Bauer kérdésére, miszerint a kancellárok befolyásolják-e a külpolitikát Németországban, Schlie közölte, hogy már Adenauer is igazán rányomta a bélyegét a német külpolitikára,
Merkel pedig még jobban belevonta magát a külpolitikába. Ez várható Scholztól is.
A német külügy előtt álló kihívások egy sor krízist tartogatnak, itt főleg az orosz-ukrán helyzetre kell gondolni, de ez nem meglepő, a külpolitikában mindig reagálni kell a felmerülő kihívásokra. A liberálisok lényegében feladták a külügy és a védelmi politika témáit, ezeket most főleg a szocialisták dominálják, utalva a kancellár külügyben játszott, fent megállapított szerepére.
Bauer kérdésére, miszerint mit jelent a koalíció által ígért „feminista külpolitika”, Schlie szerint a mostani kormány új külpolitikát fog bevezetni. A külpolitika ma már nem ugyanaz, mint ami évtizedekkel ezelőtt volt, ma már el kell fogadnunk, hogy ma már olyan területek is a külpolitikához tartoznak, melyek korábban nem – így a klíma vagy az ENSZ néhány alapító elve. Erős igény van a felelősségek újrarendezésére a kormányokon belül.
A francia-német kapcsolatokra vonatkozó kérdésre Schlie kifejtette, hogy néha a francia és a német stratégiai elképzelések eltérnek, de a kapcsolat sikere 1989 előtt az volt, hogy a német oldal elfogadta kisebb szerepét. A felek között egyensúlyra van szükség, és a kapcsolat Franciaországgal nem volt mindig egyszerű, de Németország sem volt mindig ideális partner. Németországnak is kell valami hoznia az asztalhoz, de a partnerség nem eszköz, hanem cél. A kapcsolat talán most új lendületet nyer, és talán még aktívabb, elkötelezettebb is lehet.