amely rugalmasabb, bázisdemokratikusabb terrorelhárítást és rendvédelmet tesz lehetővé.
Eszerint az egykori Uberhez hasonló rendszer szerint bárki jelentkezhetne terrorelhárítónak, aki éppen egy terrorcselekmény helyszíne környékén tartózkodik és regisztrált az applikációra. Gyors, online elérhető gyakorlóvideókon alapuló kiképzést, majd, miután aláírta a felhasználási feltételeket, megkapná a fegyvert, de csak arra az időre, amíg zajlik a terrorcselekmény. „De nem riadunk vissza az outsorcingtól sem, ellentétben a feudális bandériumokra támaszkodó kormánytól” – teszi hozzá Karácsony, aki az átláthatóság mellett a szakértelmet tenné központi szemponttá, és azt sem tartja kizártnak, hogy a terrorelhárítást kiszervezi a terroristákhoz. „Valljuk be, ők legalább értenek hozzá, bár a nemi diverzitás tekintetében még kihívásokkal küzdenek” – teszi hozzá józanul. Nehéz vele nem egyetérteni.
Mégis, a főpolgármester hangjában némi bizakodás csendül, és ezt az érthető optimizmust hallom ki minden kétségbeesett hang mögül. Nem nehéz kitalálni, mi áll emögött: a magyarokban feltámadt a remény, hogy az amerikai elnökválasztás eredményei megindíthatják az olvadást az autokrácia jeges markába merevedő Magyarországon, és egyszer beköszönt a tavasz.