Sérült gyermekek fejlesztőháza is az újbudai baloldali eladásdömping áldozata lehet

„Az önkormányzat részéről nem mondott senki semmit, Damoklész karja meg csak lebeg a fejünk felett” – foglalja össze a helyzetet Sántha Albert, az Omnivagus Túra és Szabadidő Egyesület vezetője.

Az Andor utca 60-as szám alatt állunk, itt-ott repedezett beton, de alapvetően rend és külsőre nem túl elhanyagolt épületek fogadnak az – egyelőre az újbudai önkormányzat tulajdonában álló – ingatlanon. A kissé ipari beütésű, de azért zölddel valamelyest ellátott telepen számos kisebb-nagyobb vállalkozás virágzik, és, mint a 2013 óta megtalálható éves beszámolók arról tanúskodnak, 40 millió forint fölötti profitot hajtott az önkormányzatnak, s immár százszázalékos kihasználtsággal üzemel.

Ahogy Csernus László, az újbudai Fidesz frakcióvezetője lapunknak fogalmaz: érthetetlen, hogy a nyereséges telepet miért akarja felszámolni az önkormányzat, miért akarja, mint mondja, „levágni az aranytojást tojó tyúkot” – hiszen ezt az ingatlant is kiírta az önkormányzat abban a húszelemes pakkban, amelynek része volt egy iskolakert, egy ősfás saroktelek – ezek ügyében a városvezetés a civil nyomás miatt visszarettent –, az albertfalvai piac, a Ménesi úti egykori fogyatékos személyek nappali ellátását végző Elekes-villa, s végül az Andor utca 60 alatti telep.

A telep története is érdekes: a korábbi Molnár Gyula-féle MSZP-SZDSZ-es vezetés inkubátorházat hozott létre papíron az ingatlanon még 2006-ban, a BME-vel közösen, azonban mint a későbbi vizsgálatok feltárták, inkubációs tevékenység az nem, de hagyományos piaci ingatlanbérbeadás zajlott, ám sokkal magasabb, indokolatlan költségekkel.

Az ügyre jól rálátó Szilágyi István ügyvéd elmondja: az új, Hoffmann Tamás-vezette fideszes városvezetés nevében eljárva hosszas tárgyalásokkal sikerült szétválással rendezni a helyzetet, vállalkozói telepként tovább üzemeltetni,

A profit persze nem elsődleges: a jó közlekedéssel megáldott Andor utca 60. szám alatt számos egyéni egzisztencia, sőt, számos olyan szolgáltatást is értünk, amely hiánypótló a környéken.

Az Omnivagus üzemelteti a Házak Háza Családi Napközi és Programközpont keretein belül a kuriózumnak számító képességfejlesztő falmászást – ez a különféle mászófeladatkkal a sérült és ép gyerekek mozgási képességeit, figyelemkoncentrációját és számos más tulajdonságait fejleszti. Kolléganőjével, Chopper Nórával, az Egyesület alelnökével csak futólag tudunk beszélni, éppen foglalkozást tart: azt elmondja még gyorsan, hogy mintegy száz gyermeket fejlesztenek együttműködésben a FejlesztőHázzal, ahol még oxigénhiánnyal vagy agyvérzéssel született gyermekeken is próbálnak segíteni. „Tudják, hogy eladásra szánja az önkormányzat az Andor60-at, szívszorító, amikor kérdezik, hogy mégis meddig maradhatunk, s egyáltalán hol találnak meg minket következő tanévben?” – fogalmaz Chopper Nóra.

Tanácstalanság, bizonytalanság és száz gyerek

A helyet egyébként azután kapták meg az önkormányzattól még az előző vezetés alatt, hogy egyre több gyermek szorult fejlesztésre, és az Egyesület kinőtte korábbi telephelyét. Mint Sánthától megtudjuk, két hónapos felmondási idővel, folyamatos bizonytalanságban kell létezniük,

az üzemeltető, amelyhez hosszú baráti viszony is fűzi a bérlőket, ugyancsak nem tud semmit.

„Nagyon sok szülőnek óriási könnyebbség volt, hogy itt vagyunk” – fogalmazott Chopper Nóra, hozzátéve: „most óriási a tanácstalanság, a bizonytalanság, közben fogy az idő, szeptemberig megoldást kell találnunk”. Hozzáteszi: ha nem sikerül költözni, azt száz kezelt gyermek és tucatnyi alkalmazott fogja bánni. Ha sikerül, sok gyerek akkor is megsínyli a helyszín- oktató- vagy csoportváltást.

„Miközben elég nagy terhet veszünk le az önkormányzat válláról” – véli Sántha. Arról nem beszélve, mennyibe kerülne a mászóval és a többi berendezés költöztetése; az elnök becslése szerint a számtalan biztonságtechnikai gyakorlat és saját jóérzésük szerint is összetett kialakítani egy ilyen berendezést, a teljes költözés így sok, akár ötmillió forintos tételt s jelenthet.

Mindenki beletette a magáét

A legkülönfélébb szolgáltatók között van, aki szilikontermékeket gyárt, más konyhai eszközökkel foglalkozik, van LED-reklámcég és még sok más, például egy jókora LEGO-raktár is. Végül egy idősebb, nyomdai műhelyt vezető vállalkozóval sikerül beszélnünk, akinek részben hasonló problémái vannak. Vathy György lapunknak elmondja, harminc éve üzemelteti a nevét viselő egységet, ahol öt jópártonnás géppel vágják a különféle, speciális íveket a nyomdák megrendelésére, megbízható partnerekkel.

„Mikor én kezdtem, még vonat járt abban az utcában” – emlékszik vissza, hozzátéve, a vállalkozói telep a lehető legjobb helyen van közlekedési szempontból, az előző vezetés alatt sok felújítás is megtörtént szigetelés, tetőcsere, aszfaltozás.

Vathy helyzete annyiból különleges, hogy roppant méretű vágógépeit költöztetni is egy új autó ára lenne, darubérléssel, emberek felfogadásával. Nem beszélve arról, hogy az új telephelyen vastagított beton és hasonlóan kiváló logisztikai lehetőségek kellenének, mint amelyek itt elérhetőek, ilyen telephelyet pedig hiába keresett, legközelebb Budafokon talált volna csak, odáig meg nem viszik el a tonnányi papírárut a megbízók.

Illúziói nincsenek, azt is tudni véli a környékbeli építkezésekből, hogy ide is lakóparkot akarnak majd felhúzni, kizártnak tartja, hogy vállalkozói telepként működhet tovább az Andor60.

Amit ő is és többen mások is nehezményeztek, az a korábbi esetekhez hasonló viselkedés az önkormányzat részéről. „Az Újbuda újságban megjelent kis szösszeneteken és a pályázati kiíráson kívül minket sehogy sem tájékoztattak. Itt vagyok harminc év után, és arra nem méltatnak, hogy idejöjjenek, és azt mondják a szemünkbe, hogy emberek, készüljetek, menni kell majd innen. Ennél egy kicsit többet vártam” – fogalmaz, hozzátéve, harminc éve fizeti a súlyadót, néha két teherautó után is, fizeti az iparűzési adót, ezek mind az önkormányzatot gazdagítják évente többmillió forinttal.

Ehhez képest „egy emailt nem voltak képesek írni nekem” – fűzi hozzá. Majd keserűen leszögezi: „ha el akarják adni, előbb-utóbb sikerülni is fog nekik”.

Fotók: Ficsor Márton