„A továbbtanulás egy álom, ugyanakkor menekülőút is” – Antal István a Mandinernek

2021. február 1. 15:14
Miért tanul egy szegény sorsú roma fiatal szociálpolitikát az egyetemen? Milyen kezdeményezések segíthetik a felemelkedést? A roma példaképeket bemutató, újrainduló sorozatunkban ezúttal Antal Istvánnal, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért, azaz a KINCS Társadalmi Csoportok Kutatóközpontjának vezetőjével beszélgettünk. Interjúnk!

Több mint öt éve már, hogy a Mandiner elkezdte a példaértékű cigány életutakat bemutató Roma Példaképek portrésorozatát. Most új lendülettel vágunk bele a folytatásba!

***

Roma fiatalként hogyan került éppen a szociológia szakra?

Az egyetemen szociálpolitikát végeztem, szociológiából pedig doktorálok, a disszertációm leadása és megvédése még hátravan. Miután leérettségiztem, arra jutottam, szeretnék olyasmit tanulni, amivel a közösség számára hasznossá tudom tenni magam. Nem volt könnyű bejutni a Pécsi Tudományegyetemre, és nagyon hálás vagyok, hogy mégis e gyönyörű városban tanulhattam. Már akkor érdekelt a közélet, a romaügy, elnyertem több különböző ösztöndíjat, próbáltam élni a lehetőségekkel. Sikerült.

Tudatosan hangzik. Mit szólt a család, a környezet?

Elviekben támogattak, de nem igazán tudták, miről van szó.

Édesanyám egyszerű, hat osztályt végzett cigányasszony volt,

tizenkét éves korom óta egyedül nevelt, mégis segített ezen az úton. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy először a foci vitt előre, tizennégy évesen még inkább a labdára gondoltam, nem a tankönyvre, ami talán érthető. Aztán rájöttem, hogy a sport önmagában kevés. Nem volt egyszerű sztori, a továbbtanulás egy álom, ugyanakkor menekülőút is volt egyszerre.

Rögtön bekerült a jezsuita szakkollégiumba?

Már az egyetemi évek alatt találkoztam Hofher József jezsuita szerzetessel, és mondhatom, lelki vezetőmmé lett. Vele kezdtünk el azon gondolkodni, hogy a pasztoráción túl mivel lehetne segíteni az érvényesülésre vágyó, tenni akaró roma fiataloknak, akik bekerültek a felsőoktatásba. Hasonló kezdeményezések már korábban is voltak, ám a 2011-ben alakult, egyházi fenntartású bentlakásos szakkollégiumok valóban újdonságot hoztak. Friss diplomásként ott voltam a kezdetek kezdetén, rögtön belefolytam a munkába. Négy szakkollégium, református, evangélikus, görögkatolikus és a római katolikus oldalról a jezsuiták által létrehozott intézmény indult el akkor. Mára ez a hálózat jócskán kibővült.

Mennyire volt nehéz a kezdeti időszak? Minden érintett örült az elképzelésnek?

Az egyházak mellett a polgári kormány is elköteleződött a roma szakkollégiumok ügye mellett, nemcsak elvi, hanem anyagi támogatást is kaptunk. Valóban történelmi időszak volt, példamutató összefogás jött létre egy társadalmi szempontból kiemelkedő fontosságú ügyben. Ennek a hírét ugyanakkor el kellett terjeszteni, meg kellett győzni a célközönséget is arról, mennyire fantasztikus ez a felsőoktatási képzést kiegészítő lehetőség.

Jártuk az egyetemeket, személyesen is beszélgettünk a roma fiatalokkal,

próbáltuk bevonni őket ebbe a munkába. Nem ment simán, de a kezdeti férőhelyeket rögtön be tudtuk tölteni. Aztán, ahogy jöttek a sikerek, egyre többen próbáltak bejutni hozzánk, bővült a keret.

Mi járt pontosan ezzel? Mit nyújt egy roma szakkollégium?

