Nyilvánvalóan van itt egy speciális kategória, mégpedig a nemi erőszak esete. A téma érzékeny volta és komplexitása miatt itt ebbe nem mennék bele mélyebben, de talán érdemes arról megemlékezni, hányszor jön elő az abortusz témájánál a nemi erőszak, mint abszolút ütőkártya. Holott annyit talán megengedhetünk magunknak, hogy
nem lehet nemi erőszakkal magyarázni a nem kívánt terhességek száz százalékát.
Nagyjából ez a három nagy témaköre a feministáknak, de ezen kívül mi marad? Nos, ha olyan társadalmakra nézünk, ahol már nagyjából „legyőzte a patriarchátust” a feminizmus (az Egyesült Államok vagy Kanada), akkor azt látjuk, hogy egyáltalán nincs már ellensége a „nőjogi” harcosoknak.
Úgyhogy mit tehetnek? Kreálnak maguknak újakat. Miért? Mert Huxley Szép új világa óta tudjuk, hogy az ember nem tud mit kezdeni a túl nagy jóléttel. Ha minden igénye ki van elégítve, és soha nem fenyegeti semmi, akkor provokál magának belső feszültséget. Fogja magát, és felgyújtja az első útjába eső kukát, csak, hogy legyen valami izgalom az életében.
Így van ez az ideológiával is. Ha idejétmúlt, mert már elérte a céljait, akkor elkorcsosul és elkezd mindenhova démont festeni, hogy legitimálja saját létezését. Így lesz a feminizmusból, ami egykor a nők szavazati jogaiért küzdött egy olyan torz ideológia, ami manspreading, mansplaining meg catcalling-féle hülyeségekben látja a férfi elnyomást.
Mindezek után nézzünk rá Iránra! Ugye más is látja?
A tiltakozó perzsa nők úgy állják ki az összehasonlítást a nyugati feministákkal, mint a Nap a Holddal.
Úgyhogy kedves feministák, nőjogi harcos amazonok, patriarchátus rémálmai! Tekintsetek csak Irán irányába egy percre! Aztán nézzetek magatokba, és tegyétek fel magatoknak a kérdést: vajon amíg a világ másik részén nők halnak meg azért, mert egyenlő jogokat akarnak, addig ti szimplán lehet, hogy hagytátok egy destruktív, toxikus ideológiának, hogy átvegye az irányítását az életetek fölött – ami egyébként, ha jobban belegondoltok, teljesen mentes az igazi, hús-vér, emberéleteket és egyéni szabadságot követelő elnyomástól.
Nyitóképen: Masha Amini emléke előtt tisztelgő párizsi falfestmény. Fotó: Julien De Rose / AFP