Koronabiznisz – a gyógyszeripar lehet a járvány győztese

2021. április 8.
Sokakban az a kép alakult ki, hogy a gyógyszeripari óriások csak nyerészkednének a válságon. A képlet ennél egy fokkal bonyolultabb. Mutatjuk, mennyire szedhették meg magukat a vakcinagyártók.

Nagy Márton írása a Mandiner hetilapban.

A vakcinagyártás békeidőben közel sem nevezhető a gyógyszeripar legjövedelmezőbb ágának: a kutatás-fejlesztés rengeteg pénzt emészt fel, s még ha dollármilliárdokat ölnek is bele a cégek, a siker akkor sem biztos. Az is előfordulhat, hogy hiába állítanak elő egy hatásos vakcinát, egyszerűen nem lehet piacra dobni. Ennek oka, hogy időközben úgy lecsökkenhet a fertőzöttek száma, hogy ellehetetlenül a megbízható tesztelés – ahogy ez a 2003-as SARS-járvány során is történt. Ráadásul a profitabilitást még egy sikeresen piacra kerülő vakcina esetében sem garantálja semmi. Sokszor ugyanis épp a legszegényebb régiók képezik a felvevőpiacot, emiatt a gyógyszergyártóknak alacsonyan kell tartaniuk az áraikat, ami azt eredményezi, hogy a hatalmas költségek mellett csak kis profitrátával tudnak dolgozni.

Ennek fényében nem meglepő, hogy viszonylag kevesen utaznak a vakcinabizniszben: ez a szegmens a globális gyógyszeripar mindössze 3 százalékát tette ki 2019-ben, azaz a járvány előtt mindössze egy 33 milliárd dolláros piacról volt szó. Összehasonlításképp, csak a rákos megbetegedések gyógyszeres kezeléséből ugyanebben az évben több mint a négyszerese, 142 milliárd dollár folyt be a gyógyszergyártók számláira.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza ki a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

Az, hogy a járvány kitörésekor cégek tömkelege állt neki a vakcinafejlesztésnek, közel sem jelenti azt, hogy a gyógyszeripar hirtelen a globális közjó élharcosává vált volna. Annyi történt csupán, hogy az államok irdatlan mennyiségű közpénzt öntöttek a vakcinafejlesztés támogatásába, amit őrültség lett volna felhasználatlanul hagyniuk a gyártóknak.

Az Airfinity adatelemző cég gyűjtése szerint világszinten 2700 milliárd forintnak megfelelő összeget tesz ki a vakcina­fejlesztésre fordított állami tőke – ez az összes fejlesztési költség 35 százaléka. Ha ehhez még hozzávesszük a nem profitorientált adományokat is – 600 milliárd forintnyi összeg –, akkor azt látjuk, hogy a gyógyszergyártóknak a teljes fejlesztési költség 57 százalékát kellett saját zsebből állniuk.

Az államok irdatlan mennyiségű közpénzt öntöttek a vakcinafejlesztés támogatásába”

Abban természetesen jelentős eltérések mutatkoznak, hogy az egyes cégek mekkora támogatást kaptak. A Moderna vakcináját például szinte teljes egészében állami pénzekből sikerült összehozni, a Pfizer–BioNTech esetében a fejlesztéseket 84 százalékban magántőkéből fizették.

Ha a gyógyszeripar egészére tekintünk, akkor látható, hogy azért tudott ennyi vállalat ilyen gyorsan belekezdeni a fejlesztésekbe, mert az állami támogatások megfelelő védőhálót nyújtottak. Más szóval mivel a legtöbben jórészt nem a saját tőkéjüket tették fel a kutatások sikerességére, lényegében kockázatmentesen vághattak neki a vakcinafejlesztés bizonytalan útjának.

Állami támogatásból termelne profitot a gyógyszeripar?
A verseny a kezdetektől fogva szoros volt. Tudni lehetett, hogy aki az elsők között lesz képes tömegesen hatékony vakcinát gyártani, az egy lényegében végtelen keresletű piacra léphet be, s annyi oltóanyagot adhat majd el, amennyit csak le tud gyártani. A gyártói haszon eleinte csak attól függött, hogy mennyire merték a cégek azzal borzolni a kedélyeket, hogy minél magasabb profitrátával értékesítik az oltásokat.

