»Emelnünk kell a normát. Addig, amig a Kongresszus fele nem lesz nő, akiknek a fele színes bőrű, addig minden valószínűség szerint nincs demokráciánk.« – folytatta. Érdekes kifejezés lett ebből a demokráciából. Egyrészt folyamatosan változtatja a jelentését, ami érthető, hisz az idők és a normák is állandóan módosulnak, változnak, másrészt mára olyan verőszóvá vált, aminek a hiánya delegitimál, ellehetetlenít, azonnal a sarokba szorít és ellenségnek bélyegez. Tehát az USA – mely ezidáig magát a demokrácia letéteményesének tartotta és mások demokrácia-teljesítményét osztályozta – saját, második számú vezetője szerint maga sem minősül demokráciának. Ez annál is inkább sajnálatos, mert ha nem is pont a fentiek miatt, de egyre többen, egyre többször, egyre több ok miatt, ugyanígy látjuk.
Ami a női kongresszusi képviselők számát, illetve a többi kvótát illeti, az USA új wokká vált elitje nem viccel. 2004-ben, amikor új alkotmányt fogadtattak el a megszállt afgánokkal, 27%-ban szabták meg számukra a női képviselők kötelező arányát, ami akkor magasabb volt, mint az USA-ban! Mára ugyanis Amerika régi biznisz alapú célfüggvényét és keresztény vallását egyaránt lecserélte. Ma a női- és gendervallás neofita terjesztőivé képezték át magukat. A gendervallásról és a kisebbségek priorizált helyzetének mindenek felé helyezéséről beszélek.
Nézzük mindezt Afganisztánban. Arról értelmes vitát lehet folytatni, hogy Afganisztán a törzsi társadalmak fejlődésének melyik szakaszában van éppen, de ahhoz elvetemültség és gyengeelméjűség szükséges, ha bárki azt képzeli, hogy egy ugrással a térség Hollandiáját lehet belőle faragni (És minek is?). Az Ivy-League megfizethetetlenül drága egyetemein végzett diplomaták és egyéb szakértők mégis úgy vélték, hogy Afganisztánból tűzzel-vassal, hipp-hopp a harvardi kampusz pandantját csinálhatják. Ezért költöttek el az USA kormányszerveivel 787 millió dollárt az ottani genderprogramokra! A tényleges összeg persze ennél sokkal magasabb, mert minden amerikai ötlet, kezdeményezés tartalmazott kötelezően megvalósítandó gender célokat is. Néhány száz afgán harcost arra képeztek ki, hogy beszéljen arról a »gender szerepről«, amit elfoglal, és arról, hogy »mik azok a férfi magatartásformák, amiket a nők sérelmeznek.« A felállítandó afgán hadseregben a nők számát 10%-ban szabták meg. Hogy-hogy nem volt senki sem Washingtonban, sem a helyszínen, aki szólt volna nekik, hogy vallásos, esetenként fanatikus muszlimokkal van dolguk?”