„Kúria nélkül nincsen jogállam” – Varga Zs. András a Mandinernek

2021. január 19. 10:00
A Kúria nem az egyéni ötletek megvalósításának terepe – vallja Varga Zs. András. A frissen hivatalba lépett elnököt a megválasztása körül felmerült kritikákról is kérdeztük, de interjúnkból az is kiderül, miért lehet a bíróság a „legveszélyesebb hatalmi ág”, és mikor költözhet vissza a Kúria a Kossuth térre.

Interjúnkban a Kúria frissen hivatalba lépett elnöke elmondja:

  • VAN-E ÍTÉLKEZÉSI TAPASZTALATA EGY ALKOTMÁNYBÍRÓNAK
  • MIT GONDOL SCHIFFER ANDRÁS KRITIKÁJÁRÓL
  • HOGYAN HATOTT A FELFOKOZOTT POLITIKAI HANGULAT A KÚRIÁRA
  • MIÉRT LEHET A BÍRÓSÁG A LEGVESZÉLYESEBB HATALMI ÁG
  • MIHEZ VEZET, HA LASSAN MINDEN ALAPJOGNAK MINŐSÜL
  • MI A KÚRIA A MAGYAR ÁLLAMISÁGBAN BETÖLTÖTT SZEREPE
  • MIKOR KÖLTÖZHET VISSZA A LEGFŐBB BÍRÓI FÓRUM A KOSSUTH TÉRRE
  • HOGYAN VISZONYUL ELŐDJE, DARÁK  PÉTER MUNKÁSSÁGÁHOZ

Január másodika óta tölti be a Kúria elnöki tisztségét. Rögös út vezetett idáig, hiszen októberben az Országos Bírói Tanács még arra hivatkozva nem támogatta a jelölését, hogy „korábban a bírósági szervezetrendszerben egyáltalán nem végzett ítélkezési tevékenységet, tárgyalótermi tapasztalattal nem rendelkezik”. Nem lát problémát ezzel a helyzettel kapcsolatban? 

Az Országos Bírói Tanács jogosult a jelöltről véleményt nyilvánítani, ezt megtette. Korábban sem kommentáltam, most sem szeretném kommentálni. Az OBT véleménye nem konstitutív, hanem deklaratív. Tartalmát tekintve viszont annyit azért mindig elmondtam, hogy rám nézve alapvetően pozitív, egy tárgyi tévedés van benne: az, hogy nincs bírósági igazgatási tapasztalatom, nem igaz. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban elég sok évet működtem, tegyük hozzá, hogy az OBT-ben is. Ha ezt maga az érintett szervezet nem tekinti bírói igazgatási tevékenységnek, hát én mit mondhatnék?

Elsősorban az ítélkezési tevékenység hiányát emelték ki.

Ezt sokan mondták, nem a Tanács találta ki. Mindenféle egyéb helyekről kezdték el felvetni. Ez akkor igaz, ha azt, hogy az Alkotmánybíróság 2012. január elseje óta ítélkezik, mégsem tekintjük ítélkező tevékenységnek. Erre szoktam mondani:

a politikai diskurzus lényege, hogy mindenki azt mond, amit akar, nem kell alátámasztani.

Tekintsük ezt is politikai véleménynek! Mivel én nem fogalmazhatok meg ilyet, tudomásul veszem, hogy vannak, akik úgy gondolják, az Alkotmánybíróság nem ítélkezik. Igaz, ezt máshogy tudja az Emberi Jogok Európai Bírósága, máshogy tudja az Alkotmánybíróság, máshogy tudom én... De a politikai vélemény az politikai vélemény, tiszteletben tartom.

Schiffer András, egykori évfolyamtársa a megválasztása után terjedelmes cikkben kritizálta az Indexen. Sérelmezte, hogy megválasztását két 2019-es törvénymódosítás tette lehetővé. Ezeket „Lex Varga Zs.”-nek nevezte. Mit szól az elnevezéshez? Találó?

Megtisztelő, hogy kedves volt évfolyamtársam ezt ennyire fontosnak tartja, de valószínűleg nem az. Szintén számtalan helyen elmondtam, hogy amennyiben ez Lex Varga Zs. lett volna, akkor Varga Zs. december 31-ig az Alkotmánybíróságon ülhetett volna. De nem ülhetett, mert a róla szóló országgyűlési szavazást megelőzően le kellett mondania. Ezt október 16-án meg is tettem. Akkor ez egy nehéz döntés volt, de utóbb kiderült, hogy nagyon hasznos volt eltölteni két és fél hónapot a Kúrián, a hivatalba lépésem előtt. Ez nagyságrendekkel könnyítette meg a helyzetet. Ettől még olyan, hogy Lex Varga Zs., nem létezik.

Az ellenzéki pártok is élesen bírálták a kinevezését. A momentumos EP-képviselő Donáth Anna egyenesen pártkatonának nevezte.

Nem esnek jól ezek a minősítések.

Van bírósági ítélet még a kétezres évek közepéről, hogy igazságügyben dolgozót, törvény szerint függetlenségre kötelezettet nem szabad pártkatonának minősíteni. Ez ténykérdés. Többet nem tudok erről mondani.

Ez a felfokozott politikai hangulat mennyire nyomta rá a bélyegét az érkezésére? Hogyan fogadták a Kúrián a kollégái?

A kúriai bírák komoly emberek. Nyilván olvasnak újságot, adott esetben kommenteket is, ám az év tulajdonképpen minden egyes napján – még a szabadnapjukon is – azzal foglalkoznak, hogy mások állításait megítélik. Ettől bíró a bíró. Nyilván azt is el tudták dönteni, hogy ezek a sajtóban megjelent állítások mennyire vehetőek komolyan. Lehetnek olyanok, akik azelőtt nem kedveltek, és vannak olyanok is, akik előtte kedveltek. Nyilván olyanok is akadnak, akikben megváltozott ez a hozzáállás. De bírókról beszélünk. Ők pontosan tudják azt, hogy egy intézményben, egy bíróságon hogyan viselkedünk egymással, és azt tudom mondani, hogy semmilyen negatív tapasztalatom nem volt. Persze a nyakamba sem borultak.

Egy bíróságnak az alapvető kommunikációs stílusa a visszafogottság. A Kúriáé különösen.

Vegyük tovább a kritikákat! A Helsinki Bizottság is hosszú szemlével készült a korábbi megnyilatkozásaiból. Például: a bíróság „a legveszélyesebb hatalmi ág”, a jogállamiság „egyedüli értelmezője a bíróság” és „a teljesen kötetlen értelmezés látványosan ahhoz vezetett, hogy a bíróságok fölébe nőttek a politikai hatalmi ágaknak”. Ehhez mit szólt?

Ha azt kérdezi meg, hogy a Helsinki Bizottság által összeollózott szövegről mi a véleményem, arra megint csak azt mondom, hogy politikai véleményre nem válaszolhatok, mert politikai véleményre csak politikai véleménnyel lehetne, azt pedig nekem nem szabad. Még mielőtt bárki elkezdi vitatni:

a Helsinki Bizottság véleménye attól politikai vélemény, hogy nincs alátámasztva.

Márpedig azok a kijelentések, amiket összeollóztak, azok eredeti megjelenési helyükön alá vannak támasztva, lábjegyzetekkel, magyarázatokkal, indokolásokkal. Az idézett mondatok jogtudományi működésem során megfogalmazott szövegekből valók. Ezek átkerültek politikai kontextusba, ettől kezdve el vannak szakítva tőlem a saját mondataim, és nem kommentálhatom őket.

És hogyan fejtené ki bővebben a „legveszélyesebb hatalmi ág” kifejezést?

Ez nem az én személyes véleményem. Létezik két nagy iskola a világon. Az egyik azt mondja – és ez a 19. században igaz is volt, amikor ezt az Egyesült Államokban megfogalmazták –, hogy a bíróság a legkevésbé veszélyes hatalmi ág, tudniillik nincs se fegyvere, se pénzjegynyomdája, vagyis csak verbális döntéseket tud hozni, de ezzel nagyon sokat nem tud ártani. Ez egy államon belül és egy meghatározott történeti korszakban nagyon sokáig igaz is. Igen ám, csakhogy van egy másik iskola, ami Kanadából indult, de európai uniós tagállamok, illetve nemzetközi bíróságok vonatkozásában is elég sokan elemezték. Magyarországon Pokol Béla professzor foglalkozott ezzel különösen sokat. Ez az iskola azt mondja, hogy szépen lassan egy új kormányforma alakult ki, fokozatosan átkerültek a bíróságok kezébe olyan döntések – s ezen érti részben a rendes bíróságokat, de még inkább az alkotmánybíróságokat, a nemzetközi, vagy nemzetek fölötti nagy bíróságokat –, amelyek hagyományosan a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat illetik meg. Még egyszerűbben: szépen lassan eljutottunk oda, hogy

