Miről tárgyalt idén a Bilderberg-csoport?

2022. június 9. 9:54
Legendák és összeesküvés-elméletek születtek róla, de a napokban újra tanácskozó Bilderberg-csoportról szóló, általuk közölt tények és vendéglisták is igen tanulságosak. Körképünk az idei szeánszról!

Unalmasabban nem is születhetnek titokzatosnak tűnő klubok: 1954-ben a Benelux-államok néhány szorongó polgára, vezető politikusok és iparmágnások aggódni kezdtek, hogy a második világháborúban kivéreztetett, aztán a Marshall-terv lélegeztetőgépére kapcsolt Nyugat-Európa talán már mégsem szereti annyira az Egyesült Államokat, és lelazulhat a transzatlanti együttműködés.

Egybegyűjtötték tehát május 29. és 31. között a világ globalistáit a Nederijn völgyének egy lapos városkájába, Oosterbeekbe, az egyébként egyáltalán nem is drága Hotel de Bilderbergbe, hogy a sajtó, az egyetemi világ, a politika és a gazdaság vezetői

informális és egy egészen kicsit sem publikus beszélgetéseken sínre tehessék a nyugati világot.

Megszületett tehát a Bilderberg-csoport, és azóta – kivéve a pandémia két esztendejét – 1954 óta minden évben ülésezik.

A tanácskozások köré pedig legendák és összeesküvés-elméletek szövődtek a hosszú évtizedek alatt.

A csoport idén is egybegyűlt, most, 68. alkalommal Washingtonban (amely kétségtelenül kevésbé háttérhatalmi helyszín, mint a 2019-es találkahely, a svájci Montreux), június 2-5. között. A találkozón a kezdetek óta a Chatham House-szabály uralkodik, azaz a világ meghívott vezetői szabadon felhasználhatják az ott megszerzett információt, de még nekik sem szabad elmondani mellé, hogy azt milyen nevű, nemzetiségű vagy pozíciójú személytől szerezték.

A fórum informális beszélgetésekre való, ahova az illusztris vendégeket „magánszemélyként és nem hivatalos funkciójukban” hívják meg, így levetkezhetik súlyos hivataluk béklyóját, és

nyugalomban cseveghetnek a világ nagy kérdéseiről annak veszélye nélkül, hogy mondataikról bárki bármikor tudomást szerezne.

Két dolog azonban minden évben nyilvános: a résztvevők listája és egy szűkszavú témalista.

Ezek kombinációjából pedig már érdekes elméletek szőhetők – s be is kell érnünk ezzel, ugyanis magyarokat (akik, mint azt már a Vlagyimir Putyin és Angela Merkel borgyűjteményét egy helyen őrző cricovai bortrezorban is megállapítottuk, nem képezik a háttérhatalom részét) ezúttal nem hívtak az eseményre. Sőt, Ausztrián kívül egyetlen szomszédos országot sem vontak be idén a diskurzusba (a románokat sem), s az egész V4-ből összesen egyvalaki fért be a világ urai közé: Radoslaw Sikorski, a Tusk-párt, a Polgári Platform EP-képviselője.

Magyar résztvevő egyébként 2014-ben volt legutóbb Bajnai Gordon személyében: neki a befolyásolgató háttérszerep – mint azt a Városháza-ügy során láthattuk – egyébként is jól áll. Az első magyar meghívott Bokros Lajos volt, de ebben az évezredben Martonyi János volt külügyminiszter és Surányi György jegybankelnök is bepillantást nyerhetett a Bilderberg-csoport működésébe.

Idén a hagyományosan meghívott nagyágyúkon – például Hollandia királyán, miniszterelnökén és külügyminiszterén – kívül magyar szemszögből tizennégy nagykutya jelenléte izgalmas.

