A globális olajellátás néhány kiváltságos szereplő kezében összpontosul. Az Egyesült Államok és Oroszország vezeti a listát, a gond azonban a Közel-Kelettel van.
A globális kőolajtermelési adatokból egy erősen koncentrált és hierarchikus rendszer képe rajzolódik ki: a világ olajkínálatának döntő része valójában néhány ország kezében összpontosul. Ez a geopolitikai erővonalakat is jelzi (láthatjuk a Hormuzi-szoros lezárásának példáján), hiszen minél szűkebb a termelői kör, annál nagyobb a potenciális befolyása a globális gazdasági folyamatokra.
A legfrissebb, 2025 januárja és novembere közötti időszakra leképezett adatok alapján az Egyesült Államok toronymagasan a világ legnagyobb kőolajtermelője volt, napi 13,58 millió hordóval, ami a globális hozam több mint 16 százalékát jelenti.
Az amerikai termelés önmagában majdnem akkora, mint három másik nehézsúlyú versenyző – Kanada, Irak és Kína – együttes szintje.
A második helyen Oroszország állt napi 9,87 millió hordóval (11,7 százalék), míg Szaúd-Arábia 9,5 millióval hordóval (11,2 százalék) a harmadik. Ez a három ország együtt a világ olajtermelésének 39 százalékát adta tavaly, vagyis már önmagukban is monopolhelyzetben vannak. Az első öt termelő – az Egyesült Államok, Oroszország, Szaúd-Arábia, Kanada (4,9 millió hordó) és Irak (4,3 millió) – együttesen a globális mennyiség mintegy felét biztosította. Az ilyen fokú koncentrációból keletkeznek aztán a legnagyobb problémák, ahogyan azt a jelenlegi közel-keleti háború bizonyítja: elég néhány ország termelési vagy szállítási zavara egy azonnali és jelentős világpiaci válsághoz.
A középmezőnyben Kína (4,3 millió) és Irán (4,2 millió hordó) következik, utóbbi a Hormuzi-szoros ellenőrzése mellett a globális termelés 5 százalékát adta. Őket az Egyesült Arab Emírségek (3,8), Brazília (3,7) és Kuvait (2,5 millió hordó) követi – a top 10 ország így a világ teljes olajkínálatának több mint 72 százalékáért felelt. Vagyis az összes többi termelő ország – közel hetven – együtt sem éri el a 28 százalékos részesedést.
Regionális szinten a Közel-Kelet továbbra is megkerülhetetlen, a térség országai együttesen a globális termelés 32,1 százalékát biztosították. A régió dominanciáját az is erősíti, hogy öt közel-keleti ország – Szaúd-Arábia, Irak, Irán, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait – egyaránt a világ tíz legnagyobb termelője közé tartozik.
A top 10 után a termelési volumen meredeken csökken, a további szereplők – például Kazahsztán, Norvégia, Mexikó, Nigéria vagy Líbia – már csak marginálisabb, bár nem elhanyagolható hozzájárulást jelentenek a globális kínálathoz. Ezek az országok összességében képesek piaci hatásokat kiváltani, de nincs meg a rendszerszintű befolyásuk.
Az idei fejlemények új értelmezési lehetőségeket kényszerítettek a listára, miután az iráni háború jelentős zavarokat okozott a kitermelésben és a kereskedelemben, különösen a Közel-Keleten, ahol több termelő infrastruktúrája megsérült vagy leállt. A helyzetet súlyosbítja a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság. Még egy gyors konfliktuslezárás esetén is hosszabb helyreállítási időszakra lehet számítani, ami tartós kínálati kockázatokat vetít előre.
***
Fotó: Dreamstime
Kapcsolódó:
Az Európai Unió elnöksége bejelentette, szándékaik szerint a lehető leghamarabb jóváhagynák a Kijevnek szánt, 90 milliárd eurós hitelcsomagot.
Dmitrij Peszkov, az orosz elnök sajtótitkára kijelentette, Moszkvának türelemmel kell lennie, és meg kell várnia, hogy milyen lépéseket tesz majd az új magyar vezetés.
Donald Trump elnök vasárnap elrendelte a Hormuzi-szoros tengeri blokádját.
Április 12-én este Orbán Viktor felhívta Magyar Pétert, és gratulált. A mondat, amit utána a hívei előtt mondott, pontos: a magyar választópolgárok a kormányzás felelősségét és lehetőségét nem nekünk adták.
Ahogy a nemzetközi világ reagál és gratulál, Sorostól Von der Leyenig, az kábé azt a forgatókönyvet vetíti előre, ami miatt a Fidesz veszélyesnek írta le a Tiszát.
Megerősítjük sorainkat, mert tudjuk: a munka nem ért véget, csak most kezdődik igazán.
A Kutyapárt komoly bajba kerülhet anyagilag, mivel nem érték el az 1 százalékos küszöböt sem.
Az Európai Unió elnöksége bejelentette, szándékaik szerint a lehető leghamarabb jóváhagynák a Kijevnek szánt, 90 milliárd eurós hitelcsomagot.