a törvényhozó és a végrehajtó hatalom vált kiszolgáltatottá a bírósággal szemben,

mert a bíróság bármely kérdést felülbírálhat. Nem egyedi döntésekről van szó, hanem arról, hogy általános, nagy közpolitikai kérdések felvethetősége bíróságon dől el. Ha ezt nemzetközi szervezetek, mondjuk a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európai Unió Bírósága felől nézzük, azt látjuk, hogy felerősödött a hatalom, s ezt fogalmazzák meg úgy sokan, hogy a bíróság a legveszélyesebb hatalmi ággá vált. Miért? Mert bíró döntését más, mint bíró nem bírálhatja felül. Ha végül is így dönt a bíróság, akkor nem lehet azt mondani, hogy ezt nem fogjuk végrehajtani. Ez egy kimondhatatlan mondat, ha úgy tetszik, eretnekség.

Ez az, amire utalni szoktam akkor is, amikor ilyen jogi divatokat emlegetek. Például itt van az a jelenség, amit úgy írtam le, hogy emberjogizmus. Mi történt az elmúlt évtizedekben? Egyfajta fontossági infláció következett be. Azzal, hogy valamit alapjognak tekintek, azzal ezt a jogot kiemelem a többi közül, és azt mondom: ennek mindig elsőbbsége van, ez soha nem sérthető. De ha minden alapjoggá válik, akkor valójában csak egy szintet emeltem. Újra egyformán kell minden jogot védeni, újra nincs meg ez a különbségtétel. Miután azonban azt mondtam, hogy ezek nem sérthetők, és egy időben nem biztos, hogy biztosíthatók, ezért permanens alapjogsértési állapotot hozunk létre. Annak, hogy a jogfejlődés során ezek a fontos alapértékek és alapjogok kis számban és lassan fejlődtek, oka van. Az nem működik, hogy mozgalmi, netán

mozgalminak álcázott politikai törekvések által mindent alapjognak nyilvánítunk,

és akkor megvan védve a „valami”. Ilyenkor védelmet nem fokozzuk, csak az államra, illetőleg a más jogalanyokra telepített felelősséget emeljük fel. Ennek mi értelme lenne? Hasonlít ez a sürgősségi ügyintézésre: ha minden ügy sürgős, akkor végül egyik sem az, az ügyintézőn mégis mindegyik számon kérhető.

Székfoglaló beszédében hangsúlyozta a Kúria történelmi beágyazottságát, kontinuitását. Mit jelentett a Kúria az elmúlt nyolcszáz évben a magyar történelemben, és mit jelent ma?

A Kúria mindig is a magyar államiság, sőt, a magyar alkotmányosság bástyája volt. Beszédemben hivatkoztam az országbíró Apponyi grófot, aki 1861-ben úgy fogalmazott: „hazánk egyik ősi intézménye, törvényes állásunk egyik legerősebb biztosítéka, törvénykezésünk függetlensége” a Kúria.

Tehát

Kúria nélkül nem volt magyar alkotmányosság, mai átfogalmazásban Kúria nélkül nem volt korábban magyar jogállam.

Én ehhez azt tudom hozzátenni, hogy valószínűleg most sem lenne.

Miért?

Tudniillik, a Kúriának van egy egy sajátos szerepe, ami megváltozott ugyan, mégis megmaradt. Korábban az igazságszolgáltatás csúcsán lévő egyetlen intézmény volt, ám a csúcs mára többfelé oszlott el: több bíróság hozhat tulajdonképpen bizonyos kérdésekben végleges döntést. Ha lerajzolnánk, a Kúria lenne a homokóra nyaka. Egyfelől ott van az alsó rész, a rendes bíróságok, a homokóra felső részében pedig a bírósági működést irányító-befolyásoló, jogértelmezést meghatározó nagy bíróságok vagy felsőbb bíróságok. Ezek a luxemburgi Európai Unió Bírósága, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, itthon pedig az Alkotmánybíróság. A Kúria egyszerre tartozik mind a két feléhez a homokórának, így a rendes bíróságok számára a szakági dogmatika értelmezése, a jogegységi eljárások és az összes egyéb eljárása során közvetíti és ki is egyenlíti ezeknek a külső hatásoknak a napi ítélkezésre gyakorolt, illetve gyakorlandó befolyását.

