Vége az aranykornak a brit-kínai kapcsolatokban, és Londonnak általánosságban is a vele azonos értékeket valló szövetségesekkel kell „drámai mértékben” elmélyítenie kapcsolatrendszerét – jelentette ki első átfogó külpolitikai programadó beszédében Rishi Sunak brit miniszterelnök. Sunak, akit egy hónapja választott vezetőjévé és miniszterelnökké a kormányzó brit Konzervatív Párt, a londoni City polgármestere, a Lord Mayor hétfő este tartott hagyományos éves bankettjén felszólalva úgy fogalmazott: Kína rendszerszintű kihívást jelent a Nagy-Britannia által vallott értékre és a brit érdekekre, és ez a kihívás mind erőteljesebbé válik, ahogy Kína halad az eddigieknél is kiterjedtebb önkényuralom felé.
A brit kormányfő szerint ugyanakkor Kínával szemben nem elégséges a leegyszerűsítő hidegháborús retorika, hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni az ország jelentőségét a világpolitikában, a világgazdasági stabilitásban és a környezetvédelemben. Ezt az
Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Japán
és sok más ország is érti, így ezekkel az országokkal együtt Nagy-Britannia kezelni tudja a Kína által támasztott mind élesebb versengést, mindenekelőtt diplomáciával és párbeszéddel – mondta a brit miniszterelnök. Sunak szerint ugyanakkor mindez azt is jelenti, hogy „drámai mértékben” javítani kell Nagy-Britannia ellenállóképességét, mindenekelőtt a gazdasági biztonság terén. Erre szolgál egyebek mellett a nemrégiben elfogadott nemzetbiztonsági és beruházási törvény, mondta.
Felidézte: e törvény alapján rendelte el a brit kormány e hónapban, hogy a legnagyobb brit félvezetőgyártó cég, a Newport Wafer Fab kínai többségi tulajdonosa adja el a vállalatban felvásárolt 86 százalékos részesedését.
A brit miniszterelnök kijelentette: Nagy-Britannia és Kína kapcsolataiban véget ért az úgynevezett aranykor, és az a naiv elképzelés is, hogy a kereskedelem automatikusan társadalmi és politikai reformokat eredményez. Sunak ezzel egyenes utalást tett David Cameron akkori konzervatív miniszterelnök és pénzügyminisztere, George Osborne által
a 2010-es évek közepén meghirdetett politikára, amelynek kifejezett célja volt Kína minél szorosabb bevonása
a brit gazdaság, mindenekelőtt a közlekedési és a távközlési infrastruktúra fejlesztésébe.