A pápa-csörte

„Tízmillió Ferenc-pápa szakértő országa lettünk” – ezt egy régi kollégám írta ki, és bár túl sűrűn nem szoktunk egyetérteni, ebben, azt hiszem, igaza van.

Izgalmas az egyházfői (fél)látogatás hazai politikai és médiapercepciója, és

– annál is inkább, mert a tényeket zömmel nem ismerjük, ahogy a vatikáni diplomácia mozgatórugóit is igen kevesen, ehhez bizony nem elég a közép-európai kremlinológiai tömeges kényszertudás, mert még a kiindulási pontok is sokszor homályosak.

Mert mit tudunk biztosan? Azt, hogy egy Ferenc pápával szemben kritikus újságíró által beindított hírhólabda szerint a pápa nem akar találkozni a magyar közjogi méltóságokkal.

Azt is tudjuk, hogy a pápai látogatásokból többféle van, és nem minden esetben a csomag része a kézfogósdi a meglátogatott ország állam- és kormányfőivel. Arra is számos jel utal, hogy – mint lapunknak szakértő nyilatkozott erről – ez egy afféle „besuvasztott” találkozó – az már a találgatások körébe tartozik, hogy valóban a közel-keleti magyar humanitárius tevékenység elismerésének szól-e, hogy a pápa mégis „benéz” az eucharisztikus világkongresszusra, vagy sem.

nem rejti véka alá progresszív meggyőződéseit, amelyek közül a hazai sajtó, viszonylagosan ritka kivétellel, azokat veszik át, vagy legalábbis erősíti fel, amelyek az egyházfő „másságát” támasztják alá, akár pro akár kontra tálalással. Furcsán veheti ki magát, hogy Ferenc egyházüldöző kommunista diktátorral (bocsánat: államfővel) találkozik, majd küld halálakor részvéttáviratot, vagy afrikai bevándorlók lábát mossa.

Nem tudjuk azt se, hogy milyen meghívót kapott, milyen minőségében jön, s egyáltalán… de persze ebben is van némi mentegetőzésféle, mert azt sejtjük, ha nagyon akarná, simán beleférne egy félórás vizit a Várban, de ezek szerint nem akarja – legalábbis a híresztelések alapján, amelyek talán inkább igazak, mint nem. 

Mindazonáltal augusztus közepéig még meggondolhatja magát a Szentatya, akiről megint mások úgy tartják, önfejűen és hirtelen dönt (mit dönt: borít), a diplomáciai testülete meg utólag próbálja elsimítani a felborzolt kedélyeket.

Ha összekötjük a megfelelő pontokat, persze nem csak „baloldali pápát” meg „migránspápát” kapunk, hanem határon túli magyar-ügyekben kimondottan ignoránsat is.

Igaz, a külhoni magyarok melletti kiállásokkal Ferenc elődei sem erőltették meg magukat: sőt, Ferenc végül elment Somlyóra, amit még a kommunizmus elleni küzdelme miatt hazánkban nagy becsben tartott lengyel Karol Wojtyla, II. Szent János Pál is csak ígérgetett (aki három napot viszont simán eltöltött Bukarestben), szóval a kép közel sem annyira fekete-fehér.

Mégis, Ferenc idején a Vatikán féllangyosan mozdult például akkor, amikor a marosvásárhelyi katolikus líceumot akarták megkaparintani a románok, most sem mozgósította apparátusát az ország egyik legnagyobb elvett katolikus vagyoneleme, a Batthyáneum ügyében, otthagyta Csíksomlyón a magyar himnusz éneklésébe kezdő katolikus híveit, és a csángók magyar nyelvű misézése kapcsán sem igen mutatott bármiféle kompetenciát, de említhetnénk a magyar-német közadakozásból felhúzott kassai dómból kirakott magyar nyelvű húsvéti misét is. Hogy a Szentszék Erdély kapcsán milyen – egyesek szerint naiv – elképzelésekkel bír a görögkatolikusoknak, később az ortodoxoknak teendő gesztusok kapcsán, annak már történeti hagyománya van, és

Ennél érdekesebb az ügy tálalása: van, aki szerint jobb is, ha nem akar találkozni a magyar közjogi méltóságokkal (nem tudjuk, tényszerűen így van-e) a „migránspápa”, sőt, tromfként egyenesen elődjét, XVI. Benedek pápát kellene meghívni. Mások a kormánynak adott „óriási pofonként” azonosítják, és kárörvendenek rajta – elsősorban olyanok, akiknek a katolikus egyház kizárólag akkor referenciapont, ha ilyen „pofonokat ad” (még egyszer, nem tudjuk, mi fog történni, s ami történik, pofon-e); meg azt is remekül meg tudják mondani nem keresztényként, hogyan kellene hitelesen annak lenni. Ellenben jól felháborodnak, ha Ferenc pápa katolikus egyházfő merészel maradni, felszólal az abortusz ellen, a cölibátus feloldása ellen, s micsoda érzelmi hullámvasút lehetett, amikor félrefordították a melegházasságra vonatkozó szavait – pedig még milyen szép propagandafilmetdokumentumfilmet is forgattak róla Egy hiteles ember címmel!

Viszont, mint hangsúlyosan nem pápaszakértő, úgy látom, egy dolgot biztosan jelez a pápalátogatás körüli vaskos médiahab. Mégpedig azt, hogy a koronavírus harmadik hulláma véget ért, és ezért jut ennyi energia megint efféle primer ideológiai csörtékre. S ha valami, ez mindenképpen pozitív.