Szinte már hazajár a Bilderberg-találkozókra José Manuel Barroso, aki tíz éven keresztül vezette az Európai Bizottságot, majd a pénzhatalmi erőtérbe bekötött politikusok szokása szerint

egyenesen a Goldman Sachs elnöki bársonyszékébe távozott;

rajta kívül ott volt Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár; valamint William Burns CIA-vezér és Jake Sullivan, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács igazgatója.

Mivel a találkozó témái közül rengeteg érinti a geopolitikát („geopolitikai újrarendeződések”, „NATO-kihívások”, „Kína”, „az indiai- és csendes-óceáni térség újrarendeződése”, „Oroszország”, „Ukrajna”), Bilderbergék természetesen nem szerették volna nélkülözni a két lábon járó háttérhatalom, a 99 évesen is friss, legendás amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger társaságát, valamint a biztonság kedvéért ott volt az amerikai hadsereg két volt vezetője is: Michael Mullen és David Petraeus – Obama alatt volt vezérkari főnök, illetve központi főparancsnok, de Petraeus vezette a CIA-t is.

Jelen volt még a politikai csúcsvezetők közül Sanna Marin finn miniszterelnök – minden bizonnyal Stoltenberg és az amerikai tábornokok közé ékelődve –, egy sorral hátrébb pedig Didier Reynders uniós igazságügyi biztos, valamint Margaritisz Szkinasz, az Európai Bizottság alelnöke. Gina Raimondo amerikai kereskedelmi miniszter és Okszana Markarova, Ukrajna washingtoni nagykövete szintén tiszteletét tette.

Magyar szempontból érdekes meghívott Anne Applebaum,

az Atlanticnak író, Magyarországgal immár kevésbé barátságosnak mondható Kelet-Európa-történész – aki egyébként (kicsi a világ, hát még a globalista!) az idén szintén meghívott lengyel Sikorski felesége. Betekinthetett még a színfalak mögé három brit újságíró (az Economist főszerkesztője, Zanny Minton Beddoes, védelempolitikai szakírójuk, Shashank Joshi, valamint a The Financial Times külpolitikai publicistája, Gideon Rachman), két török tollforgató (Murat Yetkin a YetkinReporttól és Afsin Yurdakul a Habertürktől), valamint Kaius Niemi, a finn Helsingin Sanomat főszerkesztője, és egy olasz, Stefano Feltri főszerkesztő a Domanitól.

Németországból Mathias Döpfner, az Axel Springer kiadó nagy hatalmú vezére képviselte a sajtót.

Az aktív, de nem túl fajsúlyos politikusok szintjén képviseltette magát az Egyesült Államok (Kyrsten Sinema arizonai demokrata szenátorral), Nagy-Britannia (David Lammy árnyékkülügyminiszterrel), Kanada (Chrystia Freeland miniszterelnök-helyettessel), Írország (rögtön két vezetővel, Thomas Byrne Európa-ügyi és Paschal Donohoe pénzügyminiszterrel), Dánia (Ida Auken szociáldemokrata parlamenti képviselővel), Svédország (Lena Hallengren egészségügyi és szociális miniszter által), Belgium (Tinne van der Straeten energetikai miniszter volt jelen), és a germánok is: Ausztriából Beate Meinl-Reisinger, a liberális NEOS pártelnöke, Németországból Jörg Kukies pénzügyminisztériumi államtitkár, Svájcból pedig Livia Leu Agosti külügyi államtitkár.

Az európai perifériáról csak két politikust engedtek be: Kiriakosz Pierrakakiszt, Görögország digitális kormányzatért felelős miniszterét, valamint az említett lengyel Sikorski képviselőt, de ő túl jelentős kapcsolatokkal rendelkezik ahhoz, hogy kihagyhassák.

A leginkább sokatmondó azonban egyértelműen az üzleti életből származó meghívottak listája volt: szinte teljesen eltűntek a hagyományos iparágak, összesen egy autómágnás (Martin Lundstedt Volvo-vezér), egy repülőbáró (Michael O’Leary Ryanair-vezér, akit remélhetőleg nem zavar eléggé az extraprofitadó ahhoz, hogy bepanaszoljon minket, és egy életre elvegye a magyaroktól a kézipoggyászt), és egy klasszikus technológiai vállalkozó, Eric Schmidt volt Google-vezér.

