Válaszúton a magyar jobboldal

„A közbeszéd alakítói pillanatnyilag egy optikai csalódás áldozatai, mert a választók április 12-én nem közvélemény-kutató intézetekre szavaztak, és még csak nem is két politikai ajánlat között választottak, hanem egészen egyszerűen arról hoztak ítéletet, ami a médiában megjelent. A választási kampány interjúkkal vette kezdetét, hangfelvételekkel folytatódott, mígnem egy országos valóságshow jellegét öltve, szivárogtatásokkal, »kitálalásokkal« ért a célegyenesbe. Közhely, hogy ez a kampány nem programokról vagy a kormányzat teljesítményéről szólt, hanem történetekről, de ezt az evidenciát nem elég elfogadni, értelmezni is kell.

Magyar Péter sztorija állt szemben Varga Judit sztorijával, az influenszertüntetés élménye állt szemben a Harcosok Klubja-élménnyel, a Facebook a közmédiával. Abból látszik, hogy a Tisza Párt is tisztában van győzelmének természetével, hogy első lépésként a média fölött mondott ítéletet, hiszen a kampány digitális ködéből előlépve ezen a téren tudja egyöntetű felhatalmazással érvényre juttatni azt a médiaélményt, amelynek politikai startupként a genezisét és a felemelkedését köszönheti. A média természetesen csupán a valóság egy kis szelete, de még ha igaz is, hogy a nemzetközi válsághelyzet begyűrűzése nélkül nem jöhetett volna létre a Tisza-kétharmad, akkor is lényeges marad, hogy nem a válságkezelés módjáról született ítélet, hanem a politika médiareprezentációjáról.

Egy posztindusztriális társadalomban még a spontán erkölcsi felháborodáshoz is kampánystábra, költségvetésre és profi menedzsmentre van szükség, nemhogy egy választási győzelemhez. Az influenszertüntetéstől a rendszerváltó nagykoncertig, a Harcosok Klubjától a Magyar–amerikai barátság napjáig fokozódott a médiaesemények és -élmények vetélkedése. Volt koreográfia, voltak celebek, amerikai vendégek és volt lézershow. A szervezés professzionális és tökéletes volt. Csakhogy a választók éppen e tökéletesség ellentétét akarták. A végletekig felfűtött politikai hangulatban ugyanis nem a professzionális szervezés volt a döntő, hanem az őszinteség percepciója és a szimbolikus határátlépések iránti igény.”

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala