Kijöttek a friss kereseti adatok, lassul az infláció, növekedett a reálkereset. Gazdasági körképünk!
Hazánkban a tavalyi év egészében a keresetek minden mutatója jobban nőtt, mint az éves infláció, tehát a nagyon megugrott infláció ellenére a reálkeresetek növekednek hazánkban, ami minden korábbi elemzői várakozáson felüli.
A KSH legfrissebb adatai szerint tavaly az első tizenegy hónapban 17,5%-kal nőtt a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél. Ha a legkisebb szervezetek munkavállalóit is bevonjuk a vizsgálatunkba, akkor a bruttó átlag 17,4%-kal emelkedett. A kedvezményekkel számított nettó átlag kereset pedig 18,2%-kal lett magasabb, a 25 év alattiak adókedvezményének bevezetése miatt több a növekedés a bruttónál. Mivel január-november között együttesen 13,6%-os volt az infláció, ez az emelkedés 3,4%-os reálérték növekedést jelentett erre az időszakra.
Az egész éves infláció 14,5% volt tavaly a KSH adatai szerint. Várakozásom szerint a bruttó átlagkereset növekedése közel azonos lesz az első tizenegy hónap adatával, a 17,5%-kal. Így aztán 2,6%-os reálérték növekedést becsülök a múlt évre.
Ahogy ez korábban már olvasható volt, valószínű, hogy mind az OECD 32 országa, mind a 27 uniós tagállam közül egyedül nálunk növekedett 2022-ben a reálkereset, más országokban mindenhol csökkent sajnos a vásárlóerő éves szinten. Mindez úgy történhetett meg, hogy augusztusig minden hónapban magasabb volt a keresetek növekedése, mint az infláció. Nálunk az ársapkák és a rezsitámogatás következtében később kezdett az infláció növekedni, s a minimálbérek év eleji jelentős emelése hatására az egyik legnagyobb keresetnövekedést produkáltuk.
Az alábbi ábrán is látható, hogy tavaly a rendszeres keresetek hónapról hónapra növekedtek. Ez a része a keresetünknek az alapbért és a munkakörhöz kapcsolódó, minden hónapban járó pótlékokat tartalmazza, például ilyen a pedagógusok esetében az osztályfőnöki pótlék. A nem rendszeres keresetek a jutalmakat, célprémiumot, 13. havi keresetet, s minden olyan munkavégzés után kapott bevételünket jelenti, amit nem minden hónapban kapunk. 2022. februárban például a fegyveres testületek hathavi fegyverpénze emelte meg jelentősen a nem rendszeres kereseteket, márciusban és áprilisban a húsvéti kiegészítő keresetelemektől nőttek – mint ahogy minden évben tapasztalhatjuk, s novemberben és decemberben a karácsonyi és év végi jutalmak emelik a keresetet.
A novemberi kereseteket december elején kapjuk kézhez, a hóközi és a január elején utalt decemberi pénzeink pedig a decemberi kereset oszlopában jelennek meg. A decemberi keresetek pontos statisztikáit majd február végén ismerjük meg, azt becsültem a grafikonon. Várhatóan az egész éves bruttó átlagkereset 514.500 forint körül várható.
Hazánkban a reálkeresetek, azaz az átlagkereset vásárlóértéke 2010 óta folyamatosan emelkedik. Figyelemre méltó, hogy milyen ívet járt be az elmúlt 62 évben az egy keresőre jutó reálkereset. Most elemzés nélkül teszem ide a grafikont, sokat mond így is, úgy gondolom.
A tavaly Európát és szinte az egész világot előre nem látható mértékű infláció sújtotta. Az uniós előírásoknak megfelelően számolt un. harmonizált fogyasztóiár-indexünk, ami 15,3% volt, a negyedik legmagasabb a tagállamok között Észtország, Litvánia és Lettország után, míg az unió átlaga 9,2%. (Ez a mutató a fogyasztóiár-indexszel ellentétben a külföldiek Magyarországon történő fogyasztását is figyelembe veszi. A magasabb értéke abból fakad, hogy 2022. május 27-től a magyar forgalmi engedéllyel nem rendelkező személygépjárművekbe már nem hatósági, hanem csak piaci áron lehet tankolni.)
Becslésem szerint a magasabb infláció következtében a magyar árszínvonal 2022-ben az unó árszínvonalának a 66,2%-ára emelkedett a 2021-es 62,7%-ról, de ez az értékkel sem mozdultunk el a tagállami sorrendben, maradt a 4. legalacsonyabb árszínvonalunk, mindössze csupán Románia, Bulgária és Lengyelországban maradtak alacsonyabbak az árak összességében a hazainál.
Az alábbi ábra mutatja, hogy nagyon eltérő az egyes áru- és szolgáltatáscsoportok esetében az unió átlagához viszonyított árszínvonalunk. A korábban elképzelhetetlen mértékű élelmiszerár emelkedés következtében majdnem elértük már éves átlagban az unió szintjét. Komoly esély van rá, hogy december hónapra már el is érhettük az átlagot. A többi területen ilyen jelentős romlást nem tapasztalhattunk, hisz az üzemanyagok ársapkája egészen december elejéig érvényben volt, a háztartási energia ára pedig csak az átlag feletti fogyasztásnál növekedett, ami egy nagyon kis részét képezi az összes értékesítésnek.
