A kérdés így nem az, hogy „alacsonyabb legyen-e az áfa” általában, hanem az, hogy a kedvezményes kulcsok mely háztartásoknál csapódnak le,
írják. Ha egy kedvezmény főleg alapélelmiszert vagy gyógyszert érint, akkor mérhetően javíthatja az alacsonyabb jövedelműek helyzetét. Ha viszont olyan fogyasztást támogat, amelyből a magasabb jövedelműek részesednek nagyobb arányban, akkor ugyanúgy adókiadás, mint bármely költségvetési támogatás, csak kevésbé látható.
A Bizottság tanulmányának végső üzenete ezért fiskális és szociálpolitikai egyszerre:
a kedvezményes áfa nem olcsó jóléti eszköz, hanem drága és sokszor pontatlan
– hívják föl a figyelmet.