A képzés idejére szállást, ösztöndíjat, nyelvtanulási lehetőséget, izgalmas programokat, nem utolsó sorban pedig a közösséghez tartozás élményét. Mindez komoly felhajtóerővel is bír, hiszen az érettségi előtt állóknak is perspektívát jelent, a költségek miatt aggódó, nehéz sorsú szülőknek pedig biztonságérzetet adhat ez az intézmény. Mindez pedig nagyon komolyan erősíti a roma értelmiségi réteget. És még egy lényeges hívószava van: a szakkollégiumok vállaltan segítenek ápolni a kettős, cigány és magyar identitást is.

Mennyire sikerült az indulás óta tudatosítani az érintettekben, hogy a továbbtanulás a felzárkózás egyik kiemelt eszköze lehet?

Bár a roma közösség csupán egy-két százaléka jut el a felsőoktatásba, ez az arány szerencsére egy ideje folyamatosan javulóban van. Jelenlegi munkahelyemen, a Kopp Mária Intézetben vagy rövidítve a KINCS-ben végzett kutatásaink során arra jutottunk, hogy a cigány családokban megvan a nyitottság és a szándék a gyermekek taníttatására, szakmához jutására. A valóság, az anyagi háttér vagy a családtól, közösségtől való eltávolodás nehézségei azonban gyakran gátját képezik a felemelkedésnek.

Aki többre viszi, sokszor kikerül az eredeti közösségéből, ami nem könnyű.

Ezt láttam a szakkollégistákon is, ugyanakkor ez a jelenség egyébként nem feltétlenül romaspecifikus, a vidéken élő, szegényebb sorból érkező fiatalokra is jellemző lehet. A motiváció mindenesetre megvan, csak eltökéltnek kell lenni. Számos kormányzati intézkedés, egyházi és civil kezdeményezés erősíti ezt a folyamatot, vannak sikerek, de még nagyon sok a teendő.

Pontosan milyen feladatot végez a KINCS-en belül az ön által vezetett Társadalmi Csoportok Kutatóközpont?

2018-ban alakult meg ez a szervezeti egység, jelenleg heten vizsgáljuk a felzárkózási folyamatokat, programokat, kifejezetten családpolitikai szempontból. Ez igen sokféle kutatást jelent, elemezzük a szociálpolitikai rendszereket, a támogatások hatásait és a szegénységi adatok alakulását.

Mikrotémákba is belemegyünk,

próbáljuk megismerni a roma többségű iskolák pedagógusainak motivációit, áttekintjük a kompetenciamérések eredményeit.

Milyen következtetésekre jutottak?

Mondok egy fontos példát! Egyik kutatásunk során kiderült: a tanulmányi eredményeket nem a roma-, hanem a családi háttér befolyásolja. Ahol rendezett, anyagilag stabil a „hátország”, ott jobban megy a tanulás. Az oktatási rendszer önmagában és általában az ilyen hiányosságokat nem tudja eléggé hatékonyan kompenzálni. Vizsgáljuk ugyanakkor azokat a tényezőket, támogatói lehetőségeket is, amelyek segítenek eljutni az általános iskolától az egyetemig a hátrányos helyzetű fiataloknak. Számos ilyen út van, akár egy borsodi zsákfaluból is be lehet kerülni az orvosi egyetemre.

A kormány korábban kijelölt 300 olyan hátrányos helyzetű települést, amelyek felzárkózását egyfajta mintaprogram keretében próbálja elősegíteni. Az ügygazda a Belügyminisztérium. Ebben a projektben is van dolguk?

Vizsgáljuk ezeket a településeket, háttéranyagainkkal segítjük az úttörő program megvalósulását. Az első körben 30, most már 70 helyszínen zajlik a minisztérium által koordinált munka. Az idén ez a szám tovább emelkedik majd.

Több, a sztereotípiákat cáfoló tapasztalatunk is van,

többek között a családtámogatások igénybevétele vagy a termékenységi magtartás kapcsán, például léteznek olyan, inkább romák által lakott falvak is, ahol  ugyanannyi gyermeket vállalnak a romák, mint a többségi társadalomhoz tartozók. A pontos okokat kutatjuk és folytatjuk a demográfiai síkon zajló vizsgálatokat. Mindenesetre addicionális információkat tudunk adni a kormányzatnak arról, milyen hatásai vannak az egyes családpolitikai intézkedéseknek.

A kutatási eredményekből akár jogszabályi finomhangolások, módosítások is következhetnek?

Mi elsősorban információt tudunk biztosítani, a jogszabályok alakítása a politikai döntéshozók kezében van. Az a fontos, hogy a közösség javát szolgáljuk.

Ellenzéki vád, hogy a családpolitikai támogatások nem a szegényeket, hanem a középosztályhoz tartozókat, vagy az annál is gazdagabbakat segítik. Ezt igazolják a kutatásaik, vagy sem?

Érdemes fenntartásokkal kezelni az ilyen kritikákat, illetve az ellenzék véleményét. Ez a sommás megállapítás ugyanis hamis. A roma közösség esetében is óriási előrelépés történt 2013-at követően a foglalkoztatás terén. Soha nem dolgoztak annyian, mint a járványt megelőző időszakban, továbbá a gazdasági fellendülés eredményeit a szegényebb rétegek is erőteljesen érzékelték. A munkához kötött családtámogatási eszközöket pedig így a romák is igénybe tudják venni. Megnéztük, a felzárkózó településeken mennyien élnek az otthonteremtési kedvezménnyel, azaz a CSOK-kal, s arra jutottunk, hogy általában igen magas ez az arány. Vagyis a cigány családok is élni tudnak ezekkel a lehetőségekkel. Pozitív fordulatnak látom, hogy a segélyalapú politikáról a kormány áttért a foglalkoztatás-centrikus irányvonalra. Ennek sikerét a KINCS kutatásai is igazolják.

Ez az irányvonal szorosan a 2010 óta regnáló kormányokhoz köthető. Ha jövőre az ellenzék nyeri a választást, mire lehet számítani?

Szerencsére a 2011-ben magyar kezdeményezésre született uniós, és az arra alapozó nemzeti roma keretstratégia alapvetően rögzíti az irányokat. Európai szinten, a 2021 és a 2030 közötti időszakra újabb ilyen dokumentum készült el, ebből pedig újabb magyar keretstratégia is formálódik. Vagyis további tíz évre tudunk tervezni, megvannak a szükséges eszközök is. Ahogy eddig, a jövőben is fontos lesz a romaellenesség elleni küzdelem. Másrészt mindenki jobban él,

egyre többen kapaszkodnak ki a szegénységből,

aligha örülnének annak, ha változna a mostani szisztéma. Természetesen, még mindig nem teljesen rózsás a helyzet, de már elindult valami, mert a közfoglalkoztatásból is egyre többen tudnak az elsődleges munkaerőpiacra bejutni. Folytatni kell a mostani programokat.

Említette az előítéletességet. Ezen a téren milyen változásokat lehet tapasztalni?

Érdekes módon erről nem lehet olvasni egy ideje kutatásokat. Létező problémáról van szó, személyes benyomásom ugyanakkor, hogy rendszerszinten csökkent ez a jelenség. Úgy vélem, a pozitív példák bemutatása jelenti az egyik leghatásosabb fegyvert a társadalmat mérgező rasszizmus ellen. Többek között ezért jelentettük meg a KINCS kiadásában a sikeres roma nőket bemutató kötetünket. Van még min dolgozni, fontos az őszinte, ám érzékeny kommunikáció is. A lényeg az, hogy a középpontban a gyermek legyen, ezt sokszor a jogvédő szervezetek is elfelejtik.

Mivel foglalkozik a kutatóközpont a következő időszakban? Mik a tervek?

Folytatjuk a családpolitikai intézkedések hatásának felmérését a roma közösségekben, továbbá a mostani programok hosszabb távú, több évtizedes következményeit is próbáljuk kutatni különböző elemzések révén. Külön foglalkoznánk a roma lányok, a roma fiatalok és idősek életkörülményeinek, kilátásaik alakulásával, a roma szakkollégisták motivációival, elképzeléseikkel, terveikkel. Ők már felzárkóztak, nekik sikerült, és érdekes kérdés, hogyan képzelik az életüket. És lesz dolgunk a már említett, a kormányzati programban résztvevő településeken is.

Önnek ki a példaképe?

Talán meglepő lesz, de Jézus Krisztus.

A hitem rengeteget segített,

segít a mindennapokban. Úgy tapasztalom, ha őt követem, nem érhet valódi baj. Ez a valódi hivatásom.

Fotók: Mátrai Dávid

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés