„Azt hittem, arról kell írnom, ami fontos, nem arról, amire kattintanak” – Az ördög Pradát visel második részében már messze nem Meryl Streep a legfélelmetesebb

A feltörekvő újságíró Andy Sachs a nagy hatalmú, nem éppen a kedvességéről híres Miranda Priestly asszisztenseként próbál túlélni a divat gyilkos világában, hogy szép lassan rájöjjön, nem mind arany, ami fénylik. Nagyjából így lehetne egy mondatban összefoglalni Az ördög Pradát visel első részét, amely éppen húsz éve, 2006-ban robbantott a mozikasszáknál. 

Az óriási népszerűség a történetbeli Runway magazin jégkirálynő főszerkesztőjét alakító Meryl Streepnek is volt köszönhető, akinek a karakterét kimondva-kimondatlanul az amerikai Vogue élén majd három évtizedig álló, így a globális divatipart is jelentősen befolyásoló Anna Wintourról formázták. És persze annak is, hogy a luxus elérhetetlen világába mindenki szeret bekukucskálni, pláne, ha kiderül, ott is csak hús-vér emberek élnek és dolgoznak. Utóbbiak megtestesítője – igaz, a megfelelően hollywoodiasított formában – volt a pályakezdő Andyt játszó Anne Hathaway, aki mellett Emily Blunt és Stanley Tucci is kapott bőven jutalomperceket.

Most, két évtized után mindannyian visszatértek, hogy a már az első részt is jegyző David Frankel keze alatt, az ugyancsak újrázó forgatókönyvíró, Aline Brosh McKenna mondatait a szájukra véve még egyszer eladjanak egy álmot a világnak. És azt leszámítva, hogy mintha a törzsgárda egyik tagja sem öregedett volna öt esztendőnél többet, 

Felszínesnek viszont még felszínesebb, amit kiválóan leképez, hogy a mindenki érzékenységére kínosan ügyelő új szólásszabadság és a metoo-mozgalom utóhatásai miatt Miranda nyelve sem lehet olyan éles, mint korábban. Sőt, újabban a kabátját is saját magának kell a fogasra felakasztania, arról az égbe kiáltó pimaszságról nem beszélve, hogy a költségcsökkentési direktívák miatt sok más mellett a business classnak is lőttek a hosszú repülőutakon.

Mindezt csak tetézik a klasszikus, értékalapú és értékközvetítő újságírás halálát hatásosan tálaló részek. A címbéli fontos mondat a már többszörös díjnyertes oknyomozó riporter Andy szájából hangzik el, amikor létszám-leépítésre hivatkozva sokadmagával együtt üzenetben kirúgják korábbi munkahelyéről. Így kerül vissza a változó szelek és egy rossz döntés miatt úgyszintén éppen a csőd felé száguldó Runwayhez. Ahol hasonló problémával küzdenek, Miranda mindhalálig hűséges padavanja, Nigel körülbelüli megfogalmazásában: 

Mindezt aláhúzandó megjelenik a béna külsejű, idegesítően vihogó, érzéketlen techmilliárdos Benji Barnes (Justin Theroux) figurája is, aki csak azért venné meg „aprópénzért” a Runway-birodalmat, hogy legújabb barátnőjének – a Diornál tengődő Emilynek – legyen hol alkalma bosszút állni a vele egykor csúful elbánó Mirandán.

De mielőtt a rajongók a szívükhöz kapnának, hogy az elegáns, könnyed, a valóságtól legalább kettővel elemelt szórakozás helyett meglepetésre egy komor társadalmi tabló ömlik a nyakukba, emiatt nem kell izgulnia senkinek. A jól ismert motívumok, különösképpen az elérhetetlenül drága ruhák, táskák és cipők nonstop látványa, a finom, csipkelődő humor és a talán utolsó klasszikus világsztár, illetve más neves szórakoztató- vagy divatipari szereplők cameója gondoskodik róla, hogy a nosztalgia hullámain kényelmesen beleringatózzunk a szentimentalizmusba. Amikor Miranda csillogó kövekkel kirakott kabátjában az esti fényben lassan körbeforog a legnagyobb divatházak üzleteinek otthont adó milánói passzázson – ahol a legelső Prada is nyílt –, kicsit még a szívünk is fájni kezd: 

Az ördög Pradát visel 2. – amerikai vígjáték, 120 perc, 2026. A Forum Hungary forgalmazásában április 30-tól országszerte a mozikban.

Nyitókép: Meryl Streep és Anne Hathaway Az ördög Pradát visel második részében. (Forum Hungary)