, amelyeket nem akartak neki eddig kifizetni. Szerintem
ez a meghallgatás azért kellett, hogy fel lehessen hozni új kifogásokat, és mégse kapja meg a pénzeket Magyarország.