Libanon választ: az egész térség biztonsága a tét

Nyitókép: Bejrút látképe a kikötői robbanás után

Sayfo Omar tudósítása – a szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója

„Ha nem történik változás, Libanonnak vége!” – mondja kérdésünkre a 39 éves Marwan, miután leadta szavazatát a bejrúti 2-es körzetben a 2005-ben meggyilkolt miniszterelnökről, Rafík al-Haririről elnevezett középiskolában. Véleményével nincs egyedül. Akit csak kérdezünk, mind egyetért abban, hogy változásra van szükség. A jövőbe ugyanakkor általános pesszimizmussal tekintenek az emberek Libanon első olyan parlamenti választásán, ami a gazdasági összeomlás óta került megrendezésre. Bejrút szavazókörzeteit járva nem sikerült olyan szavazót találni, aki úgy gondolja, hogy a választás valódi változást hozhat a politikai status quóban.

„A vezetők nem változnak meg. A legtöbb, amiben a nép reménykedhet, hogy ők is érzik a bajt, nem gátolják meg a kormányalapítást és így legalább levegőhöz jutunk” – vélekedik a 40 éves Hanan, aki életében először döntött úgy hogy elmegy szavazni.

A pártok elkötelezett támogatói persze más állásponton vannak.

a katasztrofális gazdasági helyzetért és általában az ország minden bajáért.

„Amerika és az ügynökei azt akarják, hogy Libanon összeomoljon” – mondja Haydar, aki három éves kisfiával, vállán sárga Hezbollah zászlóval érkezett az urnákhoz Bejrút belvárosának egyik felekezetileg vegyes körzetében.

Nem lepődünk meg, szinte szóról szóra ugyanezt az érvelést hallottuk egy nappal korábban a főváros északi, Ashrafijje negyedében Antoine-tól, a keresztény Libanoni Erők egyik lelkes hívétől, azzal a különbséggel, hogy ő nem Amerikát, hanem Iránt és csatlósait jelölte meg minden baj okozójának.

Amiben Haydar és Antoine egyetértettek, hogy kötelességük szavazni.

*

Hölvényi György Bejrútban

„Kisebb incidenseket és kampánycsend-sértéseket leszámítva a választások zavartalanul zajlanak” – közölte bejrúti sajtótájékoztatóján Hölvényi György, az Európai Unió libanoni választási megfigyelő missziójának a vezetője, a KDNP európai parlamenti képviselője.

Az Európai Unió a libanoni kormány meghívására delegált választási megfigyelő missziót Libanonba. A küldöttség első tíz szakértője március végén érkezett ki, majd 30 hosszútávú és 40 rövidtávú megfigyelő csatlakozott hozzájuk. A magyar misszióvezető az ő helyszínen szerzett tapasztalataikat foglalja majd össze végső jelentésében. A stáb munkáját európai parlamenti képviselők csoportja, köztük Trócsányi László segítik a helyszínen.

„Európa biztonsága itt kezdődik a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, az arab-tavasz nyomán pedig a stabilitás felbecsülhetetlen értékké vált” – magyarázza a misszió fontosságát a Mandinernek Hölvényi György, aki az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióján belül működő vallásközi munkacsoport korábbi társelnökeként otthonosan mozog a térségben.

A gazdaság évek óta mélyrepülésben van, a 4,5 milliós országban 1,5 millió szíriai menekült él, akiknek hazatérésére rövid és középtávon kevés az esély. 2019-ben elitellenes, felekezeteken átívelő tömegdemonstrációk kezdődtek, a kormány lemondott és politikai patthelyzet alakult ki. A helyzetet azóta tovább rontotta a covid, valamint a 2020 nyarán a bejrúti kikötőben, máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett robbanás, melyben megsemmisült az ország szinte teljes gabonatartaléka.

Az elmúlt két évben a libanoni líra elvesztette vásárlóértékének 95%-át, a lakosságnak 80%-a szegénységi küszöb alatt él, a fiatalok körében drámaian nőtt a kivándorlási kedv. Április 23-án, a választási kampány tetőpontján a közvéleményt sokként érte a hír, hogy az északi Tripoli városának partjainál elsüllyedt egy hajó, ami 60 libanoni és szíriai illegális migránst próbált eljuttatni Ciprusra. A libanoni politikusok és a közvélemény felekezeti és politikai hovatartozástól függetlenül egyetértenek abban, hogy

„Európának és Magyarországnak is alapvető érdeke, hogy Libanonnak a lehető leghamarabb működő kormánya legyen, amely megkezdi a válság hatékony rendezését” – mondja Hölvényi György. „Európa egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy Libanon Szíria sorsára jusson.”

A 128 parlamenti helyért összesen 1043 jelölt verseng a libanoni választáson. Az ország felekezeti alapon működő hatalommegosztási rendszerében a székek fele keresztényeknek, a másik fele pedig muszlimoknak jár. Az ugyancsak felekezeti alapon szerveződő pártok közötti szövetségek azonban elsősorban gazdasági és politikai alapon köttetnek.

Egyik oldalon az Irán által támogatott síita Hezbollah, a szintén síita Amal mozgalom és a jelenlegi köztársasági elnök, Michel Aoun által vezetett keresztény Szabad Hazafias Mozgalom áll, a másik pólust pedig a Szaúd-Arábia és nyugati országok által támogatott keresztény, szunnita és drúz pártok képezik.

és a korábbiakhoz képest megugrott a független jelöltek száma is. Ők azonban nem alkotnak egységes platformot, anyagi forrásaik és megjelenési lehetőségeik korlátozottak, így várhatóan nem tudnak labdába rúgni a nagy beágyazottsággal bíró hagyományos pártokkal szemben.

Az Európai Unió megfigyelő missziója a választásokat követő napon készíti el jelentését, melyet Hölvényi György május 17-én ismertet bejrúti sajtótájékoztatóján.