„Magyarország fő ellensége nyugaton a félretájékoztatás” – Újraindul a European Conservative magazin

Teltházas bemutatóra került sor a konzervatív Scruton kávézóban, ahol a feltámadó European Conservative folyóiratot mutatták be. A bemutatón jelen volt Francesco Giubilei olasz politológus, az MCC ösztöndíjas kutatója, Jorge Gonzalez-Gallarza spanyol újságíró és podcaster, szintúgy az MCC ösztöndíjasa, Rod Dreher író, az American Conservative publicistája, Lánczi András, a Corvinus Egyetem rektora és a Center for European Renewal elnöke, illetve John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke. A moderátor Alvino-Mario Fantini, a European Conservative főszerkesztője volt. 

Fantini azzal kezdte, hogy manapság a jobboldal nyitott az eltérő, unortodox gondolatokra, nem pedig a baloldal, majd feltette a kérdést:

O’Sullivan szerint több európai konzervativizmusból áll fel az európai konzervativizmus. Disraelit idézve úgy jellemezte az angolszász konzervativizmust, hogy a változásnak a hagyománnyal szervesen kell együtt történnie. Még ha más országban is jár, és ott kicsit mások a konzervatívok, akkor is azt veszi észre, hogy eseményekre általában azonos reakciókat adnak. De a konzervatívok eltérnek országról-országra. 

Lánczi kifejtette, hogy érdekes eltérések vannak az európai és amerikai konzervativizmus között. Magyarországon az angol életforma fontos szerepet játszott, Burke szerepe meghatározó, de így is inkább többes számban használná a konzervativizmusok szót. A liberálisok és a baloldal univerzális eszmékben hisznek, a helyi dolgok a konzervatívok viszonyítási pontjai. 

Az amerikai konzervativizmus vallásában főleg protestáns, Európában könnyebben szót ért a konzervatívokkal ortodox keresztényként. Amerikában a szabadság és a piac a konzervatívok fókusza, Európában a kötelesség és a hely, és a jelszó a szuverenitás. Utóbbit egyébként Amerikában nem értékelik eléggé, ezért párbeszédben kellene lennie az amerikai jobboldaliaknak az európai konzervatívokkal. Gonzalez-Gallarza szerint az európai konzervatívoknak az amerikaiaktól eltérő elképzelése van az állam és az egyház kapcsolatáról. Ma létezik mozgalom ezeknek az eltéréseknek a befedésére. 

Giubilei szerint hiba egy jobboldalról és egy konzervativizmusról beszélni. Sok irány létezik ugyan, van szociális és liberális konzervativizmus is. Európa nem egy nemzet és nem egy ország, több nemzet és identitás lakja. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellenek központi értékek, a Római Birodalomnak is voltak központi értékei és ma a katolikus egyháznak is vannak, ennek ellenére univerzális. Az egyháznak továbbá kulturális, nem csak egyházi szerepe van. Az európai konzervativizmus gyökere a katolikus egyház tanításai. Giubilei szerint az állam szerepe nem elhanyagolható a közép-európai konzervativizmusban, kell állam például a védelemben, és kell a szociális szerepe is. Ez lényegében megfelel a Rerum novarum tanításainak. A konzervativizmusnak zöld gondolata is van, ami eltér a baloldal új Green Dealjétől, mert nem akarja, hogy mindent feladjon az ember kultúrájából. Fantini a fentiekhez hozzátette, hogy

O’Sullivan szerint a Brexit megmutatta, hogy az emberek rájöttek: az elit nem osztja az értékeiket. Szerinte az Egyesült Királyságban lakosság fele „valahol” ember, akik kötődnek a lakhelyeikhez és nem járnak külföldre dolgozni. Ők úgy érezték, hogy már máshol döntenek az országuk sorsáról. A „bárhol” emberek pedig meglepődtek, hogy az előbbi csoport így szavazott, ez ellenséges érzelmeket keltett, mert közülük sokan veszíthettek a Brexiten. Gonzalez-Gallarza szerint Trumpnak hatása volt az európai jobboldalra is, sok párt tolakodóbb, hangosabb, elitellenes lett. Giubilei szerint fontos hallgatni a népre, példaként az Orbán Viktor által bejelentett népszavazást említette. Szerinte a nyugati elit pezsgőt kortyolgatva borzad el ilyenkor, „milyenek az emberek”, pedig az emberekre valójában hallgatni kellene. Az olasz baloldal a politológus szerint sok munkásosztálybeli szavazót veszített migrációbarát álláspontja miatt.

Lánczi az egyetlen olyan jelenlévőként, aki élt kommunizmus alatt, kiemelte, hogy a kommunizmus az újat nevelte, és ki akarta irtani a régit. Szerinte ma Magyarországon felfedezik a régi konzervatív írókat. Feladatunk felfedezni saját múltunkat és tradíciónkat. A kommunizmus tönkretette a hétköznapi élet legalapvetőbb szöveteit, ilyen értelemben nem csak egy egyszerű politikai ideológia. A magyar értelmiség mindig nyitott volt nyugati és egyéb behatásokra, sok szerzőt fordítottak, de konfliktust jelent elválasztani, ki az ember, és hogyan akar élni, ez az univerzális és a lokális konfliktusa. O’Sullivan erre reflektálva jelezte, hogy sok kapcsolatot lát a kommunizmus és a woke mozgalom között, például a forradalmi gondolkodást.

A beszélgetés fontos eleme volt a konzervativizmus és a média kapcsolata. O’Sullivan szerint mivel az elit erősen baloldali, ma találkoznak olyan jelenségekkel konzervatívok, hogy nem adják ki a könyveiket és nem fogadják be őket a boltok. Giubilei szerint le kell másolni, amit a baloldal csinál, és még jobban kell csinálni. Giubilei itt Antonio Gramscira utalt, aki a kultúra központiságát hangsúlyozta.

A jobboldalnak ezért hálózatokat kell építeniük, mint az MCC is teszi. A szakadék oka Nyugat- és Kelet-Európa között nem Magyarország vagy Lengyelország, hanem a kommunikáció hiánya. A hidakat elsősorban a konzervatívoknak kell építeniük. Dreher szerint súlyos gond, hogy Amerikában téves információkat kapnak Magyarországról, de sok konzervatívot nem is érdekli Európa, tehát az ellenfél „a hallgatás és a félretájékoztatás”. Fantini záró soraiban a jobboldalt egységre, helyes válaszadásra és további hasonló projektek létrehozására bíztatta. 

Nyitókép: Facebook/European Conservative magazin