Számos értelmezés született mostanában az inflációval kapcsolatban. Egy tényt el kell fogadnunk, az élelmiszerárak növekedésének fékezése nélkül nem lehet letörni a teljes inflációt, s akkor nem tudjuk elérni az év végére megcélzott egyszámjegyű inflációs rátát. Míg a szolgáltatások esetében, amiket jobbára kisebb hazai cégek nyújtanak, visszafogottabb volt az árak emelése, addig azokon a területeken, ahol ármeghatározók a külföldi tulajdonú cégek, ott jóval a költségek növekedését meghaladó mértékű árnövekedést tapasztalhattunk.
Ezek a tények is alátámasztják, hogy a jelenlegi inflációt nem a keresetemelkedés hajtja. Az MNB a decemberi inflációs jelentésében úgy fogalmaz, hogy „az árak növekedése hozzájárult a vállalati profitok jelentős emelkedéséhez, azaz az infláció gyorsulása nem csak a költségek növekedését tükrözi”. Korábban soha nem volt még a magyar GDP-hez viszonyítva olyan nagy arányú a bruttó működési eredmény, azaz a vállalkozások profitja, mint a tavalyi harmadik negyedévben.
Ahogy azt a következő grafikon is mutatja, 6 százalékponttal az uniós átlag feletti a magyar mutató, ami a 7. legnagyobb érték az uniós tagállamok között.
A tavalyelőtti azonos időszaki értékhez viszonyítva hazánkban nőtt a legnagyobb mértékben a vállalatok profitja, tavaly a harmadik negyedévben harmadával nagyobb volt a bruttó működési eredmény, mint tavalyelőtt. S mindez az áremelkedés miatt, nem a megvásárolt volumen nőtt.
Az ellenzéki szakértőktől azt halljuk, hogy csökkenteni kell a vásárlóerőt – szerintük hibás a béreket emelni. Szerintük, ha az embereknek nem lesz pénze, majd nem fogják ezen az áron megvásárolni a sajtot meg a kenyeret, s akkor csökkenni fognak az árak. E javaslatok is mutatják, hogy szerintük sem a költségek növekedése okozta az ilyen mértékű áremeléseket, hanem valami egészen más.
Nagyon ritkán találkozhatunk komoly árcsökkenéssel, ezek jobbára az informatikai vagy egyéb high-tech termékeknél szoktak lenni. Akkor csökkennek, ha egy újabb fejlesztés jelenik meg a piacon. A kenyér és a sajt nem ilyen. Esetleg arra van példa, hogy a kereskedők leakciózzák e termékeket is.
Az extraprofit adókkal szintén nem lehet hatékonyan letörni az inflációt, csak a fent bemutatott hatalmasra nőtt profit egy részét tudja elvonni az állam.
Nos vajon mi is okozta az árak indokolatlannak tűnő megugrását? Az árbefolyásoló súllyal a piacon levő cégek úgy értékelték, hogy megnőtt a kockázatuk, s ezt terhelték rá a fogyasztókra, ezt árazták be. Ezért lett olcsóbb a piacon a magas minőségű kézműves sajt, mint a gyári. Mint tudjuk, már a háború előtt, a szankciókat belebegtető első hírek idején elindultak az áremelések. Mivel nálunk szerencsére elég régen volt háború, a mostani döntéshozóknak nincs közvetlen tapasztalata, hogy mit is jelentsen, milyen hatása lesz rájuk nézve az elhúzódó fegyveres összecsapásoknak. A közgazdászok a veszélyek eltúlzásával csak tovább fűtötték az inflációs várakozásokat. Így aztán megtapasztalhattuk a „kapzsinflációt” (itt írtunk róla), s ebből is a legnagyobbat produkáltuk tavaly év végére egész Európában.
Ideje lenne átértékelni a kockázatokat, s kivenni az árakból a kockázati felárat. A napokban több olyan hír is megjelent, amelyek pozitív fordulatokról, a globális recessziós várakozások csökkenéséről számolnak be. Virág Barnabás, az MNB alelnöke szerint a dezinflációs hatások a következő hónapokban felerősödnek. Az élelmiszerpiacon a tavaszi hónapokban körvonalazódik a fordulat. Mint tudjuk, a Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálódik az élelmiszerárak alakulásáról.
A decemberi inflációs adatokból látható volt, hogy számos árucsoportnál lassult az infláció, az üzemanyagárak növekedése miatt volt összességében még emelkedés. Nem tudható, hogy ez vajon a trend első jele-e már. Bizakodjunk!
A szerző munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa
Nyitókép: Pixabay
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Üzbegisztánban járt Frank-Walter Steinmeier német államfő, ahol szakképzett munkaerőt keresett hazája számára.
A magyar emberek egy átlátható, hatékony és működő országot szeretnének – ezt bizonyítja az áprilisi, elsöprő erejű választási győzelem.
Közeleg az első igazi erőpróba, most bizonyíthat Magyar Péter és a Tisza Párt.
Eközben Bulgáriában pár hónappal az euró bevezetése után az egekbe repültek az élelmiszerárak és az infláció.
Aki lenézi az ipart, az valójában a dolgozó embereket nézi le.
Szalai Piroska rámutatott, hogy több intézkedés kivezetése gyors elszegényedéshez vezetne a társadalomban.
Alig néhány napon belül derült ki, hogy a kabinet kivezeti a kamatstopot, megszünteti az üzemanyagok védett árát, és átalakítja a vállalkozók fix, kedvezményes hitelét. A spórolás jegyében született döntések további intézkedéseket is elővetíthetnek a következő hónapokra.
Egy kezdő képviselővel szemben ott áll a rutinos minisztérium, lobbista, az uniós apparátus: azok kapnak tehát még nagyobb befolyást, akiket senki sem választott meg. Sebestyén Géza írása.