Egyébként toronymagasan az energia érdekelte legjobban a Bilderberg-csoportot,

ott volt Bent van Beurden Shell-vezér, Mark Little, a kanadai Suncor vezetője, Bernard Looney a British Petrol éléről, Patrick Pouyanné a francia TotalEnergiestől, Francisco Starace az olasz Eneltől, sőt, még az ukrán Naftohaz fejének, Jurij Vitrenkónak is osztottak lapot (reszkethet a gázvezeték a háttérhatalom markában).

Külön érdekes a mesterséges intelligenciát kutató guruk egész sora a Bilderberg-mítingen: ott volt Sam Altman az OpenAI-tól, Demis Hassabis a DeepMindtól, Alex Karp és Peter Thiel a Palantirtől, Yann LeCun, a Facebook alelnöke és vezető mesterségesintelligencia-tudósa.

Emellett a pénzügyi elit hagyományos fejedelmei is képviseltették magukat,

 Thomas Buberl a francia AXA, Andreas Treichl az osztrák Erste, Marcus Wallenberg a svéd Skandinaviska Enskilda Banken; valamint jelen voltak a nagy gyógyszergyárak vezérei is, Albert Bourla az amerikai Pfizertől, és Emma Walmsley a brit GlaxoSmithKline-tól.

A fent említett geopolitikai témákon túl „kínai-amerikai technológiai versenyről”, „gazdasági és kormányzati kontinuitásról”, a „globális pénzügyi rendszer zavarairól”, „dezinformációról”, „energiabiztonságról és fenntarthatóságról”, „a pandémia utáni egészségügyről”, „a demokratikus társadalmak töredezettségéről”, valamint „kereskedelemről és deglobalizációról” beszélgettek. 

Ami majd a nagyvilágra tartozik a megbeszéltekből, valamikor, valahogy úgyis megtudjuk majd.

 

Nyitókép: a 2015-ös Bilderberg-tanácskozás tiroli helyszíne (CHRISTIAN BRUNA / AFP)

Összesen 99 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

He-he, a "barátaink"!
Sajnos a barátok barátai.

"magánszemélyként és nem hivatalos funkciójukban"

Először is ennek az álszent baromságnak kéne véget vetni: nincs
olyan, hogy valaki egyszer hivatalos személy és 10 perc múlva
magánszemély. Nincs két, alternáló agya az embernek. A közszereplő
maradjon közszereplő az ágyban is, és minden olyan adat, amit hall,
mond, leír elolvas legyen közérdekű. Mindenki, aki bármilyen
kontaktusba kerül egy közszereplővel, váljon közszereplővé válik a
kontaktus tárgyában. Ha valkinek módjában áll bárhogy is
befolyásolni a közpénzek áramlását, váljon közszereplővé, ne
pusmoghasson fülledt boxokban titokban senkivel.

Felháborító, hogy az információáramlás szabályozásával embereket
lehet akaratuk ellenére valamire rávenni, vagy valamitől visszatartani.
Ha valaki (bárki) másnak a tudatlanságát annak megkárosítására
használja, akkor az BTK.

Hogyan lehet magyar politikus egyszerre korrupt és hazafias?
Tudja valaki?

Nem szégyen az okostól tanulni, citáld már a forrásaidat, hogy a ma született babák 25%-a cigány, meg a modellt, ami alapján 30 év múlva 33%-lesz az arányuk. Előre is köszönöm!

Érdekes, hogy valahogyan mind csak olyanok fértek be a meghívottak közé, akik a mi fogalmaink szerint ellenzékieknek/másik oldalon lévőknek tekinthetők. Senki, aki a buborékon kívülről jönne, aki megzavarhatná az egyenbeszédet - más szempontokat is felvethetne.
A más vélemény nem fér be.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés