Így válnak prédává az európai nők

Új könyvvel jelentkezett Ayaan Hirsi Ali közíró, aki szomáliai menekülti sorból küzdötte fel magát a holland nemzetgyűlés jobboldali képviselőjévé, csak hogy később a dzsihadisták fenyegetései elől az Egyesült Államokba emigráljon. A kötet címe Préda. Bevándorlás, iszlám, és a női jogok lassú pusztulása, témája az európai muszlim bevándorlás és a női jogok csorbulása. Talán nem meglepő, hogy Ali könyve hajmeresztő statisztikák és történetek gyűjteménye, s bár hangvétele végig objektív és mérsékelt, az összkép kevés kételyt hagy az olvasóban afelől, hogy

A szerző a legkevésbé sem tagadja, hogy a probléma nem csak az európai nőket érinti, és hogy az erőszakoskodások vagy abúzusok elkövetői nem mindig csak muszlimok. Ennek ellenére ő mégis megmaradt ennél a témánál, mégpedig a következő okokból: 1. folyamatosan érkeznek muszlim bevándorlók Európába, számuk pedig előre láthatóan csak nőni fog, 2. a téma tabunak számít a nyugati fősodratú diskurzusban, 3. a téma kibeszélése gyengíti az iszlamistákat, akik a nők fő elnyomói. (xii-xiii. oldalak).

A relativizálást Ali már csak azért is ellenzi,

mint jelzi könyvében, az előbbi sokkal drasztikusabb volt.

Könyvének megírását, mint jelzi, az a felismerés inspirálta, hogy az európai nagyvárosokban komplett negyedekből szorulnak ki a nők – vagy legalábbis válnak láthatatlanná. Ezek a nők – bevándorlók vagy helyiek – inkább otthon maradnak, vagy igyekeznek minél kevesebbet házon kívül tartózkodni. Mint Ali idézi, az EU Alapjogi Ügynöksége szerint a 2014-ben megkérdezett 42 ezer nőnek fele felelte azt, hogy a nemi alapú zaklatás miatt korlátozza, merre jár. Ez elsőre talán sok európai számára nem megdöbbentő, mert a mai nyugati nők Ali szerint nem tartják forradalmi ténynek, hogy iskolába, egyetemre, vagy randira mehetnek. Ali azonban olyan társadalomból származik, ahol a nők alapvetően otthon vannak, és csak férfi rokonaik társaságában hagyják el a házat, és akkor is elfedik a testüket, s így pontosan tudja, hogy ez igenis nagy eredmény – és hogy az „óra vissza is fordulhat”. (3, 77.). 

A szerző meggyőződése, hogy jelenleg a női jogok „lassú eróziójának” korszakát éljük Európában, melyet erősít a „média hallgatásának összeesküvése” és a tömeges muszlim bevándorlás. (4-11.). Tételét Ali számokkal is alá tudja támasztani. Ausztriában 2009 óta 11,8%-kal nőtt a szexuális bűncselekmények száma, a 2018-ban jelentetett 936 erőszakolásból a gyanúsítottak fele (55%) nem osztrák állampolgár volt. 2017-ben a menekültek 11%-ban feleltek a jelentetett erőszakolásokért, pedig ők csak a lakosság 1%-át tették ki. Németországban hasonló a helyzet: bár a menekültek csak 1-2%-át teszik ki a német lakosságnak, 2018-ban például az összes szexuális bűncselekmény 12%-ának esetében voltak menekültek a gyanúsítottak. (39-43.).

A szerző ezt követően hosszas fejezetekben részletezi azokat a Magyarországon – szerencsére – egyelőre ismeretlen fogalmakat, mint a taharrush gamea (csoportos nemi erőszak „játéka”, melyet nők megfélemlítésére használnak egyes arab országokban – ez jelent meg 2015 szilveszterén Kölnben is), vagy a grooming gang (olyan férfiak csoportja, akik fiatalkorúak bizalmába férkőznek, majd szexuálisan kihasználják őket, pl. eladják őket prostituáltként – lásd a 2004 és 2011 közötti eseteket Huddersfieldben, az Egyesült Királyságban). (49-60, 215-224.). Bár ezek a dolgok eddig csak a Közel-Keletet és Ázsiát jellemző jelenségek voltak, most már Ali szerint Nyugat-Európában is kezdenek 

Ali könyvében egy teljesen fejezetet szentel a populizmustól való elhatárolódásnak, kifejtve, hogy a bevándorlás által okozott problémákról való hallgatás a szélsőjobboldal malmára hajtja a vizet. Mindez kissé ellentmondásosnak tűnik, hiszen ő maga is a bevándorlásellenes európai erők egyik kedvelt hivatkozási pontja, ráadásul Hollandiában maga is bevándorlásellenes alapon politizált. (249-256.). Mindez azonban nem vesz el Ali új könyvének megdöbbentő őszinteségéből, a legnyájasabb liberálist is radikalizálni képes statisztikáiból és – ismerve a szerző múltját és korábbi megnyilatkozásait – ravasz naivitásából. A Préda – egyelőre sajnos csak angol eredetiben – mindenkinek ajánlott olvasmány, akik a kontinens egy nyakatekert és egyre sötétebb csücskéből – a nyugati nagyvárosokból – szeretne metszően friss és akkurátus képet kapni a női jogok lassú bomlásáról. 

Ayaan Hirsi Ali: Prey. Immigration, Islam and the Erosion of Women's Rights. HarperCollins, 2021. 322. o.

Fotó: Földházi Árpád