A Kúria a következő évek során vissza is térhet majd eredeti helyére, a Kossuth-téri Igazságügyi Palotába. Mi ennek a szimbolikája?

Amikor a 19. század végén Magyarország államszervezete a modern korba lépett, az volt a cél, hogy a Kossuth Lajos tér tükrözze a hatalmi ágak megoszlását: egyrészt ott van az Országház, mint a törvényhozó és alkotmányozó hatalom épülete, amelyben dolgozik az Országgyűlés, és vele szemben a végrehajtó hatalom, illetve az igazságszolgáltatás egy-egy épülete. Ezek a mostani Agrárminisztérium, illetve a Kúria. A Kúria egykori épülete kifejezetten bíróság számára épült, egész belső struktúrája erre utal. A Justitia szobor, ami most még a Markó utca 16-ban van, szintén ott állt eredetileg. Az uralja az egész képet, ahogy belépünk az épületbe, jelezve, mindaz, ami benne történik, az igazságot és az igazságosságot szolgálja. A másik: abban lennénk otthon, az volt a Kúria saját épülete. Mégis csak előnyös, ha a munkakörülmények ahhoz a tevékenységhez igazodnak, amelyet ellátunk. A mostani felújítás nyomán létrehozható egy egészen modern bírósági infrastruktúra, gondolok itt arra, amit IT-ként szoktunk rövidíteni. Sokkal könnyebb ezt egy üres épületben megvalósítani, mint egy lakott épületben. És látjuk, mennyire szükség van rá.

Mikor várható a költözés?

2023 már egy belátható időpont a befejezésre, de pontosan nem tudjuk. Készülünk, és nagyon várjuk.

Hogyan értékeli elődje, Darák Péter munkásságát a Kúria élén? 

Értékelni nem tudom, ez nem is lenne ildomos, és nem is vagyok feljogosítva rá. Az, hogy Darák elnök úr az Alaptörvénnyel egyszerre lett elnök, óriási kihívás volt. Mindegyik elődömnek volt valami nagyon nagy kihívása, neki ez volt: új Alaptörvény, új bírósági szervezetrendszer, amely ráadásul a Kúriának egyfelől visszaadja az eredeti nevét, de az autonómiáját bizonyos mértékig korlátozza a korábbi szokásokhoz képest. És e mögé került egy teljesen új sarkalatos törvényi rendszer, majd új eljárási törvények. Ezt el lehetett volna rontani, de ő nem rontotta el, sőt, akkor, amikor idejöttem, egy működő, magabiztos Kúriát találtam. Értékelni nem tudok, de azt mondhatom mindenki, az egész ország nevében, és mint utóda is: köszönöm!

Miben hoz változást az elnöksége? 

Hogy miben csinálnék mást, arra megint azt tudom mondani, hogy azért ez egy bíróság, azon belül is a Kúria.

Ez nem az egyéni ötletek megvalósításának terepe,

nem egy cég, és nem is egy olyan, más hatalmi ághoz tartozó intézmény, amelyre erősen rányomhatja a vezető személyisége a bélyeget. Nem lehet azt mondani, hogy mostantól kezdve jobban tudom, hogy hogyan kell ítélkezni, jobban tudom, hogy milyen módszerekkel kell a bírónak felkészülni, értékelni, a döntést meghozni, a döntését leírni. Tehát ebben nem nagyon lehet tőlem változtatást várni. Meg kell őrizni, ami van, és tovább kell építeni. Ha van alapos ok más irányba tartani, kicsit módosítjuk az irányt, de ezek inkább percek, mint fokok.

A fontolva haladás fogja tehát jellemezni az elnökségét.

A bíróságét. Elnökként a bíróság része vagyok.

Fotók: Ficsor Márton 

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Hitvány nercsicska."

Nem.
Átlagos.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés