David Julian Richards bátor ember. Nem akárki: parancsnok Afganisztánban, brit vezérkari főnök 2009 és 2013 között, elérte hazája legmagasabb rendfokozatát. Tábornagy, mint a legendás Bernard Montgomery, Erwin Rommel legyőzője. Miért bátor? Mert szembemegy a széllel, kimond dolgokat, amit a Nyugaton, különösen az Egyesült Királyságban nem szabad. Pontosabban szabad, de könnyen anyagi hátrány és pozícióvesztés lehet a vége.
Kimondja azt, hogy rossz úton jár a Nyugat – nem csak Ukrajna kapcsán: politikánk hihetetlen kárt okozott annak idején Irakban, Afganisztánban és Szíriában is. Kimondja, hogy bármilyen borzasztó volt is Bassár el-Aszad és Szaddam Huszein rendszere, a nyugati politika nélkül nem emelkedhetett volna fel egy sokkal rosszabb: az Iszlám Állam. Amelyet területtel rendelkező állam formájában sikerült nagy erőfeszítéssel, sok tízezer ember halála árán legyőzni – csak a nyugati légicsapásoknak 10-15 ezer ártatlan civil halottjuk volt –, de az ideológia túlélt, és ott lappang a szír sivatagban. A térség recseg-ropog, miközben a Nyugat és Oroszország egymás ellenében égeti el erőforrásait.
Igen, ez a brit tábornagy kimondta, amit Kijev és az európai politikai elit nem akart felfogni: a Nyugat nem hajlandó meghalni Ukrajnáért. Nem lesznek NATO-csapatok a fronton, és senki nem fog megkockáztatni egy atomháborút. Mivel Ukrajna a nyugati anyagi és katonai segítséggel sem tudja legyőzni Oroszországot, csak a tárgyalásos rendezés marad. Az igazi tragédia pedig az, hogy Moszkvával egyre rosszabb pozícióból kell majd tárgyalni a béke feltételeiről. A legjobb helyzet 2022 tavaszán, majd őszén volt Ukrajna szempontjából. Richards emlékeztet az akkori amerikai vezérkari főnök, Mark Milley vezérezredes 2022. novemberi szavaira: „Annak az esélye, hogy Ukrajna teljes katonai győzelmet arat, és kiszorítja az országból az oroszokat, nem nagy.” Azaz kicsiny.