Riport egy fasiszta fővárosból
Áporodott még a levegő is a Várban, bár szerencsére sűrűn megszakítja egy-egy modern, 1945 után épült ház a barokk épületek giccses sivárságát. – Ezt is nekünk, németeknek köszönhetik, de hálát aztán hiába várnánk – jegyzi meg keserűen a hangtechnikus kolléga.
nemigen láthattak még nyugati autót errefelé. Megérkeztünk: Maszájné Várdai Márta, a kerület polgármesterének hivatala előtt állunk meg. A kerületvezető ugyanis olyan autentikus forrás a kormány szándékait illetőleg, hogy magának a kormánynak a képviselőit nem is szükséges megszólaltatni.
Maszájné kérdésünkre elárulja, szerinte miért akarja eredeti állapotában visszaépíteni a neonáci magyar kormány többek között József Főherceg Fagylaltozóját.
– Egyértelműen az épülő fasizmus tanúi vagyunk! – mondja a polgármester. Rögvest szimpatikus lesz ez az asszony, ahogy irodájába invitál: a falakon függetlenségét jelző Bayer Zsolt-karikatúrák függenek, valamint szakmai hozzáértését dicsérő levelek tucatjai a Várnegyed önkormányzati lakásbérlőitől és parkoló autósaitól, bekeretezve.
– A Fagylaltozó, igen, hát ez is mutatja, mit művel a kormány múltunk élő részeivel – panaszkodik a polgármester, aki kijelenti, tudomása van róla, hogy az összes visszaállított szobor fejét Orbán Viktor arcmására cserélik, mi pedig elhisszük neki, annyira meggyőző.
Amikor a sittet hordták el, nem szóltam, mert nem voltam sitt. Most nincs, aki értem szót emeljen – zárja Maszájné szomorú mondandóját.
Az egyértelmű történelmi párhuzamot a stábunk által megkérdezett történész is alátámasztja. Várungi Krisztián kizárólag a korhűség kedvéért Wehrmacht-egyenruhában jelenik meg, halkan fütyüli a Horst-Wessel Liedet. Szívünk kicsit schneller dobog, de a történész komor tekintettel mér végig minket. Logikusan beszél, alaposan érvel.
– Tehát Orbán Viktor rekonstrukcionista politikája a második világháború előtti időszak építészetét szeretné visszahozni. Ahogy azt a korszakot is – summázza kérdésünkre. Majd visszakérdez. – Mit mond maguknak az, hogy 1944-45?
Tanácstalanul bámulunk rá.
– 1944-45 egyenlő 1899! – vágja rá indulatosan. Sajnálhatjuk, hogy egy ilyen koponya nem Németországból segít rámutatni az orbáni rendszer történelmi visszásságaira, így a feladat egésze ránkfüggetlenedik.
A városkép kapcsán szakértők más problémákra is rámutatnak.
– mondja tévénknek Julie Koenigsbrau, a STOP! nevű magyarországi szervezet társügyvezetője, aki kiváló ismerője a magyar viszonyoknak, hiszen már három hete Budapesten tartózkodik. Julie hősies kiállása külön portréfilmet érdemelne: konzervatív texasi szülők gyermekeként fiatalon előbb a Frusztrált Neoprotestáns Kertvárosi Amerikai Szülők Filmekben Felbukkanó Mellbimbók Miatt Háborgó Szövetségének helyi vezetőjeként mutatta meg tehetségét. Ám annyiszor szembesült azzal a diszkriminációval, amit a magát nyitottnak hirdető szervezet a magukat félig férfinek, félig mogyorós pelének identifikáló genderű személyekkel szemben tanúsított, hogy csalódottságában kilépett.
A fordulópont az volt, amikor elnyerte egy mindentől is független hálózat Demokráciaexport Ösztöndíját, és ennek keretein belül Magyarországra repült. Itt hasonló vehemenciával vetette be magát a szervezőmunkába, megalapította a Dühösen Néző Rövidhajú Nők A Kvótákért Mindenhova (STOP!) nevű szervezetet, amely népszerűsége kulcsa a nyitottságában rejlik: két diploma, egy macska és egy Aladdin-nadrág felmutatásával
A STOP! és a Cipzár Egyesület nemrég közös, alaposan kidolgozott javaslatcsomagot tett le a kormány asztalára az LMBTQ-közösség jogairól a játszótéri körhintákon; szerették volna, ha komolyan veszik őket. De, mint Julie mondja, a korszakváltónak szánt vitaanyag lapjain azóta Németh Szilárd pacalt kockáz, a címlappal pedig Novák Katalin pucolja az ablakot.
– Ami paradox, hiszen ami egy ilyen hibrid rezsimben igazán hiányzik, az éppen nem más, mint a demokrácia valódi értéke, a transzparencia – teszi hozzá:– Demokratikus, átlátható üvegablakokat akarunk!
A demokrácia és az átláthatóság valóban hiánycikk az orbáni Magyarországon. S ahogy sokakkal beszélgetünk, lassan egy egész Európát fenyegető problémagóc képe bontakozik ki előttünk. Gáspár Menyhért Boldizsár filozófus segít nekünk eligazodni eme ismeretlenül is ismerős tájon.
– A családtámogatási rendszer megföllebbezhetetlenül a gazdagoknak kedvez. A tőkefasizmus egyértelmű visszafonódása (Hegeli értelemben vett szintézise) zajlik a szemeink előtt, már fölöttébb nem is leplezi magát, igazán felösmerhetnénk – mondja az ismert filozófus, hangja kicsit megremeg.
Amikor arról kérdeznénk, miért hagyta ott Kelet Svájcát Európa Gettójáért, türelmetlenül leint: most nem róla van szó, hanem az emberekről.
– A szimbolikát fontos nézni, a nyelvi kódokat: Fagylaltozó, tehát hideg, hideg, tehát északi, Észak a fehér ember lakhelye: ez a tér a fehéreké, ezt üzeni a rezsim – összegzi a gondolkodó, majd a gyakorlati részletekre is kitér.
– A kifosztott, kiszipolyozott polgárok pénzéből a kormány azoknak a családoknak ad, ahol a nő – igen, ez a nürnbergi faji törvényeket idéző kitétel szerepel az alaptörvényben is! – vállalja, hogy félévente legalább kettő, NB2-es méretű stadiont szül. – Gáspár Menyhért Boldizsár összevonja bozontos szemöldökét. – Fölháborító! A nép zöme éhezik. A rettegés és a szűkölködés (adornói és weberi értelemben vett osztálytudat hiátusa miatt) miatt kényszer-létstratégiákat alakítanak ki, vagy éppen elmenekülnek – teszi hozzá.
A jelenséggel később magunk is szembesülünk, amikor az utcán egy dobozokat pakoló férfit kérdezünk arról, milyen a megélhetés most Magyarországon. Kiderül: aki kivételezett volt eddig, az 2021-ben is az marad.
– A pártkatonák kapnak tökfőzeléket fasírttal a fasiszta menzán, a többieknek Gyurcsány Ferenc vesz a magánvagyonából tejet meg kenyeret, Jakab Péter néha főz egy paprikás krumplit, vagy krumplistésztát, mikor hogy – mondja a járókelő, aki azért dobozol, mert költözik: nem bírja tovább ebben az országban. Unszolására azért fellépcsőzünk vele egykori lakhelyére, kivezet minket az erkélyére. A fasiszta-kék Dunára és taszító, historizáló házutánzatokra tárul a szörnyű panoráma, a szép berlini galambszürke egységhez szokott szemünk szinte vibrál a torz toronyrengetegtől, ráadásul ijesztően sok közülük valamely bigott egyház templomához tartozik.
– Sokan tartottunk régebben kecskét az erkélyen, ezzel valahogy ellensúlyoztuk a rasszista tombolást – avat be a férfi, – de aztán Orbán ezt is tönkretette. Most esténként állandóan be kell hordani a lakásba a kecskéket,
Elszomorodva szállunk vissza a stáb autójába, eltelve a látottak súlyával. Igyekszünk aprókat lélegezni Hegyeshalomig, hogy minél kevesebb levegőt szívjunk e mérgezett földön. Közben óhatatlanul is az ósdi falakat bámuljuk, tekintetünk néha megakad egy-egy panelház megnyugtató téglatestjén. Soha többé csattogó bakancsokat! Soha többé fasiszta, birodalmi építészetet!
Cikkünk minden erőltetett és anakronisztikus történelmi párhuzama csupán a véletlen műve, véletlen volt, ott se voltunk.
Összesen 59 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
ez jo
Remek!
Az első itteni megjelenésétől számon és nagyra tartottam Veczánt, de ez az oldala eddig ismeretlen volt. VÉRPROFI.
És köszönet, rég nem nevettem ilyen jót. A Fehér Könyv mellé, ami a nemzeti vagyon elherdálásáról és széthordásáról szólhatna, ezt a nagyszerű Deutsche Welle és magyar ellenzék paródiát is oda kellene rakni, h. fogalom lehessen a Nyugat Magyarország iránt tanúsított "jóakaratáról" és az ellenzék végtelen ostobaságáról. Ezt a szakirodalmat kéne minden háztartásba eljuttatni, talán hatna, mindenesetre, senki sem mondhatná, h. neki fogalma sem volt arról, h. mire szavaz.
A Kerpel Nóniusz által leközölt, kívánt vári palota-modernizálás modell a hű tükre a féleszű csürhe lelkének. Normális ember NINCS, akinek ez tetszhetne. Förtelem, de legalább totál diszfunkcionális és ebből egész jól meg lehet élni a szabad, de teljesen tájékozatlan választó rétegek "jóvoltából". Ennyit a Demokratikus Koalícióról.
Bejelentkezés