A Székelyföldről induló brit felfedezőnő

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

Nem tudjuk, pontosan mikor és hol született, de tudjuk, hová jutott: Afrika egyik első – ha nem a legelső – női felfedezőjeként bejárta a kontinenst. A nagy hatással bíró, mégis kevesek által ismert Sass Flóra (más néven Florence Finnián, Florence Baker, Florence von Sass Baker, Szász Flóra, esetleg a Hold leánya) sok kalandon ment keresztül élete 74 évében.

1841-ben vagy 1842-ben, talán 1845-ben született nemesi család lányaként Erdélyben, valószínűleg Háromszék vidékén. 1848-ban az erdélyi vérengzésként elhíresült magyar­ellenes támadásokban oláh parasztok lemészárolták szüleit és testvéreit. Flóra román dajkájának köszönheti megmenekülését, aki magáénak vallotta a kislányt. A leszármazott élete egy csapásra megváltozott, árva lányként egy örmény család vette magához, tőlük kapta a Finnián nevet. A szabadságharc bukása után a Finnián családnak is menekülnie kellett Erdélyből, Törökországba költözött. Útközben a kislány elveszett – vagy eladták –, új családjától is elszakadva egy rabszolga-kereskedő tulajdonába került.

Tíz évig élhetett rabszolgaként, amikor 1859 januárjában Samuel White Baker angol üzletember, író, felfedező maga mellé vette. A 39 éves, özvegy, hétgyerekes Baker körutazást tett Közép-Európában és a Balkánon. Budapesten, a befagyott Dunán hajóra szállt utastársával, Dalip Szinghhel, a Szikh Birodalom utolsó maharadzsájával, és a bulgáriai Vidinbe utaztak. Az anekdota szerint a rabszolgapiacon Baker szerelembe esett Flórával. Meg akarta vásárolni a lányt, ám Vidin ottomán pasája felüllicitálta Baker ajánlatát. A szerelmes angol nem törődött bele a kudarcba, inkább lefizette Flóra kíséretét, megszerezve későbbi feleségét. A magyar nő Baker révén brit útlevélhez jutott Florence Barbara Maria Finnian néven, és utazni kezdett párjával. Az igazsághoz hozzátartozik: könnyen lehet, hogy az ismerkedés nem egészen így zajlott, csak a résztvevők romantizálták és színesítették a történetet, hogy a viktoriánus Angliában is tetszést arasson.

Vitathatatlan azonban, hogy Flóra megismerkedésüktől kezdve elkísérte férjét útjaira. Afrikába először 1861-ben mentek, a Nílus forrását keresték. Ők voltak az első európai emberek, akik Ugandában a Murchison-vízesésig jutottak, a képződményt Baker nevezte el ekképpen. 1865-ben visszatértek Angliába, a férfit a brit Királyi Földrajzi Társaság és a párizsi Földrajzi Társaság aranymedállal díjazta munkájáért. Méltatása így is alulmaradt ahhoz képest, amire számíthatott volna, ugyanis a normától jócskán eltérő párválasztást és házasságkötést nem nézték jó szemmel a királyi udvarban. Flórát Viktória királynő nem volt hajlandó fogadni annak okán, hogy intim kapcsolatba került Bakerrel az esküvőt megelőzően.