A migráció mint fegyver – új könyv született, ami nem fél a következtetések levonásától

Az irányított migráció korunk hadviselésének eszköze, ami rendkívül veszélyes, hiszen az állam alapvető funkcióit veszélyezteti – vallja a szerző.

Dzsihádizmus, szalafista ideológia, külföldről finanszírozott szervezetek és növekvő politikai befolyás. A Migrációkutató Intézet konferenciájának szakértői szerint a politikai iszlám már nem periférikus jelenség, hanem az európai társadalmi kohéziót és biztonságot érintő stratégiai kihívás.

Március 3-án az MCC Migrációkutató Intézet „Politikai iszlám Európában: ideológia, hálózatok, biztonság” című konferenciája arra vállalkozott, hogy átfogó képet adjon az Európában terjedő iszlamista ideológiákról, az ezek mögött álló transznacionális hálózatokról és az általuk jelentett biztonsági, társadalmi és politikai kihívásokról. A tanácskozás kiindulópontja az volt, hogy
a politikai iszlám mára nem pusztán vallási kérdés, hanem az integráció, a demokratikus berendezkedés és az európai életforma jövőjét érintő stratégiai ügy.
A konferenciát Dezső Tamás, az intézet főigazgatója nyitotta meg, hangsúlyozva: a dzsihádizmus Európában mindennapi problémává vált. A radikális ideológiák nem elszigetelt jelenségek, hanem online térben, vallási közösségekben és informális hálózatokon keresztül is terjednek.

A kérdés ezért nem kizárólag terrorelhárítási dimenzióban értelmezhető, hanem szélesebb társadalompolitikai és biztonságstratégiai összefüggésben.

Susanne Schröter előadásában az iszlamista uralom alatt álló országokban élő nők helyzetét elemezte. Rámutatott, hogy a nők jogainak drasztikus korlátozása, az oktatásból és a munkaerőpiacról való kiszorítás, valamint a közéletből történő kizárás rendszerszintű gyakorlat ezekben az államokban. Schröter szerint
a tömeges migráció révén bizonyos, a nőket alárendelő társadalmi minták és párhuzamos normarendszerek Európában is megjelentek, ami már nem csupán kulturális különbség, hanem az alapvető jogok és az alkotmányos értékek szempontjából is kihívás.
Az Documentation Centre Political Islam helyettes igazgatója, Ferdinand Haberl az Európában aktív iszlamista szervezetek tevékenységéről beszélt. Kiemelte, hogy nem minden iszlamista szervezet erőszakos, ugyanakkor ideológiai narratíváik hozzájárulnak a társadalmi polarizációhoz.
A nyugatellenes retorika és az antiszemitizmus erősödése az európai muszlim közösségek egy részében hosszú távon alááshatja a társadalmi kohéziót.
Az ideológiai befolyás gyakran intézményes keretek között zajlik: kulturális egyesületek, vallási központok és civil szervezetek révén.
Páll Zoltán a szalafizmus és a pluralista társadalmak találkozását vizsgálta: előadásában rámutatott, hogy a globális muszlim egységet hirdető szalafizmus nem feltétlenül azonnali erőszakban érdekelt, hanem hosszabb távú társadalmi átalakításban, amely az iszlám normarendszer elsődlegességét kívánja érvényesíteni.
Felvetette a kérdést: elegendőek-e a jogi eszközök a radikális ideológiák térnyerésének megfékezésére, vagy átfogóbb társadalompolitikai stratégiákra van szükség.
Sayfo Omar, az Migrációkutató Intézet kutatási vezetője az Európában elkövetett „magányos farkas” típusú támadásokról beszélt. Bár az elkövetők gyakran bevándorlók vagy muszlim háttérrel rendelkeznek, hangsúlyozta, hogy a támadások motivációja sok esetben nem közvetlenül politikai-vallási jellegű, hanem mentális problémákhoz, identitásválsághoz és társadalmi izolációhoz köthető. A migrációval járó kihívások, az integráció nehézségei és a támogató közeg hiánya hozzájárulhat a radikalizációhoz, ami árnyaltabb, komplexebb megközelítést igényel.
Guy Dampier a Nagy-Britanniában élő migráns lakosság politikai súlyát elemezve megállapította, hogy a muszlim bevándorlók többsége jelenleg jellemzően
baloldali pártokra szavaz, ugyanakkor a demográfiai növekedés és a politikai szervezettség erősödése a jövőben akár önálló politikai pártok megjelenéséhez is vezethet.
Ez új identitáspolitikai dinamika kialakulását eredményezheti Nyugat-Európában.

Csicsmann László az európai muszlim szervezeteket befolyásoló közel-keleti rivalizálásokról beszélve kiemelte, hogy Törökország és Katar aktívan támogatja a Muszlim Testvériség és a hozzá hasonló szervezetek európai jelenlétét, míg Szaúd-Arábia és Egyesült Arab Emírségek inkább ezen szervezetek betiltását szorgalmazzák.
A Közel-Kelet geopolitikai konfliktusai így közvetetten az európai muszlim közösségekben is leképeződnek, ami további belső feszültségeket generálhat.
Andrea Bianchi, az MCC Brussels oktatási referense az Európában élő marokkói közösségek szerepéről beszélt, rámutatva, hogy a marokkói monarchiával való konstruktív együttműködés elősegítheti a radikalizmus elleni fellépést. A kibocsátó országokkal fenntartott kapcsolatok kulcsfontosságúak lehetnek az imámképzés, a vallási intézmények ellenőrzése és a közösségi programok terén.

Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója a szomáliai diaszpórában terjedő dzsihádista ideológiák jelenségét elemezte. Rámutatott, hogy az Európába érkező szomáliai bevándorlók jelentős része tartósan a társadalom peremére szorul, gazdasági, oktatási és integrációs hátrányokkal küzd.
Ez a marginalizált helyzet fokozott sérülékenységet eredményez, amely kedvez az iszlamista agitációnak és toborzásnak.
Marsai szerint nem csupán harcosként történő csatlakozás figyelhető meg, hanem az is, hogy egyesek pénzügyi támogatást nyújtanak olyan terrorszervezeteknek, mint az As-Shabaab vagy az Iszlám Állam. A radikalizáció tehát nem kizárólag fizikai jelenlétben, hanem transznacionális kapcsolati és finanszírozási hálózatokon keresztül is megvalósul.
Florian Hartleb, a Modul Egyetem oktatója előadásában a Németországban és Ausztriában tapasztalható növekvő terrorfenyegetettséget vizsgálta. Esettanulmányokon keresztül mutatta be, miként zajlik az online térben történő radikalizáció, amely sok esetben „magányos elkövetők” által végrehajtott támadásokhoz vezet. Kiemelte, hogy az utóbbi években emelkedett az úgynevezett „low tech” eszközökkel elkövetett merényletek száma:
kések, egyszerűen hozzáférhető eszközök vagy járművek felhasználásával végrehajtott támadások jelentenek egyre gyakoribb fenyegetést.
Ez a tendencia különösen nehézzé teszi a megelőzést, mivel az ilyen akciókhoz nincs szükség komplex logisztikai háttérre vagy fejlett fegyverzetre.
A konferencia egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a politikai iszlám jelensége nem kezelhető leegyszerűsítő narratívákkal. A vallási aktivizmus, a transznacionális hálózatok, a külföldi állami befolyás és a társadalmi marginalizáció összetett rendszert alkotnak.
Ezt is ajánljuk a témában

Az irányított migráció korunk hadviselésének eszköze, ami rendkívül veszélyes, hiszen az állam alapvető funkcióit veszélyezteti – vallja a szerző.

Nyitókép: MCC
