Demjén Ferenc szerint „hiába gúnyolódnak Orbán békemisszióján”
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
A Megafon célja, hogy összeadódjon azok hangja, akik nem kirekesztők – mondja a központ vezetője. Szerinte önbizalmat kell adni a közösségi térben a jobboldali gondolkodású embereknek. Interjú.
Sal Endre interjúja a Mandiner hetilapban
A legutóbbi európai parlamenti választáson pont lemaradt a Fidesz utolsó mandátumáról. Vigaszdíjként kapta meg a Megafont?
Több sebből vérzik ez a meglátás, leginkább azért, mert én a Megafont nem kaptam, hanem a saját ötletem volt, 2019 végén, szilveszter napján vetettem papírra az első koncepciót. Elvittem az ötletet néhány, az újságokban nem szereplő jobboldali beállítottságú emberhez, ám nagyjából azt a választ kaptam, hogy nem hisznek benne, mert a közösségi média egy olyan liberális ármány, amelyben soha nem lesz tere a jobboldalnak.
A jelek szerint nem adta fel…
Nem, hanem úgy döntöttem, hogy kimegyek az Egyesült Államokba megnézni, hogyan csinálják a profik. Ott jó néhány olyan emberrel beszélgettem, aki a közösségi média és a politika metszetében tényezőnek számít a konzervatív oldalon. Sokat tapasztaltam, de hazatérve továbbra is elutasításban volt részem. Azok közül, akiket megkerestem, volt, aki egyenesen azt mondta, félti a karrierjét, inkább kimaradna ebből. Az egyetemi szférában sem volt sikerem kezdetben, de ez nem lepett meg, hiszen azt nagyobbrészt már korábban fogságba ejtette a balliberális ideológia. Karrierféltés a jobboldaliság miatt. Pedig tizenegy éve jobboldali kormánya van az országnak… Viccesen azt is mondhatnám, nekünk ilyen diktatúra jutott. Azt hiszem, a szüleink és a nagyszüleink szerettek volna ilyen diktatúrában élni.
Visszatérve a Megafonra. Emlékszik még az első Facebook-posztra?
Persze, nem volt olyan régen. Tavaly nyáron egy péntek délutánon hoztuk létre a Facebook-oldalt, és feltöltöttünk egy toborzóvideót. Akkor még egyetlen követője sem volt az oldalnak. Aztán lefeküdtem aludni, szombat reggel pedig arra ébredtem, hogy kismillió nem fogadott hívásom volt, és számtalan üzenet érkezett. A videó akkor kétszázezer megtekintésnél tartott. Onnantól nem volt kérdés, hogy folytatjuk. Az eleje persze nem volt könnyű, de szép lassan az anyagi háttér is kezdett összeállni az adományokból. Egyre többen látták ugyanis, hogy sikeres a projekt, és úgy érezték, hogy ehhez a sikerhez ők is szeretnének hozzájárulni – olyanok is akár, akik korábban elutasítók voltak. Volt olyan támogatónk, aki néhány órával a videó megnézése után egymillió forintot utalt, s van olyan ember, aki azóta is minden héten küld ötezer forintot.
Tehát nem Fidesz-pénzből működik a Megafon? Mert ugye ez a slágertéma.
Nem Fidesz-pénzből, hanem mikroadományokból működik és tartja fenn magát. Rengeteg ember munkájának köszönhető mindez, és mindenkinek hálás vagyok, aki segít nekünk, legyen szó a legkisebb hozzájárulásról is. Azzal pedig tisztában vagyok, hogy ezt a balliberális oldalon képtelenek megemészteni.
Mi volt az alapvető célja a Megafonnak?
Mára sok nagy nevű véleményvezérünk lett, de az alapelgondolás nem változott. A Megafon legfőbb célja, hogy a képzéseinken a jobboldali gondolkodású embereknek megtanítsuk a közösségi média sikeres használatát, és nem utolsósorban, hogy önbizalmat adjunk nekik. El kell jutni oda, hogy merjék hallatni a hangjukat a liberális fölényű közösségi térben.
Több mint egy éve töltötték fel az első videót. Hol tartanak most? Ott, ahol szerette volna?
Elindult a változás, amelynek mi vagyunk a katalizátorai, ám túlzás lenne azt mondani, hogy megnyertük a harcot. Nekem például meggyőződésem: eljött az ideje, hogy a Megafon által valódi közösséget építsünk. Az internetet le lehet kapcsolni, a személyes barátságokat viszont nem képesek egy gombnyomással megszüntetni, még a Szilícium-völgyben sem. A Megafon egy percig sem titkolta, hogy a jobboldali vélemények felhangosításán dolgozik. Ellentétben a másik oldallal, amely magát objektívnek és pártatlannak állítja be, pedig mindannyian tudjuk, merről fúj a szél. Mi nem vesszük fel ezt az álságos maszkot. Mi jobboldali értékrendet vallunk, és erre büszkék vagyunk.