Az, hogy a létfontosságú gyógyászati termékek iránti kereslet már-már a tökéletes rugalmatlanság iskolapéldája, közgazdaságtani alapvetés. Köznapi nyelven ez azt jelenti, hogy a vakcinákat felvásárló államok lényegében akármekkora összeget hajlandók kifizetni az oltóanyagért.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza ki a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

Ennek kapcsán azonban sokakban komoly etikai aggályok merültek fel. Hiszen egyfelől való igaz, hogy a profitorientált cégek lényegében annyit kérhettek volna el a termékükért, amennyit nem szégyellnek, másfelől viszont mégsem lett volna túl etikus, ha a nagymértékű állami támogatásokból készült vakcinákon akartak volna nyerészkedni. E kérdés felett néhány gyártó szemet hunyt, s kitartott a piaci árazás mellett. Mások, például az AstraZeneca és a Johnson & Johnson azonban bejelentette, hogy egyelőre olyan áron adja a vakcináit, hogy az csupán a költségeit fedezi majd. Így olyan anomáliák álltak elő a vakcinapiacon, hogy a Moderna – amely majdnem teljes egészében közpénzből fejlesztette ki az oltóanyagát, mégis jelentős haszonkulccsal árazta be – nyolc-kilencszer annyit kér egy adag oltásért, mint az Oxford–AstraZeneca-páros. S akkor még a Sinopharmról szót sem ejtettünk – bár a kínai vakcinánál a költségeket homály fedi, így nehezen állapítható meg, hogy mekkora a valódi profitráta.

Arra vonatkozóan csupán találgatások vannak, hogy milyen hosszan adnak védettséget az egyes oltások. Emiatt azt sem tudni, hosszú távon szükség lesz-e arra, hogy évente újra és újra beoltassuk magunkat. Ha ez az eshetőség valósulna meg, akkor dörzsölhetnék a tenyerüket a gyógyszergyártók, ez azt jelentené ugyanis, hogy egy hosszú távú, hatalmas volumenű bevételi forrás kiaknázását kezdték meg a múlt évben. Ha mégsem lenne szükséges az évenkénti újraoltás, akkor a járvány lecsengésével a vakcinák iránti kereslet is beleállna a földbe.

Az árakkal való zsonglőrködés viszont csak rövid távon kecsegteti a cégeket a hatalmas profit ígéretével. Számos szakértő azt jósolja, hogy ahogy beindul a vakcinadömping, s egyre többen dobják piacra a saját terméküket, úgy fog meredeken zuhanni egyes túlárazott oltások ára is. Azaz lényegében a kínálat növekedésével beindulnak a természetes piaci folyamatok, s kialakul egy kedvezőbb egyensúlyi ár.

Hosszú távon még bárki megnyerheti a versenyt
Akár szükség lesz az évenkénti oltásra, akár nem, a vakcinagyártók versenye még közel sincs lefutva. Az, hogy hosszabb távon melyik cég jön majd ki a legjobban ebből a globális sakkjátszmából, ma még megjósolhatatlan. Vannak ugyan jelek, amelyekre érdemes figyelni. Egyfelől közel sem biztos, hogy azok a társaságok, amelyekről ma még úgy tűnik, hogy a legnagyobbat szakítják az eladott vakcinákon, a jövőben is uralni tudják majd a piacot. A kezdeti sikerek oka ugyanis prózai: azon cégek állnak most nyerésre, amelyeknek már a járvány előtt is jelentős gyártói kapacitásaik voltak. Így magától értetődően e gyártóktól rendelték meg az egyes országok első körben a legtöbb vakcinát. A kapacitások bővítése pedig hosszú, nehézkes folyamat. A vakcina-előállításhoz nem elég egy egyszerű gyártócsarnok, amelyet egy hónap alatt a semmiből össze lehetne rakni. Csúcstechnológiás laboratóriumokra van szükség, melyeknek szigorú minőségbiztosítási és alkalmassági vizsgálatoknak kell megfelelniük.

Fotó: Shutterstock

Az efféle bővítéseket célzó beruházások már természetesen elindultak, azonban még így is évekre lehet szükség, hogy teljes kapacitással tudjanak üzemelni. Így pedig ha hosszú távon velünk marad a vírus – s ezáltal az oltással szemben támasztott jelentős kereslet is –, azok a cégek vehetik majd át a piacvezető szerepet, amelyek a leginkább fel tudják pörgetni a gyártást a költségek alacsonyan tartása mellett. Ha valamilyen oknál fogva idővel eltűnne a vírus, az ilyen beruházások felesleges pénzszórásnak tűnhetnek majd a befektetők szemében.

A másik aspektus, amelyet érdemes lesz figyelemmel kísérni, az árazási stratégiák lecsapódása a vakcinagyártók részvényeinek árfolyamában. Egyelőre az látszik, hogy a gyógyszeripar részvényesei – evidens módon – azt preferálták, ha a cég minél nagyobb haszonkulccsal adja el a vakcináit, ezzel tetemes nyereségre téve szert. Ez természetesen érthető, azonban hosszabb távon a társadalmi felelősséget szem előtt tartó, csupán a költségeket fedező árazás is kifizetődő lehet. Így ugyanis ezek a társaságok, bár a közvetlen vakcinaeladásból lényegi profitot valóban nem realizálnak, társadalmi elismertségre és támogatottságra tehetnek szert, ami hosszú távon jelentős hasznot hozhat a konyhájukra. Emiatt elképzelhető, hogy a jövőben pont ők lesznek azok, amelyek képesek lesznek nagyobb szeleteket is kihasítani a gyógyszeripari tortából.

Nem csak a vakcinában van pénz
Bár a világ figyelme most leginkább a vakcinákra összpontosul, a gyógyszergyártók egy másik terepen is elszánt harcot vívnak a vírus ellen. A múlt évben sorra röppentek fel olyan hírek, hogy egy-egy eddig is ismert gyógyszer hatásos lehet a koronavírus ellen. Ezekről a kezdeti lelkesedést követően zömében bebizonyosodott, hogy a hatásosságuk tudományosan nem támasztható alá. Volt azonban két hatóanyag – a favipiravir és a remdesivir –, amelynek esetében sikerült bizonyítani, hogy valóban meggátolhatja a súlyosabb betegség kialakulását, és csökkentheti a halálozási rátát, így segítve a járvány elleni küzdelmet.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza ki a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

Ennek megfelelően jelentős kereslet mutatkozik az e hatóanyagokat tartalmazó készítmények iránt. A Gilead, a Veklury márkanéven forgalmazott, remdesiviralapú készítmény gyártója például idei előrejelzésében 1000 milliárd forintnak megfelelő összegre becsülte az ebből a gyógyszerből származó 2021-es bevételét. Hasonló tendenciák figyelhetők meg a favipiravir piacán is, amelyet Magyarországon már nemcsak a kórházi kezelésben alkalmaznak, hanem a háziorvosok is felírhatják a koronavírusos betegeknek.

Hiába azonban a hatalmas pillanatnyi kereslet, az e gyógyszerekben utazó cégek sikere valószínűsíthetően csak átmeneti lesz. Abban ugyanis a legtöbb szakértő egyetért, hogy a vakcinák segítségével mindenképpen megszelídíthető a járvány. Így a legtöbb esetben ha valaki megfertőződik, elkerülhető lesz a kórházi kezelés, hiszen nem alakulnak majd ki súlyosabb tünetek és szövődmények. Ez attól függetlenül így lesz a tudósok szerint, hogy végül szükség lesz-e az évenkénti újraoltásra – s így pedig jelentősen visszaszorul majd a koronavírus kezelésére alkalmas gyógyszerek iránti kereslet is. A gyógyszergyártóknak viszont nincs okuk a szomorkodásra: a vakcinaeladásokból befolyó összegekhez képest az így kieső bevétel csupán aprópénz számukra. 

A szerző a Makronóm újságírója.

Nyitókép: Shutterstock

Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Én hiszek abban, hogy ez nem a Kína által kirobbantott III. világháború, sőt elhiszem a denevér meg a tobzoskakígyó meséjét is meg azt is , hogy Vuhanban békés célú koronavírust fejlesztettek sok (kínai, brit, cseh, dél-afrikai, amerikai, brazil stb) változatban.

És Kína áll győzelemre, nem a gyógyszeripar.
A gyógyszeripar legfeljebb anyagilag nyertes.

Azt olvastam, hogy Orbánnak Felcsúton már saját vakcinagyártó üzeme van. Mindketten ugyanazt a hírforrást olvastuk.......

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés