Capitano legénység nélkül

2020. november 19.
Egyre kevesebb köze van a népakarathoz Olasz­ország parlamentjének a migrációs nyomás, a soha nem látott mértékű koronavírus-fertőzés és a belpolitikai csatározások közepette – s közben zavar van Matteo Salvini erőterében is.

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Szavazók milliói hagyták el az utóbbi másfél évben a 2018-as olasz parlamenti választás két nagy győztes pártját, a Ligát és az Öt Csillag Mozgalmat (M5S), s egyelőre úgy tűnik: ha az ország sír, a középpártok nevetnek. A migrációs nyomásra viszont továbbra se tud egyik erő sem megoldást találni.

Újabb menekültdráma a partoknál

Bíróságon járt Matteo Salvini volt belügyminiszter október elején: emberrablás minősített esetével vádolják, mert a haditengerészet Gregoretti nevű hajójáról 2019 nyarán nem engedett partra szállni 131, a Földközi-tengerről begyűjtött menedékkérőt. „Szavazzatok arra, hogy perre engedjenek, és tisztázzuk ezt egyszer és mindenkorra” – kampányolt kora ősszel a politikus saját mentelmi jogának megvonása mellett. A meghallgatás megtörtént, a következő körben, november 20-án Giuseppe Conte miniszterelnök, Luigi Di Maio külügyminiszter és Danilo Toninelli szenátor, volt közlekedési miniszter vall majd. Salvinire a legrosszabb esetben hivatalából való visszahívás várhat.

Továbbra is a jobboldali ellenzéket pártolja a legtöbb szavazó”

A per szimbolikus lépés a baloldali kormány részéről, a „Salvini-dekrétum”, azaz a 2018–2019-ben elfogadott bevándorlási szabályok felpuhítása azonban korántsem az. Október 5-én, a meghallgatás után két nappal fogadta el a kabinet azt a rendeletmódosítást, amely szerint a Földközi-tengeren migránsokat „taxiztató” ngo-hajókra többé nem lehet egymillió euróig terjedő bírságot kiszabni, az őket üzemeltető szervezetek csak akkor büntethetők, ha tevékenységükről nem értesítik az illetékes hatóságokat, és akkor is legfeljebb ötvenezer euróra. Lazulnak emellett az állampolgárság megszerzésének feltételei, hangsúlyosabb szerepet kap a rendeletszövegben a menedékjog védelme, és megváltoznak a kitoloncolás kritériumai: nem lehet hazájába visszaküldeni sem azt, aki sorozatos emberjogi sérelmektől sújtott országból érkezik, sem azt, aki beilleszkedett Olaszországban – mindkét szabály rendkívül tágan értelmezhető.

Nyáron a koronavírus-járvány olyannyira elharapódzott bizonyos befogadóközpontokban, hogy a kormánynak kompokat és hadihajókat kellett küldenie karanténhelyszínnek. A 192 fő kapacitású, de jellemzően 1000 fő feletti létszámmal üzemelő lampedusai menekülttáborban két ilyen komp is teljesített szolgálatot, összesen 1250 embert tartottak rajtuk karanténban. Mindeközben az ország „karanténközpontjaiból” folyamatosan szökdösnek ki a menedékkérők, Pozzallóba és Milánóba a kormány a katonaságot is kiküldte a táborok felügyeletére. A migráció liberalizálásának hátterével némi derültséget kelt az, hogy a vezetés a nizzai és a bécsi terrortámadás után (előbbi rémtett tunéziai elkövetője Lampedusánál érkezett Európába) szigorúbb határellenőrzést jelentett be. Di Maio külügyminiszter augusztus végi pálfordulása után úgy fogalmazott: „Ha egy országnak nincsenek meg a segítséghez szükséges erőforrásai, nem fogadhat be migránsokat. Máskülönben a társadalmi marginalizáció hatására felháborodás az eredmény.” A jobboldal azóta is élvezi a fent nevezett felháborodást, a Salvini-dekrétum felvizezése után pedig talán még egy kávét is kér.

Címlapfotó: afp / ANADOLU AGENCY 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés