A főpolgármester, aki alatt világvárossá fejlődött Budapest

2021. június 18. 19:50
Írta: Sal Endre
Mindvégig támogatta a Budavári Királyi Palota újjáépítését, és bár sokan nem nézték jó szemmel a bécsi udvarral szembeni lojalitását, 24 éven át tartó főpolgármestersége idején Budapest sosem látott virágzásnak indult. Következzék a nagybajuszú Ráth Károly élete! Ismét egy izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.

Ráth Károly 1821. február 20-án született egy nagypolgári családban. Budán nevelkedett, de Pesten tanult jogot – 20 évesen már a királyi táblánál volt jegyző. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején sem tétlenkedett, habár nem fegyverrel harcolt: a pesti huszárőrség megszervezésében vett részt segédtisztként, illetve a pestvárosi újoncozási és felszerelési bizottság elnöke volt.

A szabadságharc leverése után nem lett bántódása, ám visszavonult a közélettől, és ügyvédként tevékenykedett.

Neve akkor került be ismét az újságokba, amikor 1865-ben elindult Lipótvárosban a fővárosi képviselőválasztáson. Fő riválisa a nagy tekintélyű szerző és publicista, Kemény Zsigmond volt. Több író is nyílt levelet fogalmazott A Hon hasábjain, melyben arra kérték Ráthot, hogy lépjen vissza a jelöltségtől. Mint fogalmaztak: „Derék, becsületes ügyvéd van Pesten elég, de Kemény Zsigmond az egész magyar hazában csak egy.” A derék ügyvéd nem lépett vissza, ám végül 105 szavazatkülönbséggel Kemény nyerte el a mandátumot.

Ráth Károly regnálása alatt pezsgő világváros lett Budapest. Fotó: Fortepan/Kiss László

Ráth azonban ezt követően sem adta fel az álmait: két évvel később Józsefvárosban már ő nyerte a választást, és így bekerült a fővárosi testületbe. Ekkortájt már ügyészként dolgozott – később sokan a szemére vetették, hogy vád alá helyeztette a Magyar Újság szerkesztőjét, akinek az volt a bűne, hogy megjelentetett egy levelet az emigrációban élő Kossuth Lajostól.

1873-ban megválasztották az egyesített Budapest első főpolgármesterének. (Érdekes statisztikai adat, hogy a fővárosnak akkoriban csupán 300 ezer lakója volt.) Ráth hamar magához ragadta a kormányrudat, határozott volt, a város pedig fejlődésnek indult, ami nem tetszett az ellenzéknek. Többféle módon is igyekeztek kikezdeni a főpolgármestert, egyebek közt azt terjesztették, hogy a város ügyeit valójában nem ő, hanem Kammermayer Károly polgármester viszi, Ráth pedig főleg csak reprezentál. A Pesti Hírlap meg is jegyezte 1884-ben: „Valamint az égen, úgy a fővárosban két világító test van. Az egyik Kammermayer, aki éjjel világít, amikor a világosság hasznos dolog, a másik Ráth Károly, aki nappal világít, csakúgy a parádé végett.”

Ráth megválasztásakor a Pesti Napló a következőképpen fogalmazta meg kívánalmait:

„Pest legyen magyar, olcsó, tiszta, művelt, műszerető, Pest legyen világváros.”

Ráth Károly ideje alatt Budapest valóban világvárossá fejlődött. A sokszor igaztalan kritikák ellenére is 24 éven át állt a főváros élén, és mindvégig támogatta a Budavári Királyi Palota építkezéseit. A tervezésért felelős Hauszmann Alajost régóta ismerte – még 1874-ben Ráth volt az, aki főúri megrendeléseket szerzett Hauszmann számára, ő ismertette össze például Coburg Fülöp herceggel, aki a palotája átalakítását bízta a neves építészre.

Ráth Károly temetése. Gyászba borult a főváros. Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság

Mikor a neves író, Jókai Mór 1894-ben Budapest díszpolgára lett, levelet írt, amelyben elismerését fejezte ki a városvezetés felé: „Negyven év előtt egy regényben megjósoltam, hogy mivé fog lenni Budapest száz év alatt. A sors fényesen megcáfolta jóslatomat, 40 év alatt túlhaladta Budapest mindazt, amit a költői fantázia optimizmusa száz évre jövendölt.

Adja Isten, hogy mindig ily erős kezek, ily bölcs szellemek, ily hazafias szívek intézzék hazánk jelképének, Budapestnek közéletét.”

Ráth Károlyt összesen négyszer választották meg főpolgármesternek. Puritán ember volt. A városházán még az 1890-es években is ugyanazok a bútorok voltak az irodájában, mint évtizedekkel korábban. Bár szerették volna, nem engedte, hogy kicseréljék a berendezést, így egy nyáron, mikor szabadságra ment, a régi bútorokat és az íróasztalát titokban restaurálták. Utóbb kiderült, észre sem vette… Családszerető emberként élt, a feleségétől, Hupf Máriától hat gyermeke született (Ilona, Károly, Gizella, Aladár, Aranka és Imre). Szeretett vadászni és szenvedélye volt a művészet. Rendszeresen járt az Operába, ahol az író-politikussal, Falk Miksával nézte egy páholyból az előadásokat, de sokszor megfordult a Népszínházban is.

A beszédeit mindig maga írta, majd átadta az írnokának. Nem volt első osztályú szónok, keveset rögtönzött. Egy esetben az írnok összekeverte a beszéd lapjait, amitől megzavarodott a pulpituson, ám egy idő után letette a lapokat és fejből folytatta a beszédét.

Sokáig bajlódott a vesebetegségével, aztán 1897-ben már nem volt menekvés. Újabb vesegyulladást kapott, ráadásul hashártya-gyulladás is gyötörte. Habár úgy tűnt, sikerül felgyógyulnia, végül 1897. július 30-án, a családja körében aludt el örökre a 76 éves főpolgármester. A temetésén tízezrek vettek részt, a lapok pedig kiemelték, egy nagy formátumú városvezető hagyta itt a földi világot, akinek majd hálás lesz az utókor.

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés