Soha nem gondoltam volna, hogy az elmúlt évek számomra is egyik legnagyobb dilemmáját éppen ez a mozi visszhangozza majd. David Frankel rendezőnek azonban e téren is sikerült újat mutatni ebben a jólesően nosztalgikus, könnyed, de valós problémákat is bőven felvető folytatásban.
A feltörekvő újságíró Andy Sachs a nagy hatalmú, nem éppen a kedvességéről híres Miranda Priestly asszisztenseként próbál túlélni a divat gyilkos világában, hogy szép lassan rájöjjön, nem mind arany, ami fénylik. Nagyjából így lehetne egy mondatban összefoglalni Az ördög Pradát visel első részét, amely éppen húsz éve, 2006-ban robbantott a mozikasszáknál.
Az óriási népszerűség a történetbeli Runway magazin jégkirálynő főszerkesztőjét alakító Meryl Streepnek is volt köszönhető, akinek a karakterét kimondva-kimondatlanul az amerikai Vogue élén majd három évtizedig álló, így a globális divatipart is jelentősen befolyásoló Anna Wintourról formázták. És persze annak is, hogy a luxus elérhetetlen világába mindenki szeret bekukucskálni, pláne, ha kiderül, ott is csak hús-vér emberek élnek és dolgoznak. Utóbbiak megtestesítője – igaz, a megfelelően hollywoodiasított formában – volt a pályakezdő Andyt játszó Anne Hathaway, aki mellett Emily Blunt és Stanley Tucci is kapott bőven jutalomperceket.
Most, két évtized után mindannyian visszatértek, hogy a már az első részt is jegyző David Frankel keze alatt, az ugyancsak újrázó forgatókönyvíró, Aline Brosh McKenna mondatait a szájukra véve még egyszer eladjanak egy álmot a világnak. És azt leszámítva, hogy mintha a törzsgárda egyik tagja sem öregedett volna öt esztendőnél többet,
ez az álom már korántsem olyan csillogó és vonzó, mint korábban.
Felszínesnek viszont még felszínesebb, amit kiválóan leképez, hogy a mindenki érzékenységére kínosan ügyelő új szólásszabadság és a metoo-mozgalom utóhatásai miatt Miranda nyelve sem lehet olyan éles, mint korábban. Sőt, újabban a kabátját is saját magának kell a fogasra felakasztania, arról az égbe kiáltó pimaszságról nem beszélve, hogy a költségcsökkentési direktívák miatt sok más mellett a business classnak is lőttek a hosszú repülőutakon.
Mindezt csak tetézik a klasszikus, értékalapú és értékközvetítő újságírás halálát hatásosan tálaló részek. A címbéli fontos mondat a már többszörös díjnyertes oknyomozó riporter Andy szájából hangzik el, amikor létszám-leépítésre hivatkozva sokadmagával együtt üzenetben kirúgják korábbi munkahelyéről. Így kerül vissza a változó szelek és egy rossz döntés miatt úgyszintén éppen a csőd felé száguldó Runwayhez. Ahol hasonló problémával küzdenek, Miranda mindhalálig hűséges padavanja, Nigel körülbelüli megfogalmazásában:
„Mi már régen nem vagyunk magazin. Megjelenünk ugyan nyomtatásban, de azt senki nem olvassa. Helyette posztolunk, streamelünk és megosztunk egész álló nap.”
Mindezt aláhúzandó megjelenik a béna külsejű, idegesítően vihogó, érzéketlen techmilliárdos Benji Barnes (Justin Theroux) figurája is, aki csak azért venné meg „aprópénzért” a Runway-birodalmat, hogy legújabb barátnőjének – a Diornál tengődő Emilynek – legyen hol alkalma bosszút állni a vele egykor csúful elbánó Mirandán.
De mielőtt a rajongók a szívükhöz kapnának, hogy az elegáns, könnyed, a valóságtól legalább kettővel elemelt szórakozás helyett meglepetésre egy komor társadalmi tabló ömlik a nyakukba, emiatt nem kell izgulnia senkinek. A jól ismert motívumok, különösképpen az elérhetetlenül drága ruhák, táskák és cipők nonstop látványa, a finom, csipkelődő humor és a talán utolsó klasszikus világsztár, illetve más neves szórakoztató- vagy divatipari szereplők cameója gondoskodik róla, hogy a nosztalgia hullámain kényelmesen beleringatózzunk a szentimentalizmusba. Amikor Miranda csillogó kövekkel kirakott kabátjában az esti fényben lassan körbeforog a legnagyobb divatházak üzleteinek otthont adó milánói passzázson – ahol a legelső Prada is nyílt –, kicsit még a szívünk is fájni kezd:
hiába mentünk meg bármit a régi világból, azzal maximum időt nyerünk, de nem életet.
Az ördög Pradát visel 2. – amerikai vígjáték, 120 perc, 2026. A Forum Hungary forgalmazásában április 30-tól országszerte a mozikban.
Nyitókép: Meryl Streep és Anne Hathaway Az ördög Pradát visel második részében. (Forum Hungary)
A köztestület megtartotta tavaszi közgyűlését, ahol az NKA-támogatások ügye és a tavaly év eredményei mellett szóba került, hogy „az MMA érdeke a méltányos és korrekt együttműködés az új kulturális kormányzattal is”.
A Budapest100 közösségi-építészeti fesztivál visszanyúl a kezdetekhez: május 9–10-én az 1916 és 1926 között épült fővárosi lakóházak és intézmények tárják ki a kapuikat.
A Roma Hősök – Nemzetközi Színházi Fesztiválon immáron nyolcadik alkalommal rúgják fel a hagyományt, hogy szakítva az áldozatszereppel elszabadítsák a cigánypoklot.
Például úgy, hogy április 30-án együtt ünnepeljük a magyar mozgókép 125. születésnapját. Amit idén nagy ívű országos, egyhetes programsorozat kísér, és még a Kincsem Parkban és a Császár–Komjádi Uszodában is lesznek különleges vetítések.
Se tét, se dráma, se különösebb izgalmak: Antoine Fuqua rendezése a koncertjelenetekben erős ugyan, de minden másban csak a felszínt karistolja.
Az úgynevezett svájci rendszert már megismerhettük a nemzetközi kupasorozatokban.
A választások óta eltelt időben érdemi kormányzást nem nagyon láttunk. Fut az abszolút filmszínház, miközben másokat próbálnak erőből lenyomni.
Júliusig van idő, utána minden megváltozhat.