A jövő évi választás végeredményébe is lehet beleszólása a Megafonnak?
A Megafon nem választási projekt, a küldetésünk jóval túlmutat azon, hogy jövőre választás lesz. A közösségi térben uralkodó közbeszéd és az erőviszonyok nem a választás eredményétől függenek. Ezért senki se számítson arra, hogy a választás után a Megafon megpihen vagy visszahúzódik. Sőt. A közösségi térben hosszú háború zajlik, amely már az élet minden területén érzékelhető, és mindenkire hatással van. A balliberális ideológia, amelyet én valláspótléknak neveznék inkább, a kereszténység helyére furakszik.
Mit ért ez alatt?
A balliberális oldalnak is vannak hittételei, főpapjai, és a követőitől nem gondolkozást, értelmezést, hanem vakbuzgóságot vár el. Ők már dogmaként kezelik azt is például, hogy több száz nem van, hiába megy ezzel szemben minden emberi tapasztalat. A tolerancia bajnokai nem fogadják el az ellenvéleményt sem. Ha én mondjuk egy balliberális kelepcébe zárt amerikai egyetemen azt mondanám, hogy csak két nem van, a férfi és a nő, talán meg is vernének. Amikor belekerült az Alaptörvénybe, hogy a nő anya és a férfi az apa, sokan felsikítottak, hogy erre mi szükség van, hiszen annyira egyértelmű. Nem sok idő telt el, s láthatjuk, mégsem annyira. Egy személyes történetet is hadd mondjak el ehhez. A nagyobbik lányomnak óvodát kerestünk, s beszéltünk az óvónővel. Egy idő után félig viccesen, félig komolyan megkérdeztem tőle, hogy jön-e majd szakállas néni mesét mondani a kicsiknek, s erre komoly arccal azt válaszolta, neki semmi baja a szakállas nénikkel, a gyerekek pedig nyitottak. Majd hozzátette, hogy neki a tetovált óvónőkkel sincs gondja. Ekkor ijedtem meg a legjobban, mert ezek szerint ő a szakállas nénit egy szinten kezeli a tetkósokkal.
Oda jár a kislánya?
Nem, másik óvodát választottunk.
Mi a véleménye például arról, hogy Tóth Gabi énekesnőt szétcincálták azért, mert nyilvánosan megvallotta a hitét?
Ez még csak az előszele annak, ami Amerikában és Nyugat-Európában folyik ezen a téren. Láthatjuk, mi vár arra, aki megvallja hitét, magyarságát, konzervatív értékeit. Ismét kiderült, hogy a jobboldalon sokkal nagyobb az elfogadás, mint azok között, akik magukat a legnagyobb elfogadóknak tartják. Éppen erről szól a Megafon: hogy összeadódjon azoknak a hangja, akik nem ilyen kirekesztők. Mi ugyanígy harcban állunk, csak mi a közösségi térben szeretnénk önbizalmat adni a jobboldali embereknek, hogy ne cenzúrázzák magukat tovább, mert az öncenzúrából a hallgatás spirálja lesz.
Ön szerint marad a kormány jövőre?
Sajnos nincs kristálygömböm. Tény, hogy a jobboldali kormány 2010-ben példaértékű, történelmi korszakot nyitott Magyarországon. Kilábalt a morális, szellemi és gazdasági bajból, s jó pályára állította az országot. Ezen az oldalon vannak ők, a másikon pedig azok, akik 2010 előtt csődbe vitték az országot, morálisan és gazdaságilag nézve is megbuktak. Ők egyszerűen vállalhatatlanok.
Van olyan személyes ismerőse, aki a Megafon miatt már bátrabb a Facebookon?
Van egy kedves barátom, aki középvezető egy multinál. Ő anno az elsők között hívott fel, hogy remek a kezdeményezés, anyagilag is támogatja, de ugye nem fog kiderülni, hogy pénzt adott nekünk, mert fél a retorziótól. Ma ugyanott dolgozik, s rendszeresen kinyilvánítja a véleményét a közösségi térben. Neki már sikerült önbizalmat adni. Jöhetnek a többiek!
Kovács István
1985-ben született Debrecenben. Jogi egyetemet végzett. 2019-ben az európai parlamenti választáson a Fidesz–KDNP pártlistáján a 14. helyen szerepelt, mandátumot nem nyert el. Ma az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, mellette a Megafon vezetője. Nős, két gyermek édesapja